1 4. Nyolcfülű-Öreganyó
2 Élt egy Gazdag-Szerencsés-Kereskedő.
3 Mindene volt neki bőségesen.
4 Volt egy kamra pénze.
5 Volt egy tehénistállója.
6 A ház egyik felében nem tudni, mije van, senkit nem enged oda.
7 Úgy tűnik, ott van az aranytárolója.
8 Ezen kívül volt neki Három-Fia.
9 A legifjabb fia Együgyű volt.
10 A pénz nem magától lett.
11 A Két-Idősebbik-Fia szerezte, meg ő szerezte.
12 Csak az Együgyűkéjük heverészett a hátán, a kemencepadkán, a hamuban.
13 Orosz-Kereskedő egyszer azt mondja Két-Fiának:
14 - Úgy látszik, a pénzes kamránkat ki kellene szárítani.
15 Már hét év telt el azóta, hogy ráerősítettem a zárat.
16 Nem késlekedvén a kamrához mentek.
17 Két-Idősebb-Fiú nem tudtak róla semmit, ők csak úgy felnőttek.
18 Az apjuknak két kamrája volt.
19 Először az ezüsttároló ajtaját nyitották ki.
20 Amikor kinyílt az ajtó, Orosz-Kereskedő eltátotta a száját döbbenetében.
21 A fémet megette a rozsda.
22 Az öreg a kamra mélyébe rohant.
23 Nem tudni, meddig volt ott, de könnyek között jött vissza.
24 Egyetlen ezüstpénzt sem talált.
25 Azt mondta Két-Fiának:
26 Nézzük meg a tárolót a házam másik felén.
27 Ott aranyat tartok.
28 Nagy léptekkel siettek a tárolóhoz.
29 Egy rántással kinyitották az ajtót.
30 Az Öreg-Kereskedő szemei csaknem kiestek a helyükről.
31 Térdre rogyott.
32 A Fiai elgondolkodtak:
33 "Azt mondják, az aranynak ragyognia kellene.
34 A mi kamránkban sötét van."
35 Az Orosz-Öreged, amíg a Két-Fia beszélgetett, gyorsan besietett a kamrába.
36 Könnyek között tért vissza.
37 A feje olyan lett, mint egy fa belseje.
38 A hét aranyládában még egy kicsi, homokszemnyi aranyat sem talált.
39 Az Öreg azt mondja Fiainak:
40 - Elvesztünk!
41 Meg kell nézni minden templom tetejét.
42 Aranyból készültek.
43 Ha azok épek, akkor még élhetünk.
44 A Két-Idősebb-Fiú szó nélkül, gyorsan elfutottak a templomokhoz.
45 Egy idő után kifulladva futottak oda a tároló ajtajainál ülő és zokogó Apjukhoz.
46 Megálltak, egy szót sem tudtak szólni.
47 Elfojtják a könnyeiket.
48 Végül az egyik megszólalt.
49 Azt mondta:
50 - A templomaink kupolái feketék, mint a korom.
51 A Kettő-Közül-Legifjabb azt mondta:
52 - Elmentem a templomba, ott nincs semmi épen.
53 Minden, ami volt, elégett a tűzben.
54 Egymást támasztva, mint a részegek, bementek a házukba.
55 Hirtelen az Öreg a Két-Fia karjaiból kiröppent, mint egy kismadár.
56 A mellkasával lökte be a tehénistálló kapuját.
57 Berohant.
58 Két-Idősebb-Fia olyan hosszan várta, hogy megfőtt volna addig a hús.
59 A Gazdag-Szerencsés-Kereskedőnek nesze sem hallatszik.
60 Két-Idősebb-Fiú nyugtalankodott.
61 - Lehet, hogy a bika felöklelte?
62 Legidősebb-Fiú, fogván a fejszét, berohant a tehénistállóba.
63 Az ajtóban majdnem hanyatt esett.
64 - Mi ez a szag?
