1 5. A Holt-Férj
2 [Élt] Marindja-Férfi.
3 Hármasban éltek.
4 Hová lehetne még tenni a feleséget?
5 Volt még egy leánytestvére, nála fiatalabb.
6 Marindja-Férfi folyton a dolga után jár.
7 Egyszer Marindja, a báty megint elment vadászni.
8 Marindja-Felesége panyicát [kabátot] varrt hét mintával.
9 Az-Ő-Húga azt mondta:
10 - Megyek, idehajtom a rénszarvasokat a sátorhoz.
11 Később, amikor a Bátyám megérkezik, a rénszarvasai könnyebben felismerik a csordájukat.
12 Marindja-Húga kiment a rénszarvasokhoz.
13 Felmegy a hegytetőre.
14 A Bátyja csordája elfödte a hegyet, a folyó partját, a dombot belepte.
15 Marindja-Húga odakiáltott a rénszarvasoknak.
16 Marindja rénszarvasai mindenhonnan odafutottak, mint a zubogó víz.
17 Marindja-Férfi [sok] rénszarvast nevelt.
18 Megy Marindja-Húga, a panyica egyik ujját lejjebb engedte [a válláról].
19 Az öreg [rén]bikák hátrafelé tekintgettek, szaglászni kezdtek.
20 Marindja-Húga azt gondolja magában:
21 "Amikor jöttem nemrég, nem volt semmi.
22 Mit láttak meg az öreg bikák?"
23 Marindja-Húga megfordult.
24 Holt-Férfi fut utána, [halotti] leplét félrelöki a lábaival, [halotti] maszkját felemeli a szeméről.
25 Marindja-Húgának verni kezdett a szíve, rohant a csordán át.
26 Holt-Férfi üldözi.
27 Holt-Férfi egyre közelebb ér.
28 Marindja-Húga az álló szán végéhez futott, Holt-Férfi még egy tinzej [rénszarvas-fogó lasszó] messzire van.
29 Marindja-Húga a szjabu-hoz [sátor kellékeinek szánt szán] futott, Holt-Férfi egy gyeplő messzire van.
30 Marindja-Húgának elgyengültek a lábai [a rémülettől], négykézláb mászott a sátorba.
31 Marindja-Húga azt mondta:
32 - Bátyám-Felesége, rejts el engem, ngileka [gonosz alvilági lény] üldöz!
33 A sógornő elrejtette Marindja-Húgát az ágyba.
34 Holt-Férfi is belépett a sátorba.
35 Holt-Férfi azt mondja:
36 - Hol az a Leány, akit üldöztem?
37 Marindja-Felesége azt feleli:
38 - Nem láttam.
39 Marindja-Húgának egyik lába kilátszik.
40 Holt-Férfi megragadta Marindja-Húgát a lábánál.
41 Marindja-Felesége megragadta őt a kezénél.
42 [Két] külön irányba húzzák Marindja-Húgát.
43 Marindja-Felesége azt mondja:
44 - Miért viszed őt el az emberektől?
45 Ha el akarod vinni, vidd el észrevétlenül.
46 Holt-Férfi azt felelte:
47 - Nekem mindegy, hogyan viszem el.
48 Marindja-Felesége azt mondta:
49 - Ha feleségül kéred, legalább a panyicáját hadd vegye fel!
50 Holt-Férfi azt mondta:
51 - Nincs szükségem a panyicára.
52 A sógornő a kezénél tartja, Holt-Férfi a lábánál.
53 Marindja-Húgának megfájdult a keze.
54 Marindja-Húga azt mondja:
55 - Bátyám-Felesége, eressz el.
56 Nagyon fáj a kezem.
57 Marindja-Felesége eleresztette Marindja-Húgát.
58 Azt mondta:
59 - Akkor vidd hát, falj tovább.
