1 10. Két-Hegylakó
2 Vagyunk Két-Hegylakó, [én és] Bátyám, bátyám nős.
3 Sógornőm Lenti-Asszony [a síkságról való].
4 Sógornőmnek nincs gyermeke.
5 Ezen kívül van egy Húgom.
6 A sátrunkban négy ember él.
7 És van százötven rénszarvasunk, van még tíz tehervivő szánunk Sógornő karavánjában.
8 Mindegyik majdhogynem oldalára borul, úgy meg vannak rakva.
9 A tíz szán egyik fele válogatott [kiváló minőségű] sarki kék rókával van telerakodva, a másik válogatott vörös rókabundával.
10 Húgocskának is van tíz tehervivő szánja.
11 Annak is egyik fele válogatott sarki rókával, másik fele válogatott vörös rókával [van tele].
12 Én is tíz tehervivő szánt vezetek: egyik felük ezüstrókával tele, a másik sarki kék rókával.
13 Így élünk, nem egy életet, nem kettőt.
14 Egyik este, amikor az étel már főtt, Bátyám az ágyon feküdt, várva [az elkészültét].
15 Taszinyangi-Asszony, aki az ételt főzte, fával táplálta a tüzet.
16 Bátyám a felesége hajfonatának ékszereivel játszik.
17 Az elégedetlen asszony, elhúzva a haját, Taszinyangi-Asszony azt mondta:
18 - Zavarsz, nem vagy te kisgyerek.
19 Ha van valami mondandód, mondd.
20 E szavakat hallván Bátyám felült.
21 Azt mondta:
22 - Ami azt illeti, van mondandóm.
23 Taszinyangi-Asszony-Anyókám, ez a szavam: Tíz-Taszinyangi jut eszembe, emelett [nézz] rá Taszinyangi-Asszonyra, az Asszony mezítláb, az Asszony meztelen. [valószínű arra utal, hogy a férjhez adott asszonynak a családja a házasság első éveiben ruhát kell, hogy adjon]
24 Taszinyangi földre akarok vándorolni.
25 Ezt hallván Sógornőm-Taszinyangi-Asszony, ingerülten megrándult, megfordult, és azt mondta:
26 - Mit csináljunk Taszinyangi földön?
27 Taszinyangi föld veszélyes föld egy-két embernek.
28 Ezen kívül van százötven rénünk.
29 Jó lenne itt felkészülni.
30 És ha valakinek nincs ereje pimit [csizmát] és ruhát varrni magának, hát megfagy.
31 Akkor Bátyám úgy fordult meg, hogy megcsikordult a nyakcsigolyája.
32 Bátyám, ő azt mondta:
33 - Téged pedig, Asszonyt, nem hallgatlak.
34 Holnap vándorolni kezdünk!
35 Nincs abban semmi [érdekes], hogy mi ettünk, hogy lefeküdtünk aludni.
36 Elaludtunk.
37 Amikor a Nagy csillag [az égen] odébb állt, az utcán hallani lehetett, ahogy Bátyám furkósbotja a szán deszkájához csapódott.
38 Ezt hallván a sötét sátorban felvettem a malicámat [kabátomat], kiugrottam az utcára.
39 Sógornőm tüzet gyújtott.
40 Amíg főtt az étel, mind a tíz szánt felállítottuk [karavánba] addig a farönkig, melyen a húst vágjuk.
41 Eztán bementünk a sátorba, ettünk.
42 Az evéssel végezvén kimentünk az utcára.
43 Végeztünk a szánakkal.
44 A két nő, egyik a Sógornőm, másik a Húgocskám, kétszer megkerülték a sátrat, lebontották.
45 Én elmentem összegyűjteni a százötven rént.
46 A sátorhoz terelvén őket, kifogtam a szánhúzókat, és befogtam őket a szán elé.
47 A szánokat karavánba állítottuk.
48 Mindennel végeztünk.
49 Bátyám előrement, hogy vezessen az úton.
50 A férje után ment Taszinyangi-Asszony.
51 Én hajtom a réneket.
52 Így vándoroltunk, majd átléptük az Urál hegyet Paj-Hojnál.
53 Átutaztunk a Nagy-Obon.