65 Az orrát befogva körülnézett.
66 Látta, hogy minden tehén piszkosan, lesoványodva fekszik.
67 Egy sem emelte fel a fejét.
68 Gazdag-Szerencsés-Kereskedő három lépésre fekszik az ajtótól.
69 Orosz-Öreg-Sudár-Fia a lábánál fogva kivonszolta az Apját az utcára.
70 Az Öreg majdnem megfulladt a bűztől.
71 Egy idő múltán megrándultak a lábai, és ment volna vissza a tehénistállóba.
72 Először nyilván nem vette észre, hogy az összes tehén elpusztult.
73 A fiak elmondták neki.
74 Akkor az Öreg három napon át sírt.
75 A negyedik napon könnyek között Két-Fiához fordult:
76 - Így meghalunk.
77 Úgy látszik, mennetek kell megint dolgozni.
78 Hát Együgyű nem ember?
79 A kemencepadkán fog meghalni.
80 Lahanako odament Együgyűkéhez.
81 Együgyű a kemencepadkán ült, mintha mi sem történt volna.
82 Mintha nem is hallotta volna az apja, anyja, bátyjai sírását.
83 Tavalyi kétszersültet rágcsál.
84 Néha csótányokat fogdos.
85 Munkára nem is gondol.
86 Ő csak nevetgél az utcára kijáró Bátyjain.
87 A munkából visszatérve minden Bátyja hoz egy darab kenyeret.
88 Együgyűd azon nyomban ráveti magát a darabkára.
89 Apja és Bátyjai félholtra verik.
90 Vérrel borítva felmászik a kemencepadkára és csendben meghúzza magát.
91 Nem tudni, meddig élnek még így, de egy napon az Apa azt mondja:
92 - Így nem lehet tovább élni.
93 A kert peremén van nekem egy szent vörösfenyőcském.
94 Néha éjjel aranypénz nő rajta.
95 Őrizni kell ám azt, máskülönben reggelre az aranynak nyoma sem marad.
96 Hogy ki falja fel, a mai napig nem tudom.
97 Aznap Bátyjai nem mentek dolgozni.
98 Előhozták az utolsó jó falatokat, úgy ették meg azokat, mint az ünnepnapon.
99 Együgyű egyre csak rágcsálja a hamuval kevert, tavalyi kétszersültet.
100 Amikor besötétedett, Legidősebb-Fia-Gazdag-Szerencsés-Kereskedődnek ünnepi ruhába öltözött.
101 Ment őrizni a szent vörösfenyőt.
102 Ősz volt.
103 Az éjjel olyan, mintha vakon bolyongana.
104 Kereskedő-Legidősebb-Fia, vakon tapogatózva, homlokával számolva a kerítést [beleütközve?], elérte a kert végét.
105 Balra kimért hét lépést.
106 A vörösfenyő ága arcon legyintette.
107 [Látni, hogy] valamiféle ülőhely ragyog.
108 Tüzes szénhez hasonló.
109 Minden esetre [felkészülve] megnedvesítette az ujját, kinyújtotta az ülőhely felé.
110 Hidegnek mutatkozott.
111 Ráült.
112 De nem ült sokáig.
113 Nem tudni, mi történt vele, de a szemei maguktól lehunyódtak.
114 Bármennyire dörzsölte is őket, minden hasztalan.
115 Nemsoká elaludt.
116 Aztán egy idő múltán arra ébredt, hogy úgy tűnik, reggel lett.
117 Körbenézvén nem látott egyetlen pénzérme-félét sem.
118 Azt gondolta:
119 - Mivel álljak elő otthon?
120 Nem találtam semmit.
121 A tolvajt sem láttam.
122 [Haza]mentem.
123 Az úton kigondoltam [én], hogy hazudok a sajátjaimnak [családomnak].
124 Sietve kinyitottam az ajtót.
125 - Az éjszaka hosszú és hideg.
126 Egész éjjel ültem és vártam, de nem nőtt semmilyen pénz.
127 Látszik, hogy a szerencse elhagyott minket.
128 Gazdag-Sikeres-Kereskedő lehajtotta a fejét.
129 [Aztán] Középső-Fiához fordult:
130 - Menned kell neked is.
