1 9. Nő, Árva-Nő
2 Élünk: Három-Báty és Anya.
3 Három-Bátynak van felesége, hogyan is lennének meg feleség nélkül?
4 Idősebb-Báty-Fia lasszót dobál a szán élére.
5 Középső-Báty-Fia a sátor padlóján jár.
6 Legifjabb-Báty-Fia még bölcsőben van.
7 Egyszer, amikor aludtunk, arról, hogy [valóban] aludtunk, nincs mit mondani.
8 Az éjszaka közepén az ellenség körülvette a sátrunkat.
9 Három-Bátyám felriadt, megijedt, kiszaladt az utcára.
10 Hét napig csak zaj és kiáltás:
11 Az ellenségek kiáltanak:
12 - Három-Szjuhunyeja, ne is próbáljatok elmenni!
13 Öreg-Anyánk kimegy az utcára, megint bejön a sátorba, és egyre csak sír.
14 Én pedig csak fekszem.
15 Hét napig fekszem.
16 Sok napig fekszem.
17 Hét nap múlva kimentem éjjel az utcára.
18 Három-Bátyámat a harcosok már megölték.
19 Öreg-Anyánk a belét húzza.
20 Odakúszott hozzám.
21 Azt mondja:
22 - Lám, meghaltunk.
23 Ellenségek-Vezére megölt minket.
24 Valamikor vadászat idején a te Apádat is megölte.
25 Akkor te még nem voltál.
26 A halála után születtél.
27 Három-Bátyád ezért hívott téged Nőnek, Árva-Nőnek.
28 Mire volt tőlünk szüksége Ellenség-Vezérének?
29 Nincs nagy réncsordánk, mindössze ezer rénszarvas.
30 Öreg-Anyát átölelve, tartva, egészen elborított engem a vére.
31 Öreg-Anyácska, e szavakat mondván, kezét nem adván meghalt.
32 Ezután sírva bementem a sátorba.
33 Könnyekkel az ágyra estem.
34 Egy idő múltán megjelent az utcán Ellenségek-Vezére, hallani, ahogy azt mondja:
35 - Asszonyok, bontsátok le a sátrakat!
36 Három asszony, a sógornőim lebontották a sátrat.
37 Én ugyanúgy fekszem a sátor egykori helyén.
38 Látom, Legidősebb-Bátyám egykori sátrának helyén ott a Fia, váltogatva egyik lábát a másikra teszi.
39 Ellenségek-Vezére odament Sógornőhöz, és azt mondta:
40 - Megölöm a Fiadat.
41 Legidősebb-Sógornő nem mondott semmit.
42 Félreállt.
43 Akkor Ellenségek-Vezére megragadta Unokaöcsémet a kapucnijánál.
44 Késsel elvágta a torkát.
45 Eztán odament Középső-Sógornőhöz.
46 Ellenségek-Vezére azt mondja:
47 - Ez kinek a gyereke?
48 Középső-Sógornő azt feleli:
49 - Ez az én gyerekem.
50 Ellenségek-Vezére azt mondta:
51 - Megölöm!
52 Középső-Sógornő nem szólt semmit, csak odébbállt.
53 Középső-Unokaöccs torkát Ellenségek-Vezére elvágta.
54 Aztán Ellenségek-Vezére Legifjabb-Sógornőhöz ment.
55 Ellenségek-Vezére azt kérdi:
56 - Kié ez a gyerek?
57 Legifjabb-Sógornő azt feleli:
58 - Ez az én gyerekem.
59 Ellenségek-Vezére, ő így mondta:
60 - A gyereket megölöm!
61 Legifjabb-Sógornő nem felelt semmit, félreállt.
62 Azt gondoltam:
63 "Ne is reméld, hogy valaha odaadom őt neked".
64 Talpra ugrottam, odafutottam.
65 Ellenségek-Vezére a gyereket a bölcsőben a hóra állította.
66 Én megragadtam a bölcső alsó részét.