54 Amikor átkeltünk a folyón, az állandó utunkra tértünk.
55 Egész télen át vándoroltunk, eljött a tavasz.
56 A szánjaink talpán olvadni kezdett a hó.
57 Leesett az első esőcsepp.
58 Nézem, előttünk a hegyen tíz keskeny sátor.
59 Azt gondoltam:
60 "Ezek bizonyára Tíz-Taszinyangi sátrai".
61 Bátyám látható helyen megállt, hogy felállítsuk a sátrat.
62 Azt mondta:
63 - Ti felállítjátok a sátrat.
64 Én vendégségbe megyek.
65 Ott maradtunk.
66 Bátyám elment [Taszinyangiékhoz] utazószánon.
67 Felállítottuk a sátrat.
68 Bátyám kis idő múlva visszajött.
69 Nincs abban semmi [érdekes], hogy lefeküdtünk aludni, abban, hogy reggel felkeltünk, szintén semmi nincs.
70 Bátyám felöltözött, kiment az utcára.
71 Az utcára kimenvén felült az utazószánra, mely a sátor mögött állt.
72 Én is felöltöztem, ki is mentem az utcára, leültem a Bátyám mellé.
73 A szánjainkon ültünk délig.
74 Dél körül a kutyák felugattak.
75 Elnéztem a százötven rénünk irányába.
76 Mellettük sok utazószánon utazó [jön].
77 Ha összeszámolom, tízen vannak.
78 Mindegyikük előtt Taszinyangi-Vezér.
79 Tíz-Utazószánon-Utazó utolsó rénjei egyéves borjak.
80 Láttam, [ahogy] behajtottak a mi százötven rénes csordánkba.
81 Hallom, ahogy Taszinyangi-Vezér azt mondja:
82 - Hej, milyen nagy rének!
83 A borjak bika méretűek, az egyéves nőstények akkorák, mint az öreg, meddő rének, a hímek kétéves borjú méretűek, a kétéves borjak pedig olyanok, mint a hétéves menarujok [a menaruj a legnagyobb, legszebb rén].
84 Vezére-[Tíz]-Taszinyanginak megint, hallani, azt mondja:
85 - Hej, hát hogy is ne lennének ekkorák, hisz hegyiek!
86 Tíz-Taszinyangi elérte a szánjaink végét.
87 Taszinyangi-Vezér meglátta a szánjainkat, megint azt mondja:
88 - Hej, milyen hatalmasak ezek a szánok!
89 Aztán megint azt mondta:
90 - Hej, hát hogy is ne lennének ekkorák, hisz hegyiek!
91 Aztán megálltak mellettem.
92 Ember-módra semmit nem szólnak, csak néznek [hol] a rénekre, [hol] a szánokra:
93 - Hej, micsoda nagy rének ezek, micsoda nagy szánok ezek, persze, ekkorának is kell lenniük, hisz ezek hegyi rének és szánok!
94 Bátyám azt mondta:
95 - Ifjabb-Hegylakó, násznépünk jött vendégségbe.
96 Meg kell vendégelni őket nyers hússal!
97 Amint ezt mondta nekem Bátyám, leszálltam a szánról.
98 Megigazítottam a derékszíjamat, a malicám [kabátom] szabad részét hátrahajtottam.
99 Aztán előhúztam az utazószánon lévő bundák alól egy harminc-szazsenyes lasszót.
100 A harminc-szazsenyest, melyet Bátyám szőtt, hét bika nyakán kipróbált, olyan vastag, mint a sátorban a felső léc, melyen az üst lóg.
101 Letekerve a végét, a lasszótól a csontdarabkát az ujjamra erősítettem [kis csont, amelyen két lyuk van a kötélnek, ez a csontdarab húzza össze a kötelet egy hurokba a rén nyakán].
102 A rénekhez mentem, Taszinyangik mellett húzom a lasszót.
103 Ők a lasszómat látván megint azt mondták:
104 - Hej, milyen vastag ez a lasszó!