131 Lehet, hogy te szerencsés vagy.
132 Este a Középső-Fiú öltözött fel.
133 Elment őrizni a szent vörösfenyőt.
134 Megismétlődött ugyanaz [mint ami a Legidősebb-Fiúval].
135 Éjjel [Középső-Fiú] elaludt.
136 Reggel ő is füllentve mesélt mindent, ahogy a Bátyja.
137 Szerencsés-Gazdag-Kereskedő csaknem összetörte a fejét a padlón.
138 Egy darabig ült, valamin gondolkozva.
139 Odament Együgyűhöz.
140 Tenyerébe vette Együgyűcskéje fejét.
141 Szelíden azt mondta:
142 - Együgyűcske!
143 Ha élni akarsz, akkor neked kell menni őrködni.
144 Anyádnál maradt még néhány morzsa a tegnapi kenyérből.
145 Egyél szépen, este elmész.
146 Együgyű oda sem fordította a fejét.
147 Csak a másik oldalára fordult.
148 Úgy feküdt estig mozdulatlanul.
149 Látván, hogy beesteledett, felvette a rongyos gyékényruháját, rázendített a dalára és kiment.
150 Éjfélkor elért a város végére.
151 Tele volt zúzódásokkal.
152 Épphogy nem szúrta ki a szemét a szent vörösfenyő egyik ága.
153 Meglátta a ragyogó ülőhelyet, száját tátva megállt, és olyan hosszan állt, hogy ennyi idő alatt felforrt volna a tea.
154 Azt gondolta magában:
155 - Az ülőhelyet persze nem nekem készítették elő.
156 Még összepiszkolnám.
157 Megint megvernének.
158 A hátát meggörbítve, mint egy macska, leült a szent vörösfenyő földön fekvő ágára.
159 Körbenézett.
160 A közelben nem látott semmit, hisz már sötét volt.
161 Eltelt egy kis idő.
162 Együgyű aludni akart.
163 Együgyű nem küszködött sokáig.
164 Leugrott a földre.
165 Járkálni kezdett a vörösfenyő alatt.
166 A kezével megérintette az ülőhelyet, hideg volt.
167 Addig járt-kelt, amíg el nem múlt az álmossága.
168 Mi történt hát hirtelen?
169 Mintha felgyulladt volna a vörösfenyő.
170 Minden ág felragyogott.
171 Égő parázshoz hasonló tárgyak hullottak Együgyű nyakára.
172 Együgyű megfogott egyet a ruhaujjával, a szövet nem lyukadt át, [a tárgy] hidegnek mutatkozott.
173 Foga közé vette, valami kemény volt.
174 Azt gondolta:
175 - Apám azt mondta, hogy ez arany.
176 Kezdte megtölteni a zsebeit.
177 Aztán a csizmáját, még a lyukas sapkácskáját is megtöltötte.
178 Mikor már sehová sem tudta rakni, elkezdte kiengedni az aranyat a ruhája lyukain keresztül.
179 Lépni akart, de a lábai nehezek voltak.
180 Hirtelen viharos szél támadt.
181 Együgyű a földre borult.
182 Felnézett a vörösfenyő csúcsára.
183 Mi ez?
184 Egy Madár farka lógott le a vörösfenyő peremén.
185 Arannyal izzó tollai vannak.
186 A vörösfenyő csúcsáról, az ágakról csüngő pénzt a tátongó szájába dobja.
187 Így megette az arany felét.
188 Együgyű gondolkodás nélkül megragadta a farkát.
189 Dobicsa viszont erősnek bizonyult.
190 Együgyűt hét szazsenyen [kb. 15 méter] át húzza maga után.
191 [Együgyű] sokáig fogta őt.
192 Aztán mégis csak elengedte.
193 Csak egy tollat tartott a kezében.
194 Kezdte nézni, könnyek szöktek a szeméből.
195 Az arany olyan volt, mint a forró tűz.
196 [Együgyű] levette az alsó ingecskéjét, abba rakta a tollat.
