1 6. Árvácska-Szjangyo
2 Szjangyo-Jevaljónak összesen száz sátra van és száz munkása.
3 A rénjeire nem találni szavakat.
4 Padroko-Nac [Szjangyo-Jevaljo másik neve] sátrában összesen hárman élnek.
5 Van még a Nővére és Habiszjada-Asszony.
6 Padroko-Nac egész nap alszik.
7 Egyszer az utcán léptek zaja hallatszott.
8 Ez persze Jevaljo-Szuszoj volt.
9 Hallani, ahogy Jevaljo-Szuszoj azt mondta:
10 - Padroko-Nac, elég az alvásból!
11 Már nagyon régóta alszol.
12 Kelj fel!
13 Ezekre a szavakra Padroko-Nac felkelt az ágyból, és azt mondta:
14 - Nővérke, adj nekem ruhát és pimit [csizmát]!
15 Nővére nem sietvén malicát [kabátot] és pimit húzott elő az ágy fejtámlája alól.
16 Ezután Padroko-Nac kiment az utcára.
17 Jevaljo-Szuszoj azt mondta:
18 - Meg kell házasodnod.
19 Most Panggyo földjére utazunk veled.
20 Panggyo-Főnöknek van egy Lánya.
21 Azt mondják, nagy menyasszonypénzt kell érte fizetni.
22 Jevaljo-Szuszoj már hajtotta a réneket.
23 Befogott két tarfejű [agancs nélküli] rént, már be is fogta, és elhajtott.
24 Mögötte csak hóvihar ment [kavargott a hó].
25 Szjangyo-Jevaljo befogja a négy legjobb rénjét, ritkán befogott rénjei lassan húzzák.
26 Padroko-Nac így, nem sietvén a réncsordához megy.
27 Jevaljo-Szuszoj a csorda szélén állt meg.
28 Padroko-Nac odament.
29 Akkor Jevaljo-Szuszoj azt mondta:
30 - Padroko-Nac, ne maradj le, Panggyo földje nagyon messze van.
31 Jevaljo-Szuszoj újra elment.
32 Szánjai után örvényként kavarog a hóvihar.
33 Az ő két tarfejűje jó rén volt.
34 Padroko-Nac négy tarka rénje az orrával nekimegy [Jevaljo-Szuszoj] szánja hátuljának.
35 Egy idő múltán Jevaljo-Szuszoj azt mondta:
36 - Padroko-Nac, hallgass ide!
37 Főnök-Panggyo azt kérdi [tőlünk]:
38 "Mi járatban vagytok?
39 Hisz a földetek messze van".
40 Bemegyünk a sátorba, és azt mondom:
41 "Csak vendégségbe jöttünk".
42 Ha Panggyo-Főnök [a menyasszonyt] nem adja, azt mondom:
43 "Rosszak a rénjeim, bizonyára letértek az útról.
44 Kimegyek az utcára, rendbe teszem a rénszerszámot".
45 Akkor te pattanj fel, és a varrogató Leányt kapd a hónod alá.
46 Egy idő múltán megérkeztek [Panggyo földjére].
47 Főnök-Panggyo azt mondta:
48 - Mi járatban vagytok?
49 Hisz a földetek messze van.
50 Jevaljo-Szuszoj azt mondta:
51 - Csak úgy vendégségbe jövünk.
52 Főnök-Panggyo azt mondja:
53 - Vendégség, az bizony nem rossz.
54 Panggyo lehajolt az Anyókájához [feleségéhez].
55 - Mi az, nincs nálunk vodka?
56 Az Anyóka persze hozott.
57 Akkor iszogatni kezdtek.
58 Jevaljo-Szuszoj azt mondja:
59 - Főnök-Panggyo, mi nem csak úgy jöttünk.
60 Mert hát a Lányodért jöttünk.
61 Sok jót hallottunk róla, elkelt-e már, vagy nem?
62 Főnök-Panggyo azt mondta:
63 - Korábban azt mondtátok:
64 "Vendégségbe jöttünk".
65 Ha tudtam volna [a szándékotokról], nem engedtelek volna be titeket a sátorba.
66 És még azt mondta:
67 - Nem adom a Lányomat.
68 Most ahogy jöttetek, úgy menjetek is el.
69 Menjetek vissza a földetekre, és többet soha ne gyertek ide!
70 Jevaljo-Szuszoj azt mondta:
71 - Ha nem adod, erővel nem vesszük el.