105 Hogy is ne lenne ilyen vastag, hisz ez hegyi lasszó!
106 Elmentem a százötven rénes csordám végéig, a fogaim közt véknyan füttyentettem a földem szokása szerint.
107 Ezt hallván százötven rénem egy oldalra rohant.
108 A sátorhoz hajtottam őket, előkészítettem [dobásra] a harminc-szazsenyes, lécnyi vastag lasszómat.
109 Azt [a részét], ami feleslegesnek tűnt, a könyökömre dobtam.
110 Százötven rénem fut a sátor körül.
111 Egy tarfejű [agancs nélküli] rén hegyezi a fülét, a csorda peremén fut száz szazsennyi távolban.
112 Sehogy sem akar a csorda sűrűjébe menni.
113 Kezdtem mérges lenni.
114 A tarfejű nyitott szájjal futott el mellettem száz szazsennyi távolban.
115 Néhányszor felugrottam földem szokása szerint.
116 Amikor eljött az ideje, eldobtam a harminc-szazsenyes lasszót, [meglendítve] épphogy a vállam felett.
117 A harminc-szazsenyes lasszó repült, visszhangozva a farkasüvöltés minden hangját.
118 Ezt hallván a rén még gyanakvóbb lett.
119 Csak az orrát dugta a százötven rénes csorda közé.
120 A lasszóval [először] el is fogtam az orrát, [aztán] a hurok a fejére esett [csúszott].
121 [Aztán] belement az egész feje.
122 A tarfejű rén maga felé húz, háromszor támasztottam a lábam a földnek.
123 Három hódomb nőtt [a lábam alatt].
124 Harminc szazsenyen át húztam úgy, hogy hódomb nőtt a lábamnál, magamhoz húztam, mint egy kis borjút.
125 A tarfejű csak rángatja a lábát.
126 Amikor hoztam a tarfejű rént, egyik lábammal sem történt semmi.
127 Odavittem arra a helyre, ahol a Tíz-Taszinyangi összegyűlt, szokás szerint a tarkójára csaptam.
128 A tarfejű lábai kinyúltak, mint a gyökerek, megszűnt lélegezni.
129 Szétbontottam, megnyúztam, kivettem a gyomrát, előkészítettem evésre a nyers húst a vérrel.
130 Akkor leültek nyers húst enni.
131 Tíz-Taszinyangi valahogy szokatlanul esznek, nem beszélnek semmit.
132 Csak néhány szót ismételnek:
133 - Hej, milyen nagyok ezek a rének, hej, hogy is ne lennének nagyok, hisz ezek hegyi rének!
134 A szánokat látván megint azt mondják:
135 - Hej, milyen nagy szánok, hogy is ne lennének nagyok, hisz ezek hegyi szánok!
136 A sátorban persze étel fő; befejezvén a nyers hús evését, mindenki bement a sátorba, ahogy az lenni szokott.
137 Kibeleztem a fehér, tarfejű rén tetemét, az utazószánra fektettem.
138 Aztán végeztek a vendégeskedéssel a sátorban, és kijöttek az utcára.
139 Bátyám fogta a lasszóját, fogott három bikát, befogta őket Anyóka [Asszonykája] szánjába.
140 Magának is fogott három bikát, befogta a szánjába.
141 Aztán az utazók elmentek.
142 Bátyám Sógornőmmel utánuk ment.
143 Mi kettesben a Húgocskámmal-Kisgyermekkel a sátorban maradtunk.
144 Három napon át Bátyámról Taszinyangi-Asszonnyal semmi hír.
145 A harmadik nap estéjén lefeküdtünk aludni.
146 Reggel felkeltünk; az evést befejezvén kimentem az utcára, fogtam a lasszómat, fogtam három barna bikát, befogtam őket a szánba.
147 Elmentem az utazók útján.
148 Megyek a legszélső sátor bejárata előtt.
149 A tíz sátorból még egy kutya sem, egy veszett sem tűnt elő.
150 Megálltam, a réneket kikötöttem [a szánhoz].
151 A középső sátorban, hallom, részegek.
152 Sógornőm, Taszinyangi-Asszony, torka szakadtából énekel, hallom, ahogy mondja:
153 - Tíz-Taszinyangi, ti még annyit sem értek, mint én, mint egy asszony.
154 Nagyon rosszak vagytok.
155 Okos asszony vagyok, Két-Hegylakót elhoztam nektek, hogy leigázzátok őket.
156 Százötven rén egy életre elég nektek, húsz szán, tele félig csak sarki rókával, félig csak vörös rókával, tíz utazószán, felükben ezüstróka, felükben sarki kék róka, ennyi gazdagság csak elég nektek.