60 Holt-Férfi egyik lábánál fogva vitte őt, fejjel lefelé, úgy használta, mint egy vándorbotot.
61 Holt-Férfi visszatért ahhoz a hegyhez, ahonnan jött.
62 A hegy peremén megjelent egy lyuk a földben.
63 Holt-Férfi leereszkedett, Holt-Férfi berántja őt a sötétbe.
64 A bejárat mindkét oldalán Két-Öreganyó áll.
65 Egyik-Öreganyó sír, és azt mondja:
66 - Marindja-Húga ezen az úton, a mi utunkon jön.
67 Másik-Öreganyó azt feleli [neki]:
68 - Marindja-Húga a mi utunkon nem jár hosszan, visszafordul.
69 A sötétben Holt-Férfi hét napig megy.
70 Hét napig a sötétben mindkét oldalról fütyörészik valaki, nevet valaki, sír valaki.
71 Hét nap múlva sátrak tűntek fel előttük.
72 E sátrakat elérvén Holt-Férfi eleresztette Marindja-Húgát.
73 A sátorból Elhunyt-Öreganyó jött ki.
74 Görbe hóverővel elkezdte leverni a havat Marindja-Húgáról.
75 Öreganyó azt mondta a Fiának:
76 - Hogy te mennyire ostoba vagy, életed társának egész csupasz lett a feje [amiatt, hogy fejjel lefelé hurcolta a lányt, kikopott a földön a haja].
77 Marindja-Húga ott maradt, egyre csak fekszik.
78 Holt-Férfi egész nap vadászik.
79 Folyton rénszarvasokat hoz.
80 Később Marindja-Húgának Fia született.
81 Ő [a húg] folyton fekszik és sír.
82 És egyszer Elhunyt-Öreganyó, az anyósa azt mondta:
83 - Folyton fekszel.
84 Le kell nyúzni a rénszarvas bőrét, amelyet a Férjed hozott.
85 Marindja-Húga kezdte lenyúzni a bőrt a rénszarvas tagjairól.
86 Nyúzni kezdte.
87 Odabent férgek kúsznak.
88 Marindja-Húga megrémült, és eldobta a rénszarvas lábát.
89 Azt mondta:
90 - Hogyan nyúzzam le a bőrt?
91 A lábszárán férgek kúsznak!
92 Este Holt-Férj visszatért a vadászatról.
93 Elhunyt-Öreganyó, az anyja azt mondta:
94 - Az utóbbi időben Marindja-Húga undorodik a zsákmányodtól.
95 Holt-Férfi ököllel megütötte Marindja-Húgát.
96 Attól kezdve Marindja-Húga [megint] egész nap fekszik.
97 Holt-Férfi minden nap elmegy [vadászni].
98 Holt-Férfi nem egyszer és nem kétszer ment vadászni.
99 Valamikor megint elment.
100 Marindja-Húga feküdt.
101 Az utcán léptek hallatszottak.
102 Marindja-Húga azt gondolja:
103 "Amikor idejöttünk, nem volt itt más sátor.
104 Ki lehet ez?"
105 Marindja-Húga nézi az ajtót és vár.
106 Kinyílt az ajtó.
107 Bejött egy Öregasszony.
108 Azt mondta:
109 - Korábban nem sértették így meg a gyermekemet.
110 Öregasszony még azt mondta:
111 - Marindja-Húga, Szomszéd-Sátorból-Való-Nagyanya téged hív.
112 Mondani akar neked valamit.
113 Nem egyszer mondta, nem kétszer mondta:
114 - Jössz?
115 Marindja-Húga meg se mukkant.
116 Egy szót sem szólt.
117 Öregasszony megunta szólongatni Marindja-Húgát, kiment.
118 Hamarosan [újra] léptek hallatszottak az utcán.
119 Marindja-Húga néz és vár.
120 Kinyílt az ajtó.
121 Bejött a sátorba egy Tizenéves-Lányka.
122 A haja olyan [színű], mint a korhadt fa, a szeme, mint a kocsonya.
123 Tizenéves-Lányka azt mondja:
124 - Anyácskám azt mondta:
125 "Lehet, hogy a Nővér rád hallgat!"
126 Nővérke, Szomszéd-Sátorból-Való-Nagymama téged hív.
127 Híreket akar mondani neked.
128 Marindja-Húga azt mondta:
129 - Menj, jövök.