67 Ellenségek-Vezére a bölcső felső részét ragadta meg.
68 Két irányba húzzuk.
69 Így ketté is törtünk a bölcsőt.
70 A kisbaba leesett a hóra.
71 Megfogtam volna, de azt gondoltam:
72 "Ha sajnálatból most megfogom a kisgyereket, ő is megfogja.
73 Kettészakítjuk.
74 Így is, úgy is megöljük.
75 Hogyan fogok akkor élni, nem tudom".
76 Akkor Ellenségek-Vezére elvágta Picinyke-Unokaöccs torkát.
77 Akkor Legidősebb-Sógornő mellett elhaladván azt mondtam:
78 - A gyermeked nem betegségtől halt meg.
79 Nem vagy anya.
80 Miért adtad oda a gyerekedet megöletni?
81 Minek most élni neked?
82 Ököllel fülön csaptam.
83 Idősebb-Sógornő agya kiesett [kiloccsant].
84 Így hátra esett.
85 Mindhárom-Sógornőmet megöltem.
86 Ellenségek-Vezére azt mondja:
87 - Nő, Árva-Nő, dühösnek tűnsz.
88 Három asszonyt megöltél.
89 Akkor az utazószánakhoz mentem.
90 Egyedül az egész réncsordát befogtam magamnak.
91 Elköltöztünk.
92 Este, ha megállunk, magam állítok sátrat, a rénszarvasokat magam szerszámozom le, és felszerszámozom őket egymagam.
93 Ellenségek-Vezére, ha a sátorba bejön, az éjjelt az utazószánon töltöm.
94 Ellenségek-Vezérének hét felesége van.
95 Hét feleségének hét gyereke van.
96 Mind nagyok, mind fiatal srácok.
97 Legifjabb-Fiú hasonlít az Apjára.
98 Látni, hogy erős lesz.
99 Ellenségek-Vezére azt mondja:
100 - Majd te magad behódolsz.
101 Éjjel befűtöm a sátrat, kezdek ételt főzni.
102 Amikor bejön Ellenségek-Vezére, a fortyogó fazekat kiöntöm a tűzhelyre.
103 Kimegyek az utcára és lefekszem aludni, szövetbe [amely a női szánon van] göngyölve magam.
104 Ellenségek-Vezére kijővén az utcára azt mondja:
105 - Nő, Árva-Nő, túl haragtartó vagy.
106 Így élek három évet.
107 Meghalt-Három-Bátyámat nem tudom feledni.
108 Azt gondolom:
109 "Hogyan lehet így élni?
110 Telnek a napjaim".
111 Látom egyszer, hogy Ellenségek-Vezére öt fehér rénszarvast fog be.
112 Így látom.
113 Azt gondoltam:
114 "E három év alatt egyszer sem fogott be öt fehér rénszarvast.
115 Bizonyára messzire megy".
116 Ím el is ment.
117 Azt gondoltam:
118 "Most nincs életem.
119 Hogy lesz ez a jövőben?"
120 Akkor a sátor mögé bújva fejem fölé emeltem az utazószánt.
121 A csordához mentem.
122 Odamentem a rénekhez, és azt gondoltam:
123 "Valamilyen szívós rénnek kellene lenniük".
124 Legifjabb-Bátyám halála után maradt Négy-Vörös[-Rén], jó rének, [de] a többi között nem tudom őket [rögtön] előkeresni.
125 A keresésben elmentem a csorda széléig, ott meg is találtam a helyet, ahol legeltek.
126 Elkaptam őket, erősek voltak.
127 Kezdtem őket felszerszámozni.
128 Amikor a szélső vöröset befogtam, tekintetem a sátor irányába tévedt.
129 Ellenségek-Vezére kiált.
130 Azt mondja:
131 - Nő, Árva-Nő, menj hát el.
132 Régóta tudom, hogy valamikor elmész.
133 Épp csak azt nem gondoltam, hogy ma.