197 Dobicsa pedig nagy hanggal a fellegekbe repült.
198 Együgyű kezdte megszámolni a pénzt, ami még a vörösfenyőn csüngött.
199 Hét szekérnyit számolt meg, bár a pénz nagy részét a Madár megette, azt meg, ami a zsebeiben volt, nem számolta.
200 A földön heverő pénzérmék a térdéig érnek.
201 Kezdte várni a reggelt, mint egy haldokló.
202 Így várt hajnalig.
203 Vodovoz, az orosz öregember aki a város szélén él, már felszerszámozta a lovacskáját.
204 Együgyű hazaszaladt.
205 Az egyik kezében Dobicsa anyagba göngyölt tollát fogta.
206 A házat elérvén berúgta az ajtót.
207 Az Apja már várta, azonnal mondta:
208 - Hát mi van, Együgyű? Nőtt pénz?
209 Együgyűd azt feleli:
210 - Nőtt talán, valami fényes hullott a földre.
211 Ezt hallván az Öreg szeme elkerekedett.
212 Szelíden így szólt:
213 - Fiacskám, úgy látom, megizzadtál, még az ingedet is levetted.
214 [Együgyű] azt feleli:
215 - Nem izzadtam meg.
216 [A Madár] sietett, de sikerült megragadnom rajta valamit.
217 Lassan előhúzta a madártollat.
218 Az Öreg ezt látván leült.
219 Egyik kezével eltakarja a szemét, másikkal egy hordó vízért nyúl.
220 Az Öreg azt mondja Két-Fiának:
221 - Ő meg, az együgyű, tüzet hozott.
222 Csak le ne égne a házunk.
223 Ezt hallván Mindkét-Idősebb-Báty megfogta Együgyűt a vállánál, és készültek kidobni őt az utcára.
224 Akkor Együgyű habozás nélkül az Apja térdére dobta a madártollat.
225 Az Öreg nem érezvén meleget, vonakodva megérintette a kezével.
226 Tátott szájjal nézett mindenfelé.
227 Egy kis idő után, fejével kinyitván a szénaajtót, gyorsan kiment.
228 Nem maradt el sokáig.
229 Kimerülve tért vissza.
230 Azt mondja:
231 - A madár tollát a templom kupolájához erősítettem.
232 Mindkét-Fiam, ne szóljatok sokat, szerszámozzátok fel a lovakat, a pénzeteket vigyétek be a kamrába.
233 A Legifjabbkám meg hadd feküdjön le aludni.
234 Éjjel ő őrködött.
235 Mindkét-Idősebb-Fia kiment az utcára.
236 Nem sokáig gondolkodván hét lovat szerszámoztak fel.
237 A vörösfenyőhöz mentek.
238 Együgyű nem csapta be őket.
239 Tényleg ott ragyognak a pénzérmék a vörösfenyő alatt.
240 Közelebb menvén kezdték összegyűjteni őket.
241 A pénz több volt, mint ami hét szekéren elfér.
242 Akkor elkezdték a zsebükbe, csizmájukba, sapkájukba, keblükbe pakolni az aranyat.
243 És még így is maradt ott egy egész szekérnyi pénz.
244 Középső-Fiú azt mondta:
245 - Hát, a mi Együgyűnknek lett szerencséje.
246 Mi veled nem találtunk semmit.
247 Apánk most rosszul fog bánni velünk.
248 Meg kell ölni az Együgyűnket, úgy látom.
249 A pénzt mégis mind elhozták.
250 Együgyű kezdett jól élni.
251 Lemászott a kemencepatkáról és csinált magának ágyat.
252 Rendesebben öltözik, mint a Bátyjai.
253 Jobban eszik a Bátyjainál.
254 A Bátyjai még jobban meggyűlölték őt.
255 Annyira [gyűlölték], hogy az alvó Együgyűt néha meg akarják ölni.
256 Együgyű látja, az életük jobb lett, mint azelőtt.
257 Az ablakon kinézve látja, hogy a templom is szebb lett, mint azelőtt.
258 A madártoll tűzként ég a templom kupoláján.
259 Néha össze lehet téveszteni a Nappal.
260 Hát így élnek.
261 Mindenük van bőségesen.
262 Elfelejtették a munkát.
263 Elfelejtették a szükséget.
264 De egy idő múltán a Bátyjak nagyon elszomorodtak.
265 Az ételük háromszor is elhűlt.
266 Az Apa ezt azonnal észrevette.
267 Azt mondta Két-Fiának:
268 - Mi történt?