130 Amikor Tizenéves-Lányka kijött, Marindja-Húga kiment.
131 Valóban állt ott egy sátor.
132 Marindja-Húga odament.
133 Belépvén a sátorba Marindja-Húga körülnézett.
134 A sátor egyik oldalában voltak Együtt-Ülő-Öregapó-Öreganyóval.
135 A hajuk olyan [színű], mint a korhadt fa.
136 A másik oldalban ült Öregasszony és Tizenéves-Lányka, akik odahívták Marindja-Húgát.
137 Marindja-Húga megállt a sátor bejáratánál.
138 Marindja-Húga azt mondta:
139 - Nagyanya, amit mondani akartál nekem, mondd!
140 Öreganyó azt mondja:
141 - Bizony, van hozzád szavam.
142 Öreganyó még azt mondja:
143 - Marindja-Húga, gyere ide hozzám, ülj ide!
144 Marindja-Húga azt feleli:
145 - Innen is meghallom.
146 Öreganyó azt mondta:
147 - Meghalunk másodjára.
148 De te visszamész a nyomaidon.
149 Miután elérsz a sátradhoz, hét napig még mindannyian éltek, de azután Marindja-Bátyád erre az útra lép, erre az útra, az én nyomaimon.
150 Ezután, hét nap múltán Marindja-Felesége is erre az útra lép, erre az útra, az én nyomaimon.
151 És te másodjára a lábaidon mész el [nem fejjel lefelé, ahogy jött].
152 A tó partján sátrat találsz.
153 Abban a sátorban Öreganyóka él a Fiával.
154 Az a Férfi téged feleségül vesz.
155 Miután egy kisgyermeket szülsz, a Férjed a mi utunkra lép, a mi utunkat követi.
156 Ezután Orosz férj jön.
157 Orosz-Férjnek egy kisgyermeket szülsz, és [a férjed] a mi utunkra lép, a mi utunkat követi.
158 Ezután Osztják-férj jön.
159 Osztják-Férjnek egy kisgyermeket szülsz, és [a férjed] a mi utunkra lép, a mi utunkat követi.
160 Akkor Marindja-Húga dühbe gurult.
161 Ököllel fültövön vágta Öreganyót.
162 Öreganyó feje széthasadt.
163 Marindja-Húga bement a sátrába.
164 Este megjött Holt-Férfi, elkezdte kikötözni az egyik pimi-jén [csizmáján] a tartózsinórt.
165 Azt mondta:
166 - Feleségem, jó feleségem, fáj valamid?
167 Valahogy rosszul nézel ki.
168 Marindja-Húga azt feleli:
169 - Nem fáj semmim.
170 Nemrég Szomszéd-Sátorból-Való-Nagyanya hívott engem.
171 Azt mondta:
172 "Meghalunk másodjára."
173 Holt-Férfi azt mondja:
174 - Nagyanya nem csapott be téged.
175 És valóban meghalunk másodjára.
176 A halálunk után te visszamész.
177 Marindja-Húga a karjába akarta venni a Fiát, de Holt-Férfi megragadta a kisgyermeket.
178 És azt mondta:
179 - A Fiamat nem adom, helyetted marad itt.
180 Amikor aludtak, nem történt semmi.
181 Marindja-Húga felébredt.
182 Holt-Férfi a sátor felső nyílása felé néz, mintha nevetne.
183 Elhunyt-Öreganyó meghalt a fiával együtt.
184 Fiú-babácska is meghalt.
185 Marindja-Húga hét napig sír.
186 Hét nap múlva Holt-Férfi felemelkedett, egyik kezével a fejét támasztja.
187 Azt mondja:
188 - Nagyon régóta sírsz, megfájdult a fejem, menj vissza, vigyél magaddal húst az útra.
189 És azon nyomban meghalt újra.