72 Akkor újra kezdtek vendégeskedni és inni.
73 Amíg így ittak, mind lerészegedtek.
74 Jevaljo-Szuszoj azt mondja:
75 - Szjangyo-Jevaljo, mire vársz?
76 Korábbi szavamat elfeledted?
77 E szavakat mondván Jevaljo-Szuszoj kiment az utcára.
78 Szjangyo-Jevaljo egyedül maradt, Szjangyo-Jevaljo talpra szökkent, megragadta a varrogató Leányt, hóna alá kapta és elvitte a szánokhoz.
79 A Nő harap, a Nő karmol.
80 Jevaljo-Szuszoj szánjai már elő voltak készítve, a Lányt megkötözték és elmentek.
81 A sátrukba érkeztek.
82 Három évig élnek.
83 Egyszer nagy hadsereg lepte el a sátraikat.
84 Az érkezők azt mondták:
85 - Padroko-Nac, kelj fel!
86 Fedett sátorban maradsz meghalni?
87 Ingyen-Szerzett-Asszonyoddal könnyű az álmod.
88 Padroko-Nac váratlanul kiugrott a sátor felső nyílásán keresztül, a kezét a bőrtokba csúsztatta [a szánon], az íj húrja el van szakadva.
89 Az utolsó utazószán talpai közé, a hó alá rejtett íját előhúzta - az íjhúr elszakadt, az íj tönkrement.
90 Szjangyo-Jevaljo ím szalad a sátor körül.
91 Egy idő múltán Szjangyo-Jevaljo futás közben gyorsan azt mondja:
92 - Ha így kezdem, úgy tűnik, meghalok.
93 Nővérem, el kell menned a Fehér-Sziget-Főnökéhez, hogy küldje el nekem a Fiát segítségül.
94 Fogd hát be Száz-Fehéredet.
95 Amikor elmész innen, egy hetet a hegygerincen maradsz.
96 És hét nap után leereszkedsz egy völgybe.
97 A síkságon kétszer hét napig mész majd.
98 Kétszer hét nap múltán felkel [megjelenik] előtted a szagos vizű tenger [a Jeges-tenger]. Hajszold Négy-Fehéredet a tengerbe.
99 A tengeren hét napig úszol majd.
100 Hét nap múltán tengeri fókákhoz érsz.
101 Lesz ott egy patak, mely a sekély tengerbe hullik.
102 Ezen a patakon felmászol majd a hegyre.
103 A sziget közepén sátor áll, posztóval fedett.
104 A réneket megállítod a sátor bejáratánál.
105 Amint csak megállsz, rögtön menj be.
106 Mondd:
107 "Fehér-Sziget-Főnöke, Szjangyo-Jevaljo talán már nincs is életben.
108 Eljött az ellenség.
109 Szjangyo-Jevaljo a Fiadat kéri, hogy segítsen".
110 Ez hát minden szavam.
111 Nővére egy kicsit később kijött a sátorból.
112 Réneket hajtott, Száz-Fehér-Rént fogott be, és vándorolni kezdett.
113 A hegygerincen hét napig megy.
114 Hét nap múltán leereszkedett a völgybe.
115 A völgyben kétszer hét napig ment.
116 Kétszer hét nap múltán keresztezte az utat a szagos vizű tenger.
117 A tenger partját elérvén Szjangyo-Nővér-[Jevaljo] megállt.
118 Vashorgonyokat dobott a tengerbe [a szánakról].
119 Száz-Fehér-Rénje prüszkölt, megrázkódott, Száz-Fehér-Medvévé vált.
120 Akkor Szjangyo-Nővér a Száz-Fehér-Medvét a vízbe hajszolta.
121 Száz-Fehér-Medve prüszkölve beugrott a vízbe.
122 A szának a hullámokon ringanak, a hullámok cseppenként szemerkélnek.
123 Hét nap múltán Szjangyo-Nővér a sekély vízre emelkedett.
124 Szjangyo-Nővér megállt.
125 A vashorgonyokra kis fókák tapadnak.
126 Szjangyo-Nővér leszedte ezeket a fókákat a horgonyokról.
127 Száz-Fehér-Medve prüszkölt, megrázkódott, újra Fehér-Rén lett.
128 Megint vándorolni kezdett.
129 A patak medrén felemelkedett.
130 A sziget kellős közepén sátor tűnt fel.
131 Bár sátor volt, posztóval volt borítva.
132 Szjangyo-Nővér megállt a sátor bejáratánál.
133 Szjangyo-Nővér a szánakon ül.
134 Amíg így ült, a szának mélyen besüllyedtek [a hóba].
135 Vada-Szjudbabc [az Ének] egy ideig őrizte Szjangyo-Nővért.
136 Vada-Szjudbabc visszafordult.
137 Szjangyo-Jevaljo egyre csak fut a sátor körül, és útközben dobálja a szavakat.
138 Azt mondja:
139 - Panggyo-Lányka, úgy tűnik, nincs hasznom a sógornődből.