157 Külön módon feleséget hoztam nektek.
158 Tudom, hogy Két-Hegylakónak nincs senkije, aki közbenjárna értük.
159 Ezért jó volna őket megölni.
160 Nézem, Taszinyangi-Vezér sátra megmozdult az alapnál [nincs jól kikötve]; ezt látván nagy léptekkel a sátor irányába indultam.
161 Fogtam az ajtó előtti takarót.
162 Kissé felemeltem, ahogy egy kutya tette volna, benéztem.
163 Látom, Bátyámat megölték a havon az ajtónál.
164 Be sem mentem a sátorba, gyorsan az utazószánhoz mentem, megrántottam a gyeplőt és hazamentem.
165 A sátramhoz érvén leszereltem a szánt.
166 Azt mondtam:
167 - Húgocska, főzz ételt, együnk.
168 Utoljára eszünk együtt veled, bizonyára meghalunk.
169 Persze Húgocska főzött ételt, csészékbe töltötte, ettünk.
170 Azt mondtam:
171 - Húgocska, vedd fel a halotti panyicát [kabátot] és pimit [csizmát].
172 Add ide nekem is a pimit és malicát, melyekben majd meghalok.
173 Húgocska fogta a panyicát, odaadta nekem a pimit és a malicát, felöltöztünk.
174 Mikor végeztük az öltözéssel, azt mondtam:
175 - Most gyalog megyünk, haljunk hát meg a saját lábunkon.
176 Aztán még azt mondtam:
177 - A rének, az késlekedés.
178 Elindultunk gyalog.
179 Hét napig mentünk.
180 A hetedik napon kiáltás hallatszott mögülünk.
181 A vállam fölött hátranéztem, Tíz-Utazó jön utazószánon.
182 A Tíz-Utazónál a szán hosszanti keresztfáin íjak fekszenek.
183 Hallani, ahogy Taszinyangi-Vezér azt mondja:
184 - Hej, hová viszed a nőt, akit feleségül akarunk venni?
185 Azt gondoltam:
186 "Miért vagyok ilyen szerencsétlen, hisz ha szerencsém volna, hóvihar támadna.".
187 Ahogy csak ezt gondoltam, délről nyers [heves] hóvihar támadt.
188 Hét napig Tíz-Taszinyangi kiáltozik, Tíz-Taszinyangi a hóvihar közepén egyre kiáltozik:
189 - Hej, hová viszed a nőt, akit feleségül akarunk venni?
190 Azt gondoltam: "Hogy tudnának eltévedni meleg hóviharban, jó lenne, ha északról jönne hóvihar, hideg hóvihar".
191 Ahogy csak ezt gondoltam, úgy északról fagyos hóvihar támadt.
192 Kinyújtom a kezem, a kezem nem látszik.
193 Még hét napig hallani a kiáltozásukat.
194 Amíg hét napig futottunk, szakadék került az utunkba.
195 Nincs hová fordulni, hová lehetne fordulni, akárhogy megyünk, úgy belezuhanunk a szakadékba.
196 Elvesztettek minket a szakadék szélénél.
197 Hallani, hogy Legidősebb-Taszinyangi a hóviharban keresi a nyomaimat.
198 Azt mondja:
199 - A nyoma sehol.
200 Lehet, hogy a szakadékba zuhant?
201 Végezvén [a maga dolgával], a hóvihar elállt.
202 Taszinyangi-Vezér azt mondja, hallani:
203 - Tíz-Taszinyangi, tudjátok, a szakadékból tíz út ágazik ki.
204 Jól őrizzetek minden kijáratot!
205 Ne aludjatok el!
206 Én a szakadék felső szélén őrködök.
207 Hallani lehetett, ahogy Tíz-Taszinyangi szétszéledtek a szakadékból kiágazó utakhoz.
208 Taszinyangi-Vezér a peremen maradt.
209 Hét napon át a két szakadékon [peremen] hallani Tíz-Taszinyangi [sok hangú] kiáltozását.
210 A szakadék peremén csak Taszinyangi-Vezér kiáltása hallatszik.
211 Egyszer azt mondja:
212 - Tíz-Taszinyangi, figyeljetek jobban!