190 Marindja-Húga visszament az útján.
191 Hét napig megy.
192 Hét nap múlva Marindja-Húga elérte a lyukat a földben.
193 A lyuknál ott volt Két-Öreganyó.
194 A sötétben hallatszik, ahogy Egyik-Öreganyó sír, és Másik-Öreganyó azt mondja:
195 - Hisz mondtam neked, hogy Marindja-Húga nem ment el örökre, a fényes útra tér vissza.
196 Síró-Öreganyó azt mondja:
197 - Te mindig mindenről tudsz.
198 Nem-Síró-Öreganyó azt feleli:
199 - Amikor Marindja-Húga megérkezik a sátrába, Marindja-Férfi és Marindja-Felesége erre az útra lépnek, erre az útra, a nyomaimon.
200 Minden rénszarvas elpusztul.
201 Marindja-Húga gyalog megy tovább.
202 Hanti-Férfihez megy feleségül, a Férj az első gyermekig él, és meghal.
203 Ahogy Első-Öreganyó mesélte, úgy meséli ez is.
204 Marindja-Húga dühbe gurult.
205 Azt mondta:
206 - Valójában nem láthatlak!
207 [De] ha látnálak, kivájnám a szemeidet.
208 Ez az Öreganyó elhallgatott.
209 Megijedt, bizonyára.
210 Marindja-Húga kimászott a föld alól, felfelé.
211 Ott legelnek Marindja-Férfi rénszarvasai.
212 Marindja-Húga odament a sátorhoz.
213 Belépett a sátorba.
214 Hallani, ahogy Marindja-Felesége zokog.
215 Azt mondja:
216 - Holt-Férfi élve vitte el őt.
217 Ha meghalt volna [itt], akkor megemlékezhetnénk róla.
218 Élve vitte el, nincs meg a teste.
219 Marindja-Húga belépett a sátorba.
220 Marindja-Bátyja és Sógornője azonnal felugrottak.
221 Mindketten azt mondják:
222 - Drágaságunk, hát megjöttél!
223 Megcsókolják mindkét orcáját.
224 Marindja-Húga azt mondta:
225 - Ne jöjjetek közel!
226 Mocskos a ruhám, ebben voltam a holtak világában, ebben a ruhában.
227 A Sógornő új panyicát adott neki, a ruháját elégette.
228 Egy hétig éltek.
229 Marindja-Bátyjának megfájdult a feje, és ettől a fájdalomtól egyre rosszabbul lett.
230 Bátyja azt mondta:
231 - Drágáim!
232 Ha ez így lesz [továbbra is], én biztosan meghalok.
233 Állítsatok fel egy másik sátrat.
234 Vigyetek engem abba a sátorba.
235 Sátrat állítottak.
236 Ebbe a sátorba vitték őt.
237 Marindja ott mindjárt meg is halt.
238 Hamarosan Marindja-Feleségének megfájdult a feje.
239 Azt mondta:
240 - Drágám, én is biztosan meghalok.
241 Vigyél át engem a Bátyádhoz.
242 Marindja-Húga átvitte a Sógornőjét.
243 Ott ő mindjárt meg is halt.
244 Marindja-Húga hét napig sír.
245 De meddig őrizze a holtakat?
246 Marindja-Húga elment a csordához.
247 A rénszarvasok ahogy fekszenek, hát úgy fekszenek, mind elhullottak.
248 Egy borjacska sem maradt életben.
249 Marindja-Húga egyre csak sír.
250 Elindult gyalog, amerre a szeme látott.
251 Valamennyi idő után, a tó partján megjelent előtte egy sátracska.
252 Odament.
253 A sátorban csak egy Öreganyóka volt.
254 Öreganyóka azt kérdezte:
255 - Ki ártott neked?
256 Ember [keze] vagy a Halál?
257 Marindja-Húga azt felelte:
258 - Biztosan a Halál ártott nekem.
259 Öreganyóka azt mondja:
260 Mi sem hagyjuk magunk mögött ezt az utat.
261 Este megjött a vadászó Fia.
262 Öreganyóka azt mondja:
263 - Hisz úgysincs hol élned.
264 Azt akarom, hogy a Fiam felesége legyél.
265 Marindja-Húga azt feleli:
266 - Valóban nincs hol élnem.