269 Megbetegedtetek?
270 - Nem, nem betegedtünk meg - felelték az Idősebb-Fiak.
271 - Akkor hát mi van veletek? - kérdezte újból.
272 - Lehet, hogy ideje megnősülnötök?
273 Vonakodva egyként válaszoltak:
274 - Nincs nekünk itt az ideje.
275 Semmi sem történt velünk.
276 Egy dolgot akarunk tenni.
277 Meg akarjuk találni az Arany-Madarat, melyet Együgyű egyszer elfogott.
278 Az Öreg azt felelte:
279 - Soha még nem is hallottam az Arany-Madárról.
280 Nem is tudom, hol lakik.
281 Ne bolondozzatok hiába.
282 Ha meg akartok halni, haljatok meg itthon.
283 Hét napon át győzködték az Apjukat.
284 Hét nap múlva Apjuk azt mondja:
285 - Ha annyira akarjátok, menjetek.
286 Telezümmögtétek a fülemet.
287 A Két-Idősebb-Fiú jót evett, három pár ruhát raktak zsákba.
288 Élelmet raktak a tarisznyába.
289 Dolguk végeztén elindultak az ismeretlen messzeségbe.
290 Bátyjai távozta után Együgyűd három évig éldegélt.
291 Aztán, ahogy a Bátyjak is, a ház sarkába bámult.
292 Háromszor kihűlt az étele.
293 Az Apa azonnal megértette.
294 - Mi lelt téged?
295 A Bátyáid sorsa hívni kezdett téged?
296 Azt feleli:
297 - Nem.
298 Nem a Bátyáim sorsa hív.
299 Csak mindenféle gondolat jár a fejemben.
300 Már három év telt el téllel és nyárral, a Bátyáim felől egy kis hír sincsen.
301 El akarok menni, hogy felkutassam a Bátyáimat.
302 Az Apa egy kis hallgatás után azt mondta:
303 - Ha ugyan meghaltak, akkor a saját butaságuk miatt.
304 Te csak ne menj, minek ők neked?
305 Hét napon át győzködte az Apját.
306 A hetedik napon kezdte összeszedni a ruháját.
307 Összegyűjtvén, Együgyű kiszaladt az utcára.
308 A bal oldalán [a falunak] nagy, gazzal benőtt tó fekszik.
309 Élettel teli volt a vize.
310 Embermagas virágok nőnek ott.
311 Leszedett egy virágot.
312 Edénybe tette és hazavitte.
313 Apjához, anyjához odavitte.
314 Szépen mindent elmondott.
315 Azt mondta:
316 - Most elmegyek.
317 Nézzetek majd erre a virágra.
318 Ha a virág meghal, az azt jelenti, hogy én is meghaltam, vagy valami történt velem.
319 Ha kivirágzik, az azt jelenti, hogy élek és jól vagyok.
320 Ha egyfolytában virágzik, nem tettek velem semmit.
321 Ezeket a szavakat mondván felkapta a tarisznyáját és elindult az úton, amelyen a Bátyjai elmentek.
322 A Napot követve keletre ment.
323 Lát egy fűzfátlan dombot.
324 Körös-körül egyetlen apró bokor sincs.
325 Hét napig mendegél.
326 Hirtelen szél támadt.
327 Ment a szelet követve.
328 Hirtelen úgy érzi, minden ereje elhagyta, bár nem éhes.
329 A földre esett.
330 Tél volt.
331 A fagy és a szél is hidegek.
332 Sokáig térden csúszott Együgyű.
333 Egy idő után csak a szemét tudta kinyitni, a karjai és a lábai, mint a fa, a földhöz nőttek.
334 Bármennyire is próbál előrébb jutni, egy helyben fekszik.
335 Így fekszik hét napig.