140 Sokáig nem jön senki.
141 Panggyo-Lányka, neked kell menni.
142 Panggyo-Lányka kiment az utcára, gyorsan összerendezett egy karavánt.
143 Száz-Fehér-Rénjét befogta.
144 Ezután elindult.
145 Panggyo-Lányka vándorol az elment [barátnő] nyomán.
146 Valamennyit ment, elérte a Szagos-Tengert.
147 Megállt.
148 A száz tehervivő szánról horgonyt vetett.
149 Száz-Fehérje prüszkölt, megrázkódott.
150 Rázkódva, prüszkölve Száz-Fehér-Rén Száz-Fehér-Medvévé változott.
151 Panggyo-Lányka a rénjeit - a Fehér-Medvéket - megcsapta a gyeplővel.
152 Száz-Fehér-Medve prüszkölve a vízbe ugrott.
153 Hét napon át Panggyo-Leány száz szekere hol leereszkedik, hol felemelkedik, a szának ringanak a hullámokon.
154 Hét nap múlva elérték a partot, megálltak.
155 Amikor megálltak, [látta, hogy] a száz tehervivő szán horgonyához apró fókák tapadtak.
156 Az apró fókákat leszedte.
157 Száz-Fehér-Medve prüszkölt, megrázkódott, újra Száz-Rénné változott.
158 Panggyo-Lányka újra vándorolni kezdett a magas hegyhez.
159 Hét napig vándorol.
160 Hét nap múltán előtte, a sziget kellős közepén sátor tűnt fel.
161 Panggyo-Lányka a sátor bejárata előtt megállította rénjeit.
162 Látja, Szjangyo-Nővér még mindig a szánján ül.
163 Amikor jobban megnézte, kiderült, hogy jéggé fagyott.
164 A szánjai és rénjei is jéggé fagytak.
165 Panggyo-Lányka a sátorhoz futott, kinyitotta az ajtót, bement a sátorba.
166 [Mindenhol] körbenézett.
167 A sátor mindkét oldalán ágyak.
168 Egyik oldalán Öregember ül az ágyon.
169 Az Öregember feje ősz.
170 Posztó takaróban ül.
171 A másik oldalon még egy [ember] aludt az ágyon, posztó takarója [hosszan] elnyúlt.
172 Bizonyára nem csak most aludt el.
173 Posztó takaróját kiégették a tűz szikrái, olyanok, mint az egérlyukak.
174 A két oldalából fű nőtt.
175 Fehér-Sziget-Főnöke-Öreg azt mondja:
176 - Fiatalka-Lányka, messzire utaztál.
177 Erre a földre hétköznapi emberek nem jönnek, nem jöhetnek.
178 Mi járatban jöttél ide mégis?
179 Panggyo-Lányka azt mondta:
180 - Engem Szjangyo-Jevaljo küldött.
181 A földünkre ellenség jött.
182 Szjangyo-Jevaljo azt mondta:
183 "Fehér-Sziget-Főnöke küldje el Fiát nekem segítségül".
184 Most lehet, hogy már nincs is életben.
185 Fehér-Sziget-Főnöke azt mondja:
186 - Fiatalka-Lányka, menj vissza!
187 A Fiamat elküldöm.
188 Ő maga érkezik.
189 Panggyo-Lányka elkezdett visszafelé vándorolni a saját nyomain.
190 Amikor leereszkedett a tengerpartra, a vashorgonyokat a tengerbe dobta.
191 Száz-Fehér-Rénje prüszkölt, megrázkódott, Fehér-Medvévé változott.
192 Panggyo-Lányka Száz-Tengerijét a vízbe hajszolta.
193 Hét napon át a szának a hullámokon fel-felvillannak.
194 Hét nap múltán Panggyo-Lányka a partra emelkedett.
195 Száz-Fehér-Medvéje prüszkölt, megrázkódott.
196 Újra Fehér-Rének lettek.