134 Nem hittem, hogy Ellenségek-Vezére az öt fehér rénszarvassal üldözni fog.
135 Elmentem.
136 Amikor Négy-Vörös nekiindult, alig bírtam megkapaszkodni az utazószánon.
137 Négy-Vörös nagyon jó rén volt.
138 Ellenségek-Vezére úgy tűnt, mintha [egy helyben] állva maradt volna.
139 Így megyek hét napot.
140 Hét nap múlva Négy-Vörös-Rén megállt.
141 A rének megálltak enni.
142 Én is ettem.
143 Evés után elaludtam.
144 A rének is lefeküdtek.
145 Valamennyit aludtam, hallom, a rének legelnek.
146 Akkor megint ettem.
147 Egy idő múltán Négy-Vörös-Rén fülelni kezdett.
148 Egyszerre emelték fel a farkukat és a fejüket.
149 Befogtam a réneket és mentem.
150 A szán mögött csak úgy kavargott a hó.
151 Nem lehetett kinyitni a szememet.
152 Azt gondoltam:
153 "Mit látott meg Négy-Vörös-Rén?"
154 Hátranéztem, egy mélyedésből Bozontos-Óriás ugrott ki, futott utánam.
155 Hét napig megyek.
156 Bozontos-Óriás ahol állt, ott is maradt állva.
157 Hét nap múlva Négy-Vörös-Rénem megállt.
158 Enni kezdtek.
159 Azt gondoltam:
160 "Most [az Óriás] távol maradt".
161 Én is ettem.
162 A rének lefeküdtek.
163 Amikor a rének lefeküdtek, én is elaludtam.
164 Sokat aludtam-e, nem-e, az álmom elhagyott.
165 Így hallom:
166 Négy-Vörös-Rénem legel.
167 Akkor én is ettem.
168 [Hirtelen] Négy-Vörös-Rén éber lett.
169 A farkukat és a fejüket egyszerre emelték fel.
170 Négy-Vörös-Rén úgy nekiiramodott, [hogy] alig bírtam kapaszkodni a szánon.
171 Azt gondoltam:
172 "Mit látott Én-Négy-Vörös-Rénem?"
173 Hátranéztem, egy barlangból Erdei-Medve ugrott elő, futott utánam.
174 És aztán észre se vettem, mikor és hol maradt el Erdei-Medve.
175 Hét napig Négy-Vörös-Rén [megállás nélkül] fut.
176 Soká, nem soká-e, Négy-Vörös-Rén megállt.
177 A rének legelni kezdtek.
178 Azt gondoltam:
179 "Bizonyára messzire jöttem el".
180 Egy idő múltán a rének befejezték az evést.
181 Én is végeztem az evéssel.
182 A rének lefeküdtek.
183 Én is elaludtam.
184 Valamennyit aludtam, az álmom elhagyott.
185 Így hallom:
186 Négy-Vörös-Rénem legel.
187 Felkeltem.
188 Megint ettem.
189 Egy idő múltán Négy-Vörös-Rén éber lett.
190 A farkukat és a fejüket egyszerre emelték fel.
191 Négy-Vörös-Rén úgy megindult, [hogy] csak a hóvihar jött a nyomán.
192 Elől semmit se látni.
193 Azt gondoltam:
194 "Mit látott Négy-Vörösem?"
195 Hátranéztem, egy barlangból Farkas ugrott ki, futott utánam.
196 Négy-Vörös-Rén teljes hét napig [megállás nélkül] fut.
197 Hét nap múlva Négy-Vörös-Rén megállt.
198 Látom, a rének a tenger jegén állnak.
199 A jégtábla a földtől elszakadván a hullámokra emelkedik.
200 A jégtáblák közötti rés megnagyobbodott.
201 Azt mondtam:
202 - Négy-Vörös bevitt engem a tengerbe.
203 A földön, úgy látom, nincs már elég hely.
204 Most hát meghalunk.
205 Erős a szél a nagy hegyek felől.
206 A jégtábla kisodródott a nyílt tengerre.
207 Azt gondolom:
208 "Én haljak hát meg.
