1 11. Hét-Pjalszja-Nővére [pjalszja = olyan szövet- vagy bőrdarab, amelyet a női nadrágok elejére varrnak]
2 Vada-Szjudbabc [az ének] megy a síkságon, hol leereszkedve, hol felemelkedve.
3 Ott, a távolban útjába akadt a keserűvizű tenger.
4 A nagy tengerbe egy földfok nyúlt ki.
5 A kezdetétől végig a part mentén száz sátor állt.
6 A földfok végén, oldalt hétszáz sátor állt.
7 Ezek bizonyára a Hét-Pjalszja [sátrai].
8 Nagy szánjaikon ülve beszélgetnek.
9 Vas mellvértjeik ragyognak a napon.
10 A Hét-Pjalszja földje nagyon erős.
11 Hét napnyi útra egérnyom sincs.
12 Senki nem jön hozzájuk, senki nem megy el.
13 Egyszer Hét-Pjalszja-Nővére kiment az utcára.
14 Odament az ő Hét-Pjalszjájához [bátyjaihoz].
15 Azt mondta:
16 - Én-Hét-Pjalszjám!
17 Nem gondolkodtok, folyton pihentek.
18 Hét-Pjalszják azt mondták:
19 - Mi történt nálunk?
20 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
21 - Tíz évvel ezelőtt Atyánk elment Hanglavi földjére.
22 Atyánk nem tért vissza.
23 Most már bizonyos, a koponyája forgolódva csiszolja a fát Hanglavi földjén.
24 Meg kell keresni Atyánk koponyáját.
25 Hét-Pjalszják azt mondták:
26 - Felőlünk elveszhet.
27 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
28 - Miről vagytok hát híresek hét földön?
29 A hírnevetek hét földön mindenhová elér.
30 Hét-Pjalszja-Nővére még azt mondta:
31 - Így semmire se vagytok jók!
32 Inkább nekem kellene hordanom a férfiruhátokat.
33 Azután Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
34 - Legifjabb-Pjalszja, vesd le a ruhádat, én veszem fel.
35 Te felveszed az én ruhámat.
36 Elmegyek megkeresni Atyánk koponyáját.
37 Elmegyek [Hanglavi] földjére.
38 Legifjabb-Pjalszja levetette a ruháját.
39 Felvette a Nővére ruháját.
40 Kicsit kicsiny volt [a ruha].
41 Legifjabb-Pjalszja ruhája a nővérnek kicsit nagy.
42 Hét-Pjalszja-Nővére két hosszú karavánt készített elő.
43 Az egyik a Húga karavánja volt, a másik Hét-Pjalszja-Nővérének a saját karavánja.
44 Felszerszámozott négy fehér [rénszarvas]bikát.
45 Pjalszja-Húga [és ő] két hosszú karavánt vezetnek.
46 Íme vándorolni kezdtek.
47 Hosszan, röviden vándoroltak-e, egyszer megállt előttük a dombon egy utazó.
48 Két világos rénszarvason utazott. Bizonyára ő volt Jalinze-Rénszarvaspásztor.
49 Hét-Pjalszja-Nővére elgondolkodott és azt mondta:
50 "Melyik oldalról menjek oda?
51 Ha bal oldalról megyek oda - hét föld lakói rajtam nevetnek majd."
52 Jobb oldalról ment közel.
53 Ott megállt.
54 Jalinze-Rénszarvaspásztor szája sarkai mosolyognak.
55 Azt mondta:
56 - Hét-Pjalszja-Nővére, a rénszarvasod orra jobbra állt.
57 Hanglavi földjére, földjére indulsz.
58 Ilyen szép arc, arc elpusztul.
59 Mindkét hosszú karavánt, a karavánokat elveszíted.
60 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
61 - Ki az a Hét-Pjalszja-Nővére?
62 Csak most hallottam tőled.
63 Engem [asszonynak] vélsz, nevetsz rajtam.
64 A két hosszú karavánt, a karavánokat nem veszítem el.
65 Még két ilyen karavánt vezetek majd vissza magammal.
66 Hét-Pjalszja-Nővére megrántotta a gyeplőt, és [a húgával] vándoroltak tovább.
67 Jalinze-Rénszarvaspásztor ottmaradt.
68 Valamennyit vándoroltak, megjelent előttük egy domb, fatuskóhoz hasonló, amelyen még egy utazó állt meg.
69 Két fehér alapon fekete foltos rénszarvason utazott.
70 Bizonyára ő volt Szilerako-Rénszarvaspásztor.
71 Hét-Pjalszja-Nővére elgondolkodott és azt mondta:
72 "Melyik oldalról álljak meg?