213 Válaszul Tíz-Taszinyangi is felkiált.
214 Hét nap után a hóvihar egészen elcsendesedett.
215 Hallani, hogy összegyűltek, beszélgetnek, hét napon át nem alszanak.
216 Taszinyangi-Vezér azt mondta:
217 - Hát hol vesztettük őt el?
218 Menjetek, fiúk, őrizzétek megint a szakadékból kivezető utakat.
219 Én meg megyek a peremre.
220 Lesepregetem a havat ezzel a horejjel [rénszarvas-irányító rúddal].
221 Akkor Tíz-Taszinyangi elment.
222 Taszinyangi-Vezér meg elment a szakadékhoz.
223 Annak a széléről elkezdte letördelni a havat a horeje lándzsás hegyével.
224 Egy idő után elért hozzám: a nyakam körül fent jött a horej hegye.
225 Nagyon erősen megragadtam a horej nyakát.
226 Taszinyangi-Vezér húzza maga felé, de akármennyire húzta, olyan, mint egy odanőtt fa.
227 Akkor Taszinyangi-Vezér azt mondja, hallani:
228 - Tíz-Taszinyangi, ide gyertek, a nedves homokra hó esett.
229 A hideg lándzsám beszorult a homokba.
230 Tíz-Taszinyangi odajöttek, hallom, kezdték kirángatni a horejt.
231 Nagyon erősen tartom.
232 Akármennyire is húzta Tíz-Taszinyangi, a horej olyan, mint az odanőtt fa.
233 Egy idő után Taszinyangi-Vezér azt mondja:
234 - Fiúk, keressétek meg a fejszémet, ami az utazószánon van, vágjátok el a horejt, menjünk, hadd maradjon a lándzsa is.
235 Nyáron megkeressük.
236 Hallom, odahozták a fejszét, elvágták a horejt; elvágván azt, Tíz-Taszinyangi elment.
237 Egy zörrenést se hallani.
238 A hógödörből elkezdtem körbeforgatni a horejt, a hóban ütött lyuk szélesedni kezdett, ezen a nyíláson keresztül felemelkedtem a horejon.
239 Végre fényt tűnt elő.
240 Amikor kimásztam, azt mondtam:
241 - Húgocska, fogd meg jó erősen a lándzsa nyakát.
242 Kihúzlak téged.
243 Húgocskám megfogta a lándzsa nyakát, én kihúztam.
244 Húgocskám kimászott, fel a fényre.
245 Így, körbenézvén semmi sincs körülöttünk.
246 Tíz-Taszinyangi hazamentek.
247 Hová menjünk most, nem tudjuk.
248 Embereket keresni - nem ismerjük őket.
249 Sehol nem találunk lakhelyet.
250 Jó-e, rossz-e, úgy döntöttünk, a sátrunkba megyünk.
251 Megérkeztünk a sátrunkhoz.
252 A régi helyén áll.
253 Százötven rénünk körülötte legel.
254 Ahogy a sátorhoz értünk, Húgocska ételt főzött, ettünk.
255 Kimentem az utcára, két karavánt húztam szét a harminc szánból.
256 Összegyűjtöttem a réneket, Húgocskám lebontotta a sátrat, befogtuk a réneket a karavánba, elindultunk azon az úton, melyen jöttünk.
257 Három napig vándorlunk, egyszer sem állítottunk sátrat.
258 A harmadik nap este kiáltás hallatszott mögülünk.
259 A vállam fölött visszanéztem, mindenki előtt [jön] Taszinyangi-Vezér.
260 A horej helyett íjat tart.
261 Egyre ismétli:
262 - Hej, hová viszed a nőt, akit feleségül akarunk venni?
263 E kiáltást hallván megálltam.
264 Húgocskám megállt mellettem.
265 Azt mondtam:
266 - Húgocska, vedd le a jaguskádat [női kabát], vedd fel az én malicámat.
267 Vedd le a pimidet, vedd fel az enyémet.
268 Húgocska levette a panyicát, felvette az én malicámat és az én pimimet.
269 Aztán azt mondtam:
270 - Húgocska, itt vannak a szánok, itt a karaván.