336 Hamarosan befödte a hó, csak a szemei látnak ki a hóból.
337 Próbált megszólalni, a nyelve is elnémult.
338 Hét napon át köröz fölötte Lahanako.
339 Némi idő múltán a szél alákapott, és elkezdte vinni őt a fűzfás folyó fölött.
340 Aztán kezdett leereszkedni.
341 Úgy tűnt, fűzfás parton van.
342 A fűzfás partot követve megy.
343 Egy idő múltán megjelent előtte Nyolcfülű-Medveanya nyolc lábbal, négy elülsővel és négy hátsóval, nyolc emlővel.
344 Nyolc lába a földhöz ragadt.
345 Mindkét oldalán nyolc medvebocs szuszog, a lábaik a földhöz ragadtak, tél is van, a föld is kemény.
346 Mindenféle állatot elsorol.
347 De a nyolcból egyik lába sem vált el a földtől.
348 Egy idő múltán, elgondolkozva, [Nyolcfülű-Anyamedve] azt mondta:
349 - Legijfabb-Fia-Gazdag-Szerencsés-Kereskedőnek-Együgyűnek-Nevezett-Nyolc-Emlőm-Által-Táplált az én gyermekem volt.
350 Csak nem történt vele valami?
351 Ahogy kimondta ezt, Nyolcfülű-Öreganyó hátsó lábai utazószán-nagyságú földrögöket hánynak szét.
352 Valami történt, bizonyára, ő felemelkedett.
353 Repül a fűzfás folyó fölött, akár Lahanako.
354 Leereszkedett az elülső mancsaira.
355 Az ő Együgyűjének a szemei alig láttak ki a hó alól.
356 Az ő Együgyűjének szemei épphogy pislognak, [ő maga] egy szót sem tud szólni.
357 Nyolcfülű-Medveanyja habozás nélkül nyalogatni kezdte Együgyűt a nyelvével.
358 Együgyű ezután széttárta karját, megmozdította nyelvét, négykézlábra állt.
359 Régóta nem evett.
360 Elvonszolta magát az Anya emlőjéhez.
361 Olyannyira jóllakott, hogy elnehezedett a feje.
362 Felugrott, meglátta a fűzfás folyó forrását.
363 Összegörnyedve leereszkedett Nyolcfülű-Anyja mellé.
364 [Medveanya] azt kérdezte:
365 - Fiacskám!
366 Hová tartottál?
367 - Nem tartottam sehová, Két-Bátyámat keresem, de elfáradtam az úton.
368 - Merre tartanak a Bátyáid?
369 - Elmentek megkeresni a Madarat, melyet három évvel ezelőtt láttam.
370 Nem tudom, hogyan lesz jobb?
371 Bátyáimat keressem-e, hazamenjek-e?
372 Lehetne menni megkeresni a Madaramat, az sem lenne rossz.
373 Bár a léptem rövid, már nagyon lassú vagyok, hogy így menjek tovább, így meg is halhatok.
374 Medveanyja megnyugtatja őt:
375 - Ha te így útnak indultál, nem fordulsz vissza.
376 Ha láttad Dobicsát, el kell őt fognod.
377 - Anya, hol keressem őt?
378 Azt sem tudom, hol lakik.
379 És Apám se tudja, a tollát meglátva pedig majdnem meghalt, a tollát tűznek hitte.
380 Ezt a madarat én elfogtam, amikor már nagyon megtömte magát pénzérmével, elnyelte őket.
381 - Hosszan ne beszélj.
382 Ülj fel a hátamra.
383 Erősen kapaszkodj.
384 Együgyű az összetekeredett szőrcsomókba kapaszkodva, három napon át mászott fel a Nagyanyja hátára, harmadnapra végre sikerült felmásznia a Nagyanyja hátára.
385 Együgyű kiegyenesedve felállt.
386 Nagyanyja szőre az ő nyakáig ér.
387 Nagyanya megrázta a szőrét.
388 Együgyű ott áll.
389 A szőrből csak az orra látszik ki.
390 Megkérdi Együgyűt:
391 - Leültél?