73 Ha bal oldalról állok meg - hét föld lakói rajtam nevetnek majd."
74 Megállok hát jobb oldalról."
75 Szilerako-Rénszarvaspásztor szája sarkai mosolyognak.
76 Azt mondta:
77 - Hét-Pjalszja-Nővére, a rénszarvasod orra jobbra állt.
78 Hanglavi földjére, földjére indulsz.
79 Ilyen szép arc, arc elpusztul.
80 Mindkét hosszú karavánt, a karavánokat elveszíted.
81 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
82 - Ki az a Hét-Pjalszja-Nővére?
83 Csak most hallottam tőled.
84 Engem asszonynak vélsz?
85 Nevetsz rajtam.
86 A két hosszú karavánt, a karavánokat nem veszítem el.
87 Még két ilyen karavánt vezetek majd vissza magammal.
88 Hét-Pjalszja-Nővére megrántotta a gyeplőt, és [a húgával] vándoroltak tovább.
89 Szilerako-Rénszarvaspásztor ottmaradt.
90 Attól a helytől hosszan, röviden vándoroltak-e; egyszer előttük állt egy hegygerinc, farönkhöz hasonló.
91 Azon a hegygerincen egy utazó állt meg, két fehérhomlokú rénszarvason utazott.
92 Amint látható, ő volt Lad-Szer-Rénszarvaspásztor.
93 Hét-Pjalszja-Nővére elgondolkodott és azt mondta:
94 "Melyik oldalról kellene megállni?
95 Ha jobb oldalról állok meg, Lad-Szer-Rénszarvaspásztornak rossz a természete.
96 Bal oldalról állok hát meg."
97 Így hát Hét-Pjalszja-Nővére bal oldalról állt meg.
98 Lad-Szer-Rénszarvaspásztor elterült a szánján.
99 A szája egyik sarka éppenhogy elmosolyodott.
100 Azt mondta:
101 - Hét-Pjalszja-Nővére, a rénszarvasod orra jobbra állt.
102 Hét-Hanglavi földjére indulsz.
103 Ilyen szép arc, arc elpusztul.
104 Mindkét hosszú karavánt, a karavánokat elveszíted.
105 Hiszen mindenki, aki Hanglavi földjére indul, vissza már nem fordul.
106 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
107 A két hosszú karavánt, a karavánokat nem veszítem el.
108 Még két ilyen karavánt vezetek majd vissza magammal.
109 Hét-Pjalszja-Nővére megrántotta a gyeplőt.
110 Megint vándoroltak tovább [a húgával].
111 Lad-Szer-Rénszarvaspásztor ottmaradt.
112 Valamennyi ideig vándoroltak, Hanglavi földje messze volt.
113 Egyszer hétszáz sátor jelent meg előttük.
114 A hétszáz sátor láttán Hét-Pjalszja-Nővére elkezdte felállítani a saját sátrát.
115 Amíg ott éjszakáztak, nem történt semmi.
116 Reggel Hét-Pjalszja-Nővére utazószánnal elment a sátrakhoz.
117 Ezek persze Hanglavi sátrai voltak.
118 A közelükben a Hét-Hanglavi, ők ültek.
119 A sátrak mögött, kicsivel távolabb két vörösfenyő állt.
120 Nagyon magasak voltak, a könnyű felhők közepéig értek.
121 Nagyon szélesek voltak, a széltük hét férfi ölelés.
122 Úgy kellett lennie, hogy ezek a fák azon a helyen álltak, ahol hét föld lakóit megölték, halálosak voltak ezek a fák.
123 Hét-Pjalszja-Nővére az ülő férfiak közelében megállította a rénszarvasait.
124 Hanglavi-Főnök azt mondta:
125 - Ki vagy te?
126 Közeli helyeken ilyen Férfit nem láttunk.
127 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
128 - Akár hallottatok [rólam], akár nem, én lennék Legifjabb-Pjalszja.
129 Hanglavi-Főnök azt mondta:
130 - Gyerekek, szórakoztassátok a Vendéget, játsszatok vele!
