1 Az Árva-lányka
2 Szjudbabc [az ének] találta meg - egy földhalmon, egy nyírfakéreg-sátracskában élt Kicsi-Lányka.
3 Naphosszat helyezgette át a játékbabáit a sátor két oldalára.
4 Őket nézve ült az ágyon.
5 És azt gondolta: "Bizonyára valamikor régen volt nekem apám és anyám.
6 Erre egyáltalán nem emlékszem.
7 Hogyan szerzek magamnak jó ételt?"
8 Ahogy így beszélt, a sátor füstnyílásán át valaki megszólalt, így mondta:
9 - Most feküdj le aludni.
10 Reggel, amikor pirkad, valami magától megjelenik.
11 Ezt hallván Kicsi-Lányka lefeküdt aludni.
12 Reggel elhagyta őt az álom.
13 Kiment az utcára.
14 Ahogy kiment az utcára, elnézett a sátor mindkét oldalára.
15 Két kibelezett rénszarvas tetem hever ott, nagyon jól feldolgozva.
16 A tetemek oldalain fénylik a zsír.
17 Akkor Kicsi-Lányka fogta a kést, és nekiállt nyers húst enni.
18 Valamennyi időt így él, mindig van ennivalója, semmiben nem lát szükséget.
19 Csak apja és anyja nincsen neki.
20 [Egyszer] reggel kiment valamit csinálni az utcára.
21 Ahogy megcsinálta, egy pillantást vetett a megkeményedett földre.
22 A távolban jön Gazda-Négy-Fehér-Rénszarvason, a gyeplőt és az ösztökélő rudat egyszerre ledobta.
23 Odament a sátorhoz.
24 Kicsi-Lányka, látván őt, besurrant [a sátorba].
25 Négy-Fehér-Gazdája is bement a sátorba.
26 Azt mondta:
27 - Érted jöttem.
28 Kicsi-Lányka azt feleli:
29 - Amíg a szemeim látnak, a nyírfa-sátracskámból sehová sem megyek el.
30 Ezt hallván a Négy-Fehér-Rénszarvas-Gazdája-Férfi megfordult és kiment.
31 "Hiszen mikor nem volt ennivalód, én etettelek."
32 Felkapta egyszerre a gyeplőt és az ösztökélő rudat, az ő négy fehérjét hajtotta a gyeplővel.
33 A hóviharban eltűnt szem elől.
34 Ekkor Kicsi-Lányka, a karját a ruhája alá bújtatva, leült.
35 A játékbabácskáival beszélget:
36 - Én babácskáim, [magatokra] maradtok bizonyára.
37 Nekem pedig, úgy tűnik, meg kell halni.
38 Egyáltalán nincs ennivalóm.
39 De nektek nem kell étel.
40 E szavakat mondván lefeküdt aludni.
41 Reggel felébredt.
42 Kiment az utcára.
43 Szétnézett.
44 Valahonnan felbukkant Öreg-Óriás, egy egész vörösfenyőn támaszkodott, mint egy boton.
45 Kicsi-Lányka a rémülettől beugrott a sátorba, felvette az övét.
46 Azt mondta a babácskáinak:
47 - Magatokra maradtok bizonyára, az Öreg-Óriás engem, szegényt, meg akar enni!
48 E szavakat mondván minden erejével futni kezdett a másik irányba.
49 Sokat futott-e, a vállacskája felett visszanézett.
50 Az Öreg-Óriást még lehet látni.
51 A Kicsi-Lányka egyre csak fut.
52 Nagyon kimerült.
53 Nézi - valami, az ő babasátrához hasonló látszik.
54 Ahogy közelebb ért - elég nagy sátornak tűnt.
55 Utolsó erejéből odafutott.
56 A sátorból Idős-Asszony jött elő.
57 Látván Kicsi-Lánykát, Idős-Asszony azt kérdezte:
58 - Honnan jöttél?
59 Kicsi-Lányka azt mondja:
60 - Öreg-Óriás üldöz engem.
61 Idős-Asszony azt mondta:
62 - Menjünk be a sátorba!
63 Van egy fiam.
64 Marendja-Haszavának hívják.
65 Ő jó vadász.
66 Idős-Asszony bevezette Kicsinyke-Lánykát a sátorba.
67 Adott neki panyicát [kabátot] és pimit [csizmát].
68 Szépen felöltöztette és jól megetette őt.
69 Este megjött a vadász.
70 Megkérdezte a lánykát:
71 - Ismersz engem?
72 Kicsi-Lányka azt mondta:
73 - Honnan ismerhetnélek?
74 Amióta az eszemet tudom, mindig egyedül éltem a babácskáimmal.
75 A vadász azt mondta:
76 Hiszen az ételt én hoztam neked.
77 És most kicsalogattalak téged a sátracskádból.
78 És én vagyok az, aki beöltözött óriásnak.
79 Most velünk élsz majd.
80 Kicsi-Lányka azt mondta:
81 - A babácskáim ott maradtak [a sátorban].
82 Biztosan sírnak szegények.
83 A vadász azt mondta:
84 - A babácskáidat idehoztam.
85 Ezt hallván Kicsi-Lányka megölelte Marendja vadászt:
86 - Mostantól soha nem megyek el tőled.
87 És most is élnek.