197 A vashorgonyokhoz újra apró fókák tapadtak.
198 Panggyo-Lányka az apró fókákat visszadobta, a horgonyokat visszahajtotta [a szánakra].
199 Panggyo-Lányka visszafelé vándorol.
200 Valamennyit vándorolván megállt a hegység végében, felállította sátrát.
201 Épphogy felállította a sátrat, Fia született.
202 Panggyo-Lányka ott él.
203 Valamennyit élt.
204 Egyszer a hegygerinc tetején Két-Futó jelent meg, fel-felvillannak a hegy mindkét oldalán.
205 E Kettő után [még] egy fut, a sátrat látván odament.
206 Szjangyo-Jevaljo volt az.
207 Azt mondta:
208 - Úgy tűnik, ketten vagytok.
209 Hozzátette:
210 - Két-Embert üldöztem, de sehogy sem tudtam utolérni.
211 Szjangyo-Jevaljo azt mondja:
212 - Panggyo-Lányka, ezen a helyen nem élhettek.
213 Elköltöztetlek titeket.
214 Elvándoroltak erről a helyről.
215 Hét napig mennek.
216 Hét nap múlva megálltak egy erdős szigeten.
217 Szjangyo-Jevaljo azt mondja:
218 - Itt éljetek, ne menjetek sehova.
219 Sietek.
220 Akit követek, nem tudom utolérni.
221 Akkor Szjangyo-Jevaljo el is ment.
222 Vada-Szjudbabc Szjangyo-Jevaljo nyomán haladt.
223 Szjangyo-Jevaljo felmászott a hegyen.
224 Szjangyo-Jevaljo a tetején meglátta azt a kettőt.
225 Szjangyo-Jevaljo odament.
226 Pislantani sem tudott, Két-Futó hátrafutott.
227 Szjangyo-Jevaljo hét napon át üldözi őket.
228 A fáradtságtól elestek.
229 Szjangyo-Jevaljo odament.
230 Egyikük Jevaljo-Szuszoj volt, a másik Fehér-Sziget-Főnökének-Fia.
231 Azt mondták:
232 - Azt hittük, Panggyo-Fia üldöz minket, nagyon elfáradtunk.
233 Szjangyo-Jevaljo azt mondta:
234 - Most menjünk Panggyo földjére, és azonnal támadjuk meg őket.
235 Akkor elmentek.
236 Hosszan-e, meddig mentek-e, kőkerítés tűnt fel előttük.
237 A kerítés vastagsága hét szazseny, magassága hét szazseny, hossza száz hajtásnyi [egy hajtás az a táv, amennyit a befogott rén pihenés nélkül le tud futni, kb. 15 km].
238 Az ellenség a kerítés mögül, nyílásokon át nyilakat ereget.
239 A föld három hőse menet közben kezdtek nyilazni.
240 Amint a nyíl a kerítéshez ér, szikrák repülnek.
241 Három évig lőnek, a kőkerítésen nem tudnak átjutni.
242 Amögül is repülnek ki a nyilak.
243 Szjangyo-Jevaljo azt mondja:
244 - A kőkerítés nagyon erős.
245 A magunk erejéből nem döntjük le.
246 Ti ketten lőjetek.
247 Én kis időre elmegyek.
248 Szjangyo-Jevaljo ismeretlen irányba ment.
249 Egy erdőhöz ért.
250 Amikor odaért, hétszer átbucskázott a fején, és Fehér-Héjává változott.
251 Egy magas fa tetejére ült.
252 Így ül, éles szemmel körülnéz, két bajtársa még mindig lő.
253 Szjangyo-Jevaljo hét napig ül a fa tetején.
254 Hét nap múltán a Fehér-Héja felrepült, magasra repült.
255 Ím leült egy felhő peremére.
256 Hét napig a Fehér-Héja a felhőn ül.
257 Hét nap múltán Fiatalka-Vörös-Leány odafutott.
258 Szövetruhája alja csapkodott [suhogott].
259 Azt mondja:
260 - Szjangyo-Jevaljo, miért ülsz itt?
261 Itt nem lehetnek emberek.
262 Ereszkedj vissza!
263 Szjangyo-Jevaljo azt kérdi:
264 - Te ki vagy?
265 Vörös-Leány azt feleli:
266 - Én Égi-Leány vagyok.