131 A Tábor-Emberei odavitték Hét-Pjalszja-Nővérét a két vörösfenyőhöz.
132 E vörösfenyők tetejéről vasláncok csüngtek le.
133 E láncok végén Vas-Bölcső függött.
134 A Vas-Bölcső éles széle a szőrt elvágja, elvágja [úgy, hogy a szőr lerepül].
135 A vaslánc éles széle [is] a szőrt elvágja, elvágja [úgy, hogy a szőr lerepül].
136 Lent, a vörösfenyők gyökerénél hét vastábla volt.
137 A vastáblák éles széle a szőrt elvágja, elvágja [úgy, hogy a szőr lerepül].
138 A rég megölt emberek csontvázai fehérlenek, mint a száraz ágak, a nemrég megöltek még mozognak.
139 Hét-Pjalszja-Nővérét beültették a Vas-Bölcsőbe.
140 Egyik oldalról Heten hátrafelé húzzák, másik oldalról Heten előre tolják.
141 A Hét-Előre-Toló és a Hét-Hátrafelé-Húzó Hét-Parnge-[Boszorkány] és Hét-Szeszavej-[Ördög] volt.
142 Hét-Férfi, sapkában, szablyát tartanak [készenlétben].
143 Hét-Parnge-[Boszorkány] a vasláncot hátrafelé húzza, Hét-Szeszavej-[Ördög] előre tolja.
144 A Vas-Bölcső az égbe emelkedik.
145 Felfelé repül.
146 Hét-Pjalszja-Nővére csak néz.
147 A tekintete a távolba tévedt.
148 Ott a távolban, a dombon egy tucat sátrat látni.
149 A sátrakkal szemben, elülső szánján Lad-Szer-Rénszarvaspásztor ül.
150 Fából nyílvesszőket készít.
151 A nyílvesszők alkarnyi szélesek.
152 A szeme fehérje Hanglavi földje felé villant.
153 A szája széle kiszélesedett, bizonyára azt mondja:
154 - Hét-Pjalszja-Nővére már biztosan beleült.
155 Ki tudsz-e jönni ebből a Bölcsőből?
156 Aztán Hét-Pjalszja-Nővérének tekintete hét napos útnyi, hét napos útnyi messzeségbe tévedt.
157 A hegyen tíz nagy sátor.
158 A sátrakkal szemben Szilerako-Rénszarvaspásztor pihen a nagy szánján.
159 Nyílvesszőket készít fából.
160 A nyílvesszők alkarnyi szélesek.
161 A szeme fehérje Hanglavi földje felé villant.
162 A szája széle kiszélesedett, bizonyára azt mondja:
163 - Hét-Pjalszja-Nővére, mostanra már a Hanglavi-Bölcsőben ülsz.
164 Kijössz-e abból?
165 Hét-Pjalszja-Nővérének tekintete [még] hét napos útnyi, hét napos útnyi messzeségbe tévedt.
166 Ott a távolban, a dombon egy tucat sátrat látni.
167 A sátrakkal szemben, a szánakon Jalinze-Rénszarvaspásztor ült, fából nyílvesszőket faragott.
168 A nyílvesszők akkorák, mint az ő [Jalinze] karja.
169 A szeme fehérje Hanglavi földje felé villant. Bizonyára azt mondja:
170 - Hét-Pjalszja-Nővére, mostanra már a Hanglavi-Bölcsőben ülsz.
171 A Hanglavi-Bölcsőből kijössz-e, tudsz-e?
172 Hét-Pjalszja-Nővére a távolba nézett, [még] hét napos útnyi, hét napos útnyi messzeségbe.
173 Ott messze, a keserűvizű tengernél, a tengeri földfokon hétszáz sátor áll.
174 A sátraknál, szánakon az ő Hét-Pjalszjája beszélget.
175 Vas mellvértjeik ragyognak a napon.
176 Hét-Pjalszja azt mondja:
177 "Nővérünk bizonyára a Hanglavi-Bölcsőben ül."