209 A szarvasokat sajnálom.
210 Sokszor mentettek meg a haláltól".
211 A jégtábla rohan a nyílt tengerbe.
212 Azt mondom:
213 - Én-Négy-Vörös-Rénem, ti magatok tudtok úszni, menjetek hát a földre!
214 Négy-Vörös-Rént bezavartam a vízbe.
215 Négy-Vörös-Rén a vízbe ugrott.
216 Négy-Vörösnek csak a mellkasáig érnek a hullámok, a fejük fölött a hullámok néha felcsapnak, néha lejjebb ereszkednek.
217 Amíg így néztem, Négy-Vörös-Rén kiért a partra.
218 Lerázták magukat.
219 Amíg csak láttam, együtt mentek.
220 Én meg ottmaradtam a jégtáblán.
221 A föld lassacskán eltűnt szem elől.
222 Úszok a végtelen tengeren.
223 Mennyit úszok, nem tudom.
224 Alattam töredezik a jég, a jégtábla egyre kisebb.
225 A hullámok nagyok.
226 Végül a jégtábla már nagyon kicsi lett.
227 A hullámok a lábamig érnek.
228 Azt gondoltam:
229 "Elalszok hát".
230 És elaludtam.
231 Felébredtem.
232 Fentről Egy-Hang hallatszott.
233 Azt mondja:
234 - Nő, Árva-Nő, kelj fel!
235 Ha így alszol, nem lesznek napjaid.
236 Csak meghalsz.
237 Csónak érkezett.
238 Ha elmulasztod ezt a csónakot, a tenger mélyére jutsz.
239 Felugrottam.
240 Ezt a Hangot keresem lent, keresem fent, nincs semmi.
241 Az ígért csónak [sincs] sehol.
242 Megint elaludtam.
243 Elrabolt [elnyomott] az álom.
244 Felébredtem.
245 A fejem fölött megint Egy-Hang hallatszik, azt mondja:
246 - Nő, Árva-Nő, kelj fel!
247 Csónak érkezett érted.
248 Ha elmulasztod ezt a csónakot, a tenger mélyére jutsz.
249 Megint felugrottam, megint keresem lent, keresem fent.
250 Semmi.
251 A jégtábla, melyen vagyok, egyre csak kisebb.
252 Siklik a jég.
253 Nincs semmiféle csónak.
254 Megint elaludtam.
255 Elrabolt [elnyomott] az álom.
256 A fejem fölött [megint] Egy-Hang hallatszik, valaki azt mondja:
257 - Nő, Árva-Nő, kelj fel!
258 Csónakod érkezett.
259 Ha elmulasztod ezt a csónakot, a tenger mélyére jutsz.
260 Talpra szökkentem.
261 Nézem, a jégtábla szélét nagy, úszó rönk súrolja.
262 Azt gondoltam:
263 "Ez bizonyára az a csónak, melyről [a Hang] beszélt".
264 Akkor erre a rönkre ugrottam.
265 Épphogy ugrottam, a jégtáblám összetört, csak néhány morzsácska maradt.
266 A rönkön a gyökerek és ágak között jó ülni és jó aludni.
267 Három évig úszok ezen a rönkön.
268 A fát háromszor borította zúzmara, és háromszor olvadt.
269 Az ágakra madarak ülnek.
270 Ezeket a madarakat elkapom és megeszem.
271 Végre föld tűnt fel előttem.
272 Arra tart a fa.
273 A partra vetette [a hullám] a rönköt.
274 Megyek a parton.
275 Előttem a Halászok halat fognak.
276 Azt gondoltam:
277 "Élő emberekhez kerültem".
278 Odamegyek, de ezek a Halászok[-Szirtyák] kiabálva szétszaladnak.
279 Azt kiáltják:
280 - Ngileka jön! [rosszakaró, alvilági lény]
281 Odamentem.
282 Sok halat fogtak.
283 Ettem.
284 Azt gondolom:
285 "Idejönnek maguk".