267 Szjangyo-Jevaljo azt mondja:
268 - Lemegyek, ha segítesz nekem.
269 Égi-Leány azt kérdezte:
270 - Nagy szerencsétlenség ért téged?
271 Szjangyo-Jevaljo azt mondja:
272 - Panggyo-Főnök kőkerítését nem tudjuk ledönteni.
273 Segíts nekünk!
274 Főnök-Panggyo elpusztította a sátrainkat.
275 Égi-Leány akkor azt feleli:
276 - Megkérdezem Ég-Urától.
277 Égi-Leány elszaladt.
278 Hamarosan Égi-Leány két kis táskával futott vissza: az egyik vörös, a másik fekete.
279 Égi-Leány azt mondja:
280 - Amikor a kőfalhoz mész, a vörös táskácskát háromszor rázd meg, a másikat is rázd meg.
281 Csak ne ölj meg ártatlan embereket.
282 Az égtől akkor ne várj semmi jót.
283 Ezután Égi-Leány eltűnt.
284 Szjangyo-Jevaljo, amint odarepült a kőfalhoz, kinyitotta a vörös táskácskát és a feketét is.
285 [A vörös táskácskából] vörös, tüzes nyilak kezdtek hullani, a fekete táskácskából pedig erős szél támadt.
286 A kőkerítésből csak törmelékek maradtak.
287 Hét napig tombol a láng.
288 Hét nap múltán a táskácskák szája összehúzódott, a szél elállt és a tűz kialudt.
289 Szjangyo-Jevaljo lenéz.
290 Az alsó földön a kőfal helyén pusztaság maradt.
291 Szjangyo-Jevaljo újra az előbbi helyére ült [a felhőre].
292 Hét napig ül.
293 Egy idő múltán Égi-Leány odafutott.
294 Azt kérdi:
295 - Szjangyo-Jevaljo, most mit vársz még?
296 Menj innen!
297 Szjangyo-Jevaljo azt mondja:
298 - Van még a sziklás folyón hét domb.
299 Azokon a dombokon él Hét-Óriás, embereket esznek.
300 Segítened kell nekem.
301 Égi-Leány megint elfutott.
302 Hamar megint hozott egy vörös táskácskát.
303 Azt mondja:
304 - Csak most aztán ne ölj meg ártatlan embereket.
305 Akkor [múltkor] sokat megöltél.
306 Ebből a táskából csak a felét engedd ki.
307 Akkor Szjangyo-Jevaljo elrepült a sziklás folyóhoz.
308 A folyónál lévő hegyfokon hét hatalmas domb áll.
309 Ezekből Óriások, Boszorkányok, Szjoszavejek [Ördögök] futnak ki kiáltozva.
310 Sokan voltak ám!
311 Akkor Szjangyo-Jevaljo a vörös táskácskát lefelé rázta.
312 Az alsó földön láng csapott fel.
313 Az egész föld leégett.
314 Szjangyo-Jevaljo [újra] leült oda, ahol korábban ült.
315 Egy idő múltán Ég-Ura jelent meg.
316 Azt mondta:
317 - Szjangyo-Jevaljo, rossz vagy, úgy látom.
318 Korábban azt mondtam neked:
319 "Ártatlan embereket ne ölj meg".
320 Te viszont sok ártatlan embert megnyomorítottál.
321 Most menj el!
322 Ezen a helyen tisztátalan föld lakói nem élnek.
323 Szjangyo-Jevaljo azt mondta:
324 - Az alsó, tisztátalan földön, a szagos vizű tenger egy fokán van Tengeri-Gazdag.
325 A réncsordája nagyon nagy.
326 Az embereink rénjeinek a fele az ő csordájába kerül.
327 A mi szegény embereink már csaknem minden rénjüket elvesztették.
328 Tengeri-Gazdaghoz megyek.
329 De Tengeri-Gazdagnak van egy Nga-Nagyanyja [a nga gonosz alvilági lény].
330 Nga-Nagyanya embereket és réneket eszik.
331 Hét földünk lakói már olyanok, mint a holtak, sírnak, éhen pusztulnak.
332 Azt, aki elmegy a rénekért, Nga-Vénasszony megeszi.
333 A lakosok felét Nga-Vénasszony már megette.
334 Nga-Vénasszony naponta tíz embert és tíz rént fal fel.
335 Csak a gyenge emberek maradtak, egészen kevés.
336 Szjangyo-Jevaljo még azt mondta:
337 - Ég-Ura, segítened kell nekem.