271 Menj, amikor kicsit távolabb vagy innen, állíts sátrat.
272 Húgocska, mint egy férfi, megragadta a gyeplőt, és elment.
273 Én Húgomként megyek, a foltos rénbikám gyeplői, melyek szakállas fóka bőréből készültek, a négy lába között [húzódnak].
274 Én keresztben fekszem a durva szövetből készült női takarón. 
275 Halkan megyek.
276 Taszinyangi-Vezér balról jött.
277 Megállt előttem, két-három szazseny távolban.
278 Foltos, kedvenc rénbikám megállt Taszinyangi-Vezér utazószánja mellett.
279 Taszinyangi-Vezér megragadta a foltos rénem gyeplőjét, egyik végét a nyakához kötötte, a másikat meg a szánja jobb talpához.
280 Taszinyangi-Vezér azt mondta:
281 - Ifjabb-Hegylakó nem vitt magával semmit!
282 Hadd menjen.
283 Az asszonyunkat most a sátrunkba vezetjük.
284 Visszafordultunk az úton.
285 Visznek engem magukkal.
286 Mentünk valamennyit, az úton folyó tűnt fel.
287 Taszinyangi-Vezér a folyó meredek partjára érve megállt.
288 Kikötözte a foltos rénem gyeplőjét, a gyeplő végét, mely szakállas fóka bőréből készült, átadta nekem.
289 Ő maga elment.
290 Átvitte a folyón a szánját.
291 Onnan gyalog jött vissza.
292 Taszinyangi-Vezér fogta a foltos rénem gyeplőjét a nyakánál.
293 Azt mondta:
294 - Taszinyangik, hol vagytok? Szerszámozzátok le a szánt.
295 Ne menjen tönkre az eleje.
296 Tíz-Taszinyangi rohant leszerszámozni a réneket.
297 Taszinyangi-Vezér vezette az én foltos rénemet.
298 Leereszkedtünk a folyóhoz.
299 Én a könyököm élével meglöktem a foltos rénemet.
300 Hisz hozzá lenne szokva, hogy így bánjanak vele? [a kedvenc rént jobb körülmények közt tartják, így ehhez nincs hozzászokva]
301 Megrémült, amikor halántékon csapták.
302 A rén úgy magához rántotta a gyeplőt, hogy Taszinyangi-Vezér arccal előre a földre esett.
303 Elmentem mellette.
304 Kihúztam a szánjából a lándzsát, és megdöftem vele.
305 Keresztüldöftem Taszinyangi-Vezért.
306 Taszinyangi-Vezér már nem lélegzik.
307 Taszinyangi-Vezérrel végezvén megöltem a lándzsával Tíz-Taszinyangi maradékát.
308 Aztán kibontottam a karavánt, és a női utazószánon a korábbi úton elmentem.
309 Elérkeztem Tíz-Taszinyangi sátrához.
310 Sógornőmet, Taszinyangi-Asszonyt megragadtam, lelöktem [a földre].
311 Azt mondtam:
312 - Taszinyangi-Asszony-Sógornőm, rossz vagy.
313 Azt mondtad: százötven rént hoztam, Két-Hegylakót hoztam nektek, húsz utazószánt és még tizet, tele sarki rókával és vörös rókával, nektek hoztam.
314 Most Tíz-Taszinyangid a kezemtől halt meg.
315 Meghalsz te is!
316 Taszinyangi-Asszonyt, Sógornőmet fejbe csaptam, nem maradt lélegzete, meghalt.
317 Aztán felszereltem a karavánt, és a régi úton mentem tovább.
318 Ott valahol Húgocskám felállította a sátrat.
319 Leszereltem a karavánt, aztán, miután ettünk, lefeküdtünk aludni.
320 Reggel felkeltünk.
321 Egy pár napig egy helyben éltünk.
322 Eljött a [folyó] fagyás ideje, felismerhetők lettek a tavalyi állomás nyomai.
323 Aztán, mintha mit sem számított volna, a folyó befagyott.
324 A folyó befagyott, körvonalazódott az Urál-hegység.
325 Az Urál-hegység túloldalán, a mély tónál sátrat állítottak.
326 A mai napig bizonyára az Urál-hegység lejtőjén élnek.
327 Ez minden.