286 Hamarosan elaludtam.
287 Elnyomott az álom.
288 Szunyókálok.
289 Beszélgetést hallok, azt mondják:
290 - Ez a Ngileka elaludt!
291 Megette a halakat.
292 Felálltam.
293 Amint felálltam, ezek az Emberek megint kiáltozva visszafutottak.
294 - Jaj! Ez Ngileka!
295 Azt gondolom:
296 "Amíg három évig lebegtem a tengeren, Ngilekához lettem hasonló".
297 Azt gondolom:
298 "Ha utánuk futok, hol fogok élni?"
299 Egy Nő maradt ott.
300 Sánta volt.
301 Megragadtam.
302 Azt mondom:
303 - Miért rémültetek meg?
304 Nem vagyok Ngileka.
305 Csak most nézek ki úgy, mint Ngileka.
306 [Mert] három éven át a végtelen tengeren lebegtem.
307 Sánta-Nő azt mondja:
308 - Nem vagyunk valódi emberek.
309 Szirtyák vagyunk.
310 Én Szirtya-Leány vagyok, Sánta-Leány.
311 Még azt mondta:
312 - Te, úgy látom, Árva-Nő vagy.
313 Azt mondtam:
314 - Honnan tudod?
315 Sánta-Leány, Szirtya-Leány azt feleli:
316 - Amikor a tengeren úsztál, én ébresztettelek fel.
317 Én küldtem hozzád a csónakot [farönköt].
318 Én küldtem a madarakat a fa peremére.
319 Azt mondtam:
320 - Nagyon sajnálom a Négy-Vörös-Rént, nem haltak tán meg?
321 Szirtya-Leány azt mondja:
322 - Rénjeid a szirtyák dombján állnak.
323 Az utazószánon van ruha és étel.
324 Akkor mi ketten felmentünk a szirtyák dombjára.
325 És csakugyan, volt ott utazószán, Négy-Vörös [is] ott állt.
326 Szirtya-Leány, Sánta-Leány azt mondta:
327 - Üldözött téged Ellenségek-Vezére, háromszor üldözött [téged].
328 Először Bozontos[-Óriás] alakjában.
329 Aztán Medve alakjában.
330 Harmadszor Farkasként üldözött.
331 Odamentünk, és valóban ott állt Én-Négy-Vörös-Rénem.
332 Így visszajöttünk.
333 Felöltöztem.
334 Szirtya-Leány azt mondja:
335 - Nem tudni, hol van most Ellenségek-Vezére.
336 Árva-Nő, ha nehéz napok jönnek, hívj engem.
337 Mondd:
338 "Szirtya-Leány, Sánta-Leány, Jó-Barátom, hol vagy?"
339 Tudni fogom.
340 Akkor elmentem.
341 Valamennyit mentem, egy idő múltán megálltam.
342 Én-Négy-Vörös-Rénem enni akart.
343 Nem messze előtűnt egy hegy.
344 Felmásztam a hegyre.
345 Körbenéztem.
346 Néptelen föld.
347 A szánra néztem.
348 Négy-Vörös-Rén megrémült.
349 A farkukat és a fejüket egyszerre emelték föl, és hirtelen elindultak.
350 Bár futottam, a szánt elmulasztottam.
351 Futok a szán mögött.
352 De hogy is érném utol Négy-Vörösemet?
353 Látom, egy barlangból Vas-Farkas ugrott ki, futott utánam.
354 Utolért.
355 Meg akarta harapni a karomat, de ököllel fülön csaptam.
356 Így a hátára esett.
357 Egy ideig így feküdt.
358 Aztán megint felugrott.
359 Megint futott utánam.
360 Utolért.
361 A mellkasomra ugrott, meg akar harapni.
362 Elkaptam a két mancsát, tartom, Vas-Farkas próbál kitörni.
363 Összeharapta a karomat.