267 Marindja-Húga ottmaradt.
268 Született egy Fia.
269 Amíg aludtak, nem történt semmi.
270 Marindja-Húga felébredt.
271 A Férje meghalt.
272 Az Öreganyóka meghalt.
273 A kisfiú életben maradt.
274 Amikor az Osztják-Férj meghalt, Három-Gyermekét szánra ültette, és ment, amerre a szeme látott.
275 A gyerekeket viszi maga után.
276 A legidősebb fiú néha gyalog megy, ha elfárad, felül a szánra.
277 A gyerekek éhesek, sírnak:
278 - Mamácska, enni akarunk!
279 De az Anya azt feleli:
280 - Mit adjak nektek?
281 Nincsen semmim.
282 Én magam is enni akarok.
283 Hosszan mentek-e, röviden mentek-e, egyszer utazók tűntek fel utazószánakon, vadászoknak tűntek.
284 Száz-Vadász, akik vad réneket ejtettek el, és nyúzták le róluk a bőrt.
285 Marindja-Húga odament.
286 A férfiak kiáltoznak, azt mondják:
287 - Ne gyere ide!
288 A halál követ téged [mindenhová].
289 Marindja-Húga azt mondja:
290 - A Gyermekeim sírnak, enni akarnak.
291 Dobjatok egy darabka húst!
292 Köztük volt a Tábor-Főnöke.
293 Azt mondta:
294 - Hová bújjon?
295 Hadd jöjjön ide!
296 A gyermekeket megetették.
297 Tábor-Főnöke azt mondta:
298 - Menj a nyomainkon!
299 A sátraink nem messze állnak.
300 Nem maradunk [itt] sokáig.
301 Visszatértünkig ne menj be a sátrakba!
302 Az én sátram a középső sátor.
303 Marindja-Húga a [főnök] sátra mellett áll egész nap.
304 Amikor besötétedett, megjöttek az Utazók-[Vadászok].
305 Tábor-Főnöke azt mondta az embereinek:
306 Fiúk, tereljétek össze a rénszarvasokat!
307 A fiúk összeterelték a rénszarvasokat.
308 Tábor-Főnöke azt mondja:
309 - Fiúk, hozzatok rénszarvasokat áldozatnak.
310 Egy áldozatot a sátor mögött öljetek le, egy másikat a sátor bejáratánál.
311 Az áldozatok vérén keresztüllépve Marindja-Húga bement a sátorba.
312 A főnök az áldozati rénszarvas bőrén ült.
313 A szimzi [sátorrúd] talapzatához leereszkedett egy dob a felső nyíláson át.
314 Gazdáját keresve bejárta a sátor négy oldalát.
315 Azután a sátor Főnökének kezébe érkezett.
316 Ő fogta a rézdobot, a rézdobra hétszer ütött.
317 Azt mondta:
318 - Titokzatos Nagy Halál, korábban nem ismerted az Osztják-Sámánt.
319 Látlak téged.
320 Akárhogy rejtőzöl, én a föld alatt is megtalállak.
321 Titokzatos Nagy Halál, még a rénszarvasaim felét fel akarod falni, az embereim felét el akarod vinni.
322 Vidd hát a rénszarvasaim harmadát, vidd hát az embereim harmadát is.
323 Aztán menj vissza a helyedre!
324 Osztják-Sámán elengedte a dobot.
325 A rézdob csörömpölve kirepült a felső nyíláson át.
326 Osztják-Sámán azt mondta Marindja-Húgának:
327 - Most menj az osztják sátorba!
328 Marindja-Húga elment a másik sátorba.
329 Reggel felkeltek.
330 Az emberek harmada meghalt, a rénszarvasok harmada elhullott.
331 Osztják-Főnök megkérte Marindja-Húgának kezét!
332 Marindja-Húga feleségül ment Osztják-Főnökhöz.
333 Jól éltek.
334 A Férj igen szerette a Gyerekeket.
335 Késő [mély] öregségig boldogan és jól éltek.