178 Az óriási Vas-Bölcső lefelé ereszkedett.
179 Hét-Pjalszja-Nővére felugrott.
180 Amikor felugrott a vörösfenyők tetejéig, a Vas-Bölcső megingott, a Vas-[Bölcső] felborult.
181 Hét-Hátrafelé-Húzót, Hét-Előre-Tolót, Hét-Szablyást a Vas-Bölcső mind lekaszabolta [a vas-széleivel].
182 Hét-Pjalszja-Nővére leereszkedett a fák tetejéről, a két óriási vörösfenyőt kihúzta gyökerestül.
183 Mindkét vörösfenyőt odavitte a sátrakhoz.
184 A hétszáz sátrat ezekkel a vörösfenyőkkel két oldalról lesöpörte, a hétszáz sátrat a két vörösfenyővel szétgyúrta, szétnyomta.
185 Hanglavi-Főnök és Legifjabb-Hanglavi maradtak meg a gyerekekkel és unokákkal.
186 Letérdelve és könyörögve azt mondták:
187 - Legifjabb-Pjalszja, kérünk, hagyd abba!
188 Nem akarunk meghalni.
189 A Legifjabb-Leánykámat, Leánykát odaadom [neked] fizetség nélkül.
190 A rénszarvasaim felét odaadom.
191 Hét-Pjalszja-Nővére akkor abbahagyta az öldöklést.
192 Azt mondta:
193 - Azért, hogy ezentúl nálad halálos fa, fa ne legyen!
194 Sok jó embert megöltél.
195 Akkor Hanglavi-Főnök azt mondta:
196 - Holnap megtartjuk az esküvőt.
197 Bár élnétek itt egy évet [velünk együtt].
198 Hét-Pjalszja-Nővére ott is maradt, három évet él.
199 Három év múlva Hanglavi-Főnök-Öreg azt mondja a Legifjabb-Lányának:
200 - Már három éve éltek [együtt], de gyermeketek nincs.
201 Legifjabb-Leánykája azt mondta:
202 - Legifjabb-Pjalszja e három év alatt a ruhám szegélyét sem rebbentette meg.
203 Öreg-Hanglavi-Atya azt mondta:
204 - Talán nem Férfi.
205 Őszi időben, a sötétben éjfélkor odamegyek, ott majd megtudom.
206 Amíg aludtak, nem történt semmi.
207 Éjfélkor Öreg-Hanglavi keze az utcáról besiklott a rénszarvasszőr-takaró alá, a fej környékén.
208 Hét-Pjalszja-Nővére (Hatodik-Pjalszja-Nővér) elkapta a kezét, kirángatta az utcára, az Öreget fel-le rázza.
209 Az Öreg letérdel, könyörögni kezd és azt mondja:
210 - Nem akarok meghalni.
211 Bocsáss meg, kérlek!
212 Két hosszú karavánt felszerszámozok!
213 Az Ifjabb-Leánykámat vizsgáltam, nem téged.
214 Hét-Pjalszja-Nővére eleresztette őt.
215 Élnek tovább.
216 Egyszer Hét-Pjalszja-Nővére készülődni kezdett az útra [haza].
217 Hanglavi-Főnök-Öreg a Leányának két karavánt, két hosszú karavánt készített elő.
218 És akkor el is kezdtek vándorolni.
219 Hosszan vándoroltak, röviden vándoroltak-e, Hét-Pjalszja-Nővérének útján sátrak tűntek elő.
220 Tíz nagy sátor, előttük nagy szánján Lad-Szer-Rénszarvaspásztor pihent.
221 Leeresztette a lábait, Hét-Pjalszja-Nővéréhez ment.
222 Mint egy kisfiú, a szán oldalához dőlt.
223 Lad-Szer-Rénszarvaspásztor azt mondta:
224 - Hét-Pjalszja-Nővére, Hanglavi földjéről, Hanglavi földjéről visszatértél.
225 Ügyes vagy!
226 Előtted sokan mentek oda, soha nem tértek vissza.
227 Ezen felül két hosszú karavánt vezetsz.
228 Húgodat nem vesztetted el.
229 Nagyon bátor vagy!
230 Nagyon ügyes!
231 Ezeket a szavakat mondván ment tovább.
232 Hét-Pjalszja-Nővére újra vándorolni kezdett.
233 Hosszan vándorol, röviden vándorol-e, egyszer az útján sátrak tűntek elő, tíz nagy sátor.
234 Előttük nagy szánján Szilerako-Rénszarvaspásztor pihent.
235 Szilerako-Rénszarvaspásztor, meglátván őket, leeresztette a lábát [a szánról].
236 Hét-Pjalszja-Nővéréhez ment.
237 Hét-Pjalszja-Nővére meg sem állt.
238 Elment mellette.
239 Szilerako-Rénszarvaspásztor ottmaradt.
240 Szilerako-Rénszarvaspásztor csak annyit tudott mondani:
241 - A te földedre tervezek menni.