364 Teljesen kimerültem, azt gondolom:
365 "Ha nem szedem össze az utolsó erőmet, akkor elmegyek [a holtak világába].
366 Szirtya-Leány, Jó-Barátom, hol vagy?"
367 Egy idő múltán fentről, mint egy esőcsepp, odacseppent Szirtya-Leány.
368 Egyik kezében réz íjat tart, másikban réz nyílvesszőt.
369 Ezt látván Vas-Farkas elfutott.
370 Szirtya-Leány azt mondta:
371 - Most a Farkas után lövök.
372 Meglátjuk, kinek bizonyul.
373 Szirtya-Leány a nyílvesszőt feldobta a húrra.
374 A húr megpendült.
375 Vas-Farkas háromszor átbucskázott a fején.
376 Ellenségek-Vezére férfiként szökkent talpra, elszaladt.
377 Szirtya-Leány azt mondta:
378 - Ellenségek-Vezére többé senkivé sem tud átváltozni.
379 Szirtya-Leány még azt mondta:
380 - A rének maguk visszajönnek.
381 Ha még baj lesz, hívj engem.
382 Akkor Szirtya-Leány eltűnt valahová, nem is láttam.
383 Hamarosan Négy-Vörös-Rén visszafutott, vízpermet hullott [róluk].
384 Odajöttek hozzám.
385 Megint útnak indultam.
386 Valamennyit megyek a szakadék peremén.
387 Négy-Vörös-Rén éber lett, futni kezdtek.
388 A szakadék pereméről nyíl repült ki.
389 Csípőtájt talált el.
390 Nagyon fájdalmas volt a nyílvessző.
391 Ömlött a vér a szántalpakra.
392 Addig mentem, amíg eszméletemnél voltam.
393 Aztán elvesztettem az eszméletemet.
394 A havon fekszem.
395 A rének elmentek.
396 Nem tudni, honnan, Utazószánon-Utazó jön.
397 Sötétek a szemeim.
398 Magamhoz tértem.
399 Egy sátorban találtam magam.
400 Meleg van benne.
401 Valaki azt mondja:
402 - Ki lennél te?
403 Felemeltem a fejem.
404 Látom, ketten vannak a sátorban.
405 Fiatal-Férfi és eléggé Idős-Asszony.
406 Felültem.
407 Azt mondtam:
408 - Kik vagytok?
409 Idős-Asszony azt felelte:
410 - A fiam Szuszoj-Hős.
411 Az Asszony még azt mondta:
412 - Ki lennél hát te?
413 Azt feleltem:
414 - Három-Bátyámat, Három-Szjuhunyeját Ellenségek-Vezére megölte.
415 Engem hét évig üldözött, hét évig.
416 Még most is üldöz.
417 [Ő az, aki] rámlőtt.
418 A nyilától kapott seb nagyon fáj.
419 Szuszoj-Hős azt mondta:
420 - Téged Ellenségek-Vezérének-Legifjabb-Fia lőtt meg, nagyon erős ember.
421 Azt mondom:
422 - Valahogy eljutottam a sátorig.
423 A réneket sajnálom.
424 Legtöbbjük megbetegedett.
425 Ők hoztak el engem a halál elől.
426 Fiatal-Férfi azt mondta:
427 - Rénjeid maguktól visszajönnek.
428 Fordulj Barátnődhöz.
429 Akkor kimentünk az utcára, és azt mondtam:
430 - Szirtya-Leány, Jó-Barátom, nincs meg Négy-Vörös-Rénem.
431 Küldd el őket!
432 Egy idő múltán jött valahonnan Négy-Vörös.
433 Leszerszámoztam őket.
434 Azt mondtam:
435 - Teljes hét évig voltatok felszerszámozva.
436 Elengedtem a réneket.
437 Így élünk.
438 Egyszer azt mondtam:
439 - Amiatt, hogy Ellenségek-Vezére életben van, nem tudok aludni.