338 Nekem egyedül nincs erőm legyőzni Nga-Vénasszonyt.
339 Ha nem ölöm meg, akkor megeszi a földünk minden lakóját, emberek nem maradnak, rének nem maradnak, mindent megeszik.
340 Nga-Vénasszony ellen nincs fegyverem.
341 Ég-Ura adott neki egy vasrudat.
342 Azt mondta:
343 - Nga-Vénasszony kimegy az utcára.
344 Amikor odamész majd, kitátja a száját, hogy felfaljon téged, akkor ezt a vasrudat döfd a szájába.
345 A vasrudadnak négy éle van.
346 A szőrt is elvágják, a pelyhet is elvágják.
347 Ég-Ura eltávolodott.
348 Szjangyo-Jevaljo Fehér-Héjaként leereszkedett a földre, újra emberré vált.
349 Két oldalon ment tovább.
350 Valamennyit ment, megjelent előtte a tenger.
351 A tengeri fokon hétszáz sátor.
352 Előttük egy hatalmas sátor áll.
353 Bár ez is sátor, az egészet njuk-posztó borítja [felnőtt rén szőréből készített takaró].
354 A sátor bejárata előtt négylábú [hal]szárító áll.
355 Azon a szárítón egy Férfi ül, a malicája hét színű posztóval hímzett.
356 Munkásai ételt hoznak oda neki, miután evett, ez a Tengeri-Gazdag a hátán fekszik.
357 Szjangyo-Jevaljo odament a sátorhoz.
358 Oda kijött Nga-Vénasszony, és azonnal szembetalálkozott Szjangyo-Jevaljóval, kitátotta a száját.
359 Szjangyo-Jevaljo a vasrúdját Nga-Vénasszony szájába döfte.
360 Nga-Vénasszony azonnal eltűnt a föld alá.
361 Hallani, ahogy a föld alatt Nga-Vénasszony azt mondja:
362 - Szjangyo-Jevaljo, nagyon erős embernek bizonyultál.
363 Ezt nem hittem.
364 A vasrudat az Ég adta neked.
365 Ha a földön maradhattam volna, egy embert, egy rént sem hagytam volna meg.
366 És még azt mondta:
367 - Szjangyo-Jevaljo, most leűztél engem a föld alá.
368 Most én fel, a föld felszínére már soha többé nem jövök.
369 Ezután elhallgatott, elnémult.
370 A Férfi, aki a sátornál ült, leszállt [a szárítóról].
371 Odament Szjangyo-Jevaljóhoz.
372 Azt mondta:
373 - Szjangyo-Jevaljo, nagyon bátor vagy.
374 Nga-Vénasszonyt legyőzted, most én leszek a főnök.
375 Szjangyo-Jevaljo elfeketült a haragtól.
376 Tengeri-Gazdagot megragadta a vállánál, és azt mondta:
377 - Tengeri-Gazdag, te nem vagy most főnök.
378 Eleget főnökösködtél.
379 Vedd le ezt a ruhát.
380 Ha nem akarod levenni, elküldelek Nga-Vénasszonyhoz!
381 Tengeri-Gazdag vonakodva levette a posztóruháját.
382 Szjangyo-Jevaljo azt mondta a munkásoknak:
383 - Adjátok neki a legrosszabb ruhát.
384 Ő most már nem főnök, a magatok urai vagytok.
385 Hadd készítsen tűzifát, terelje a réneket.
386 Apránként adjatok neki enni.
387 Eleget evett, eleget főnökösködött.
388 És akkor Szjangyo-Jevaljo elment oda, amerre a szeme fénylett.
389 Mennyit ment, sokat ment-e, előtte száz sátor tűnt fel.
390 Szjangyo-Jevaljo odament.
391 Ezek az ő sátrai voltak.
392 Jevaljo-Szuszoj a sátor előtt pihent a szánon, és Fehér-Sziget-Főnökének-Legifjabb-Fiával beszélgetett.
393 A fiú már felnőtt.
394 Szjangyo-Jevaljo azt mondja:
395 - Nincsenek többé gonosztevők, mindet elpusztítottam.
396 Én magam felmegyek a Nagy-Égbe.
397 Szjangyo-Jevaljo átbucskázott a fején, Fehér-Héjává változott, és örökre elrepült a Nagy-Égbe.
398 Ez minden.