242 Hosszan vándorolnak, röviden vándorolnak-e, megint sátrak tűnnek elő.
243 Úgy egy tucat sátor állt ott.
244 A sátrak előtt nagy szánján Jalinze-Rénszarvaspásztor pihent.
245 Hét-Pjalszja-Nővérét, a Nővért látva leeresztette a lábait, odament [hozzá].
246 Hét-Pjalszja-Nővére meg sem állt.
247 Jalinze-Rénszarvaspásztor azt szólta [utána]:
248 - Hét-Pjalszja-Nővére, tervezek a te földedre menni!
249 Megint vándorolnak.
250 Hosszan vándorolnak-e, nem-e, nem mondom meg.
251 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondja:
252 - Asszonyok, vándoroljatok tovább, magatok vándoroljatok!
253 Nem megyek [előre az utazószánon], rá kell néznem a sátraimra, hogy mennek ott a dolgok.
254 Hét-Pjalszja-Nővére ment tovább.
255 A sátrába érkezett, azt mondta:
256 - Legifjabb-Pjalszja!
257 Vedd le a ruhámat!
258 A magad ruháját, a ruhát vedd fel!
259 Hét-Pjalszja-Nővére felvette a maga ruháját.
260 Legifjabb-Pjalszja felvette a maga ruháját.
261 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
262 - Most utazz az én utamon [a szán nyomain].
263 Megtalálod a karavánomat.
264 Hanglavi-Legifjabb-Lánya találkozik veled.
265 Nézni fog téged, próbál felismerni.
266 Azt mondd neki:
267 "Mit nézel?
268 Nem néztél engem eleget három éven át?"
269 Ne siess aludni [vele].
270 Azt kérdi:
271 "Hogy élnek a sátraidban?"
272 Azt mondod:
273 "Ott minden jól van!"
274 Akkor Legifjabb-Pjalszja elment.
275 A két asszony még vándorol.
276 A Hanglavi-Leány egyre csak nézi Legifjabb-Pjalszját.
277 Az azt mondja:
278 - Mit nézel?
279 Nem néztél engem eleget három éven át?
280 Amikor aludtak, nem történt semmi.
281 Reggel megint vándorolni kezdtek.
282 Hosszan vándorolnak, röviden vándorolnak-e, hétszáz sátor, sátor jelent meg.
283 Megérkeztek hozzájuk.
284 Hét-Pjalszja-Nővére kijött fogadni a karavánt.
285 Hanglavi-Leány hol Hét-Pjalszja-Nővérére, hol Legifjabb-Pjalszjára néz.
286 Leszerszámozták a rénszarvasokat.
287 Utána megünnepelték az esküvőt.
288 Így élnek.
289 Hosszan élnek, röviden élnek-e, a távolban karavánok jelentek meg.
290 Látható helyen megálltak.
291 Egy utazó odajött utazószánon.
292 Hanglavi-Főnök-Legifjabb-Fia jött kérőbe Hét-Pjalszja-Húgáért.
293 Hét-Pjalszja azt mondta:
294 - Ez nem a mi dolgunk.
295 A vezérünké.
296 A Nővérünké.
297 Ő a Főnökasszony.
298 Nála kérjétek meg a [Húgunk] kezét.
299 Hét-Pjalszja-Nővére a Húgát oda is adta.
300 Azt mondta:
301 - Jöjjetek jó időre vendégségbe!
302 Aztán hosszan, röviden éltek-e, Hét-Pjalszja-Nővére a sátrából kijött az utcára.
303 Elnézett a távolba.
304 A távolból egy utazó utazószánon érkezik.
305 Két rénszarvason jött, két szürkén.
306 Megállt.
307 Amint csak megérkezett, megkérte Hét-Pjalszja-Nővére kezét.
308 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
309 - Nem megyek.
310 Két tábort őrzök.
311 Akkor Szilerako-Rénszarvaspásztor arcának egyik fele olyan lett, mint az éjszaka.
312 Azt mondta:
313 - Ha jó szándékra nem jössz, rossz szándékkal jövök.