440 Elmegyek Ellenségek-Vezérének földjére.
441 Szuszoj-Hős azt mondja:
442 - Én is megyek.
443 Egyedül nem győzöd le [őt].
444 Ezután befogtam a Vörös-Réneket.
445 Szuszoj-Hős négy fehéret fogott be.
446 Elindultunk.
447 Megyünk valamennyit, előttünk száz sátor látszik.
448 A sátrakhoz mentünk.
449 Abban a pillanatban, hogy odamentünk, száz ember vette elő az íját.
450 Mi is elővettük.
451 Nem számolunk napokat, nem számolunk éjjeleket.
452 Majdnem három évig lövünk, a harmadik év elteltével Ellenségek-Vezérének-Legifjabb-Fia leeresztette a húrra a nyilat.
453 Azt mondta:
454 - Nő, Árva-Nő, vigyázz.
455 Ha nem tudlak lelőni ezzel a nyíllal, elismerlek téged erősebbnek.
456 Kifeszítette a húrt.
457 Két lövés között megtorpantam.
458 Részekre, két részre is szakított [engem].
459 Mindkét rész mozog, egyesülni nem tud.
460 Ilyen helyzetben majdnem három évig fekszem.
461 Nem tudok összeforrni.
462 Szuszoj-Hős néha rám pillant.
463 Három év alatt teljesen kimerültem.
464 Egyre inkább feledésbe merülök.
465 Valahogy azt gondoltam:
466 "Ha az utolsó erőm elhagy, meghalok.
467 Szirtya-Leány, Jó-Barátom azt mondta:
468 "Amikor baj van, hívj engem"".
469 Azt gondolom:
470 "Szirtya-Leány, Jó-Barátom, hol vagy?
471 Haldoklok!"
472 Hamarosan esőcseppként lehullott.
473 Szirtya-Leány, Jó-Barátom, egyik kezében réz íjat tart.
474 Azt mondja:
475 - Nő, Árva-Nő, a véged közeleg.
476 Azt mondtam:
477 - Meghalni készülök.
478 Akkor Szirtya-Leány két darabomat összeillesztette.
479 A tenyerével összesimította.
480 A sebem begyógyult.
481 Talpra szökkentem.
482 Szirtya-Leány célra szegezte a réz íjat.
483 Kifeszítette a húrt.
484 Ellenségek-Vezérének-Legifjabb-Fia két darabban esett a földre.
485 Szirtya-Leány azt mondta:
486 - Nem tudsz majd megkülönböztetni se napokat, se éveket, szenvedsz, se élő, se holt nem leszel.
487 Túl sok ártatlan ember öltél meg. [a férfinek mondja]
488 Szirtya-Leány még azt mondta:
489 - Most már ti ketten magatok is elboldogultok.
490 Akkor Szirtya-Leány eltűnt valahová, nem is láttam, hová.
491 Lövünk.
492 Egy idő múltán Szuszoj-Hős két nyilat illesztett a húrra.
493 Azt mondta:
494 - Ellenségek-Vezére, vigyázz!
495 Ha e két nyíl után életben maradsz, akkor erősebb vagy nálam.
496 Megpendült a húr.
497 Ellenségek-Vezére két darabban hullott a földre.
498 Szuszoj-Hős azt mondta:
499 - Hosszú az éved, hosszú a napod.
500 Szenvedj!
501 Élni nem fogsz, és halni nem fogsz.
502 Lassan pusztulsz el.
503 Túl sok ártatlan embert öltél meg, úgy hiszem.
504 És még a kutyákat sem hagytuk [életben].
505 Csak a kicsiket és időseket hagytuk meg.
506 Elvettük a magunk rénjeit.
507 Visszamentünk a sátrunkba.
508 Azon a földön csak most kezdünk jól élni.
509 Szuszoj-Hős elvett engem [feleségül].
510 Hármasban [az anyjával] meg fogjuk tartani az esküvőt.
511 Nincsenek se elmenők, se eljövők.
512 Ez minden.
513 Vége.