314 Elment.
315 Hosszan éltek, röviden éltek-e, egyszer a távolból feltűnt egy utazó utazószánon, két világos rénszarvasa van.
316 Jalinze-Rénszarvaspásztor megállt.
317 Megkérte Hét-Pjalszja-Nővére kezét.
318 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
319 - Nem tudok [menni].
320 Két tábort kell őriznem.
321 Akkor Jalinze-Rénszarvaspásztor arcának egyik fele olyan lett, mint az éjszaka.
322 Azt mondta:
323 - Ha jó szándékra nem jössz, rossz szándékkal jövök.
324 Elment.
325 Hosszan éltek, röviden éltek-e, Hét-Pjalszja-Nővére Hét-Pjalszja-Bátyjaknál volt a sátorban.
326 A távolban utazók tűntek fel, [hosszú farokként] kígyóztak, mint az olvadt, égett föld.
327 Sok harcos volt, a megérkező sok harcos jöttében kihúzta a nyílvesszőket.
328 Hét-Pjalszja ezt látván, mint a vedlő ludak, görnyedten elkezdtek futni sátraikhoz.
329 Röpülni kezdtek a nyílvesszők.
330 Hét-Pjalszja-Nővére kiment az utcára, azt mondta:
331 - Hét-Pjalszja!
332 Minek hordtok férfiruhát, ha nem vagytok jók semmire!
333 A híretek hét földre elér.
334 Ennek a híre hét napnyi messzeségre terjed el.
335 Nekem kellene hordanom a kapucnitokat.
336 Hét-Pjalszja-Nővére előhúzott egy szőnyegverő hosszúságú nyílvesszőt.
337 Egyet [nyilat] sok harcos közé ereszt úgy, hogy út keletkezik.
338 És a távolban minden pusztaság lesz.
339 Hét napig csak úgy pengenek a húrok.
340 Hét nap alatt Hét-Pjalszja-Nővére mindent véres folyóvá változtatott.
341 Hét nap múlva csak ketten maradtak: Szilerako-Rénszarvaspásztor és Jalinze-Rénszarvaspásztor.
342 Nyíl nélkül maradtak, oldalra futottak.
343 Hét-Pjalszja-Nővére azt mondta:
344 - Ha elmentek, hát menjetek el, de nem visztek magatokkal semmit.
345 Többet vissza hozzám ne gyertek.
346 Akkor nem maradtok életben.
347 Akkor Hét-Pjalszja-Nővére a sátrába ment.
348 Hosszan, röviden éltek-e, egyszer Hét-Pjalszja-Nővére bement a Hét-Pjalszja sátrába.
349 Azt mondta:
350 - Én-Hét-Pjalszjám, most már nincs baj, nincs semmi rossz dolog.
351 Ha kitör a baj, azt tudni fogom.
352 Lad-Szer-Rénszarvaspásztor, ő hét földön a legerősebb, nincs vele egyenlő.
353 Ő is [mindent] tudni fog.
354 És most el akarok menni.
355 Lad-Szer-Rénszarvaspásztor régóta vár rám.
356 Ha tovább habozok, dühös lesz.
357 Ha idejön, [abból] semmi jó nem lesz.
358 Mennem kell.
359 Hét-Pjalszja azt mondta:
360 - Te magad vagy a legidősebb, te vagy a főnökasszony.
361 Csak ne felejts el minket!
362 Ha bármi történik, mi csak gyenge férfiak vagyunk.
363 Akkor Hét-Pjalszja-Nővére kiment a maga sátrába.
364 Erről a helyről ahogy elkezdett vándorolni, egyre csak vándorol.
365 Hosszan, röviden vándorolt-e, elől a hegyen tíz nagy sátor áll.
366 Lad-Szer-Rénszarvaspásztor sátrai jelentek meg.
367 Hét-Pjalszja-Nővére ott megállt.
368 Lad-Szer-Rénszarvaspásztor megragadta a rénszarvas nyakán a szőrt.
369 Csak mosolyog.
370 Azt mondta:
371 - Hét-Pjalszja-Nővére, téged várlak, régóta várlak.
372 Úgy leszerszámozta a karavánt, hogy a szán díszeinek egy darabkája sem súrolta a földet.
373 Utána megtartották az esküvőt.
374 Így élnek.