392 [Ő] azt feleli:
393 - Leültem.
394 Ezután felemelkedett.
395 A nyolc fül zaja olyan, mint a mennydörgés hangja.
396 Együgyű látja, hogy eltűntek a felhők mögött.
397 Mennyit száguldottak, nem tudni.
398 Előttük viharfelhők tűntek elő.
399 Nyolcfülű-Nagyanyja ereszkedni kezdett.
400 Ahogy Együgyű felé fordult, azt kérdezte Együgyűtől:
401 - Mit gondolsz, mik azok ott elöl?
402 - Viharfelhők, azt hiszem.
403 - Nem, ezek nem felhők.
404 Ezek templomok kupolái.
405 Köztük az elsőben él az Arany-Madár.
406 Hét-Katona őrzi őt.
407 A helyen, ahol lakik, hét ajtó van.
408 A házikó tetejéről egy rács lóg le.
409 A házikó ajtaja nyitva áll.
410 Odaérvén, az ajtóhoz érvén mondd ezt:
411 "Hét-Katona, Nyolcfülű-Nagyanyám varázslatára aludjatok el egy pillanatra!"
412 Ők arccal borulnak a szuronyaik élére.
413 És horkolnak teljes erejükből.
414 A Katonákat átlépvén beérsz a házba.
415 Fogd a Madaradat, a házikóját ne érintsd.
416 Aztán visszafordulsz.
417 De most induljunk.
418 Nem sokáig mentek.
419 Megálltak a templom közelében, egy mélyedésben.
420 Együgyű leszállt, a templomhoz sétált.
421 Látja, igaz.
422 A templom kupolái elvakítják a szemet.
423 Már nézni is fáj.
424 Együgyű odament az ajtóhoz.
425 A nyitott ajtón át látja: ott áll Hét-Katona.
426 Minden lépés után, a Katonákat körülvéve éles karók állnak a földbe erősítve.
427 Csak egy picit kell megdőlni, és a homlokukat megszúrják velük.
428 Akkor a Katonák felugranak.
429 Együgyű halkan elmondta a Nagyanya szavait:
430 - Hét-Katona, Nyolcfülű-Nagyanyám varázslatára aludjatok el egy pillanatra!
431 A Katonák eldobták a szablyájukat, és ráborultak az éles karókra.
432 Együgyűcske átlépett a Katonák fölött, bement a házba.
433 Berúgta a hét ajtót.
434 És úgy ám, egy olyan arany rácsos házikó lóg le aranyláncon a mennyezetről, az ajtaja nyitva, bent sétálgat az Arany-Madár.
435 A farkát a földön húzza, a törzse úgy ragyog, mint a tűz.
436 Együgyű óvatosan fogta a Madarat, hisz ismerte.
437 Az teljesen nyugodt volt.
438 Egy hangot sem adott ki.
439 Épp megtett volna egy lépést, ahogy Együgyűnek másféle gondolata támadt:
440 - Hogyan is élhetne egy házikóban, amit én csináltam?
441 Mégis csak elhozom a házát is.
442 Fogom az aranyláncot a rögzítővel.
443 Nyugtalankodott Együgyű.
444 Egy helyben keringett.
445 Megnézte közelebbről, a Madárka házikóját könnyű elhozni.
446 Nekiesett a rögzítőnek.
447 Mintha hozzá lenne nőve.
448 Nem húzta erősen.
449 Könnyedén magához húzta.
450 Mi történt hát hirtelen?
451 Három templom harangja megszólalt, mintha meghasadt volna a föld.
452 Együgyű majdnem elesett.
453 Hét-Katona talpra szökkent, Együgyűhöz rohantak, csizmájuk orrával, szablyájuk hátával verni kezdték, Együgyű el is vesztette az eszméletét.
454 Amikor magához tért, a Cár előtt térdelt.
455 A Cár azt kérdezi tőle:
456 - Ki vagy te?
457 [Együgyű] azt feleli:
458 - Én vagyok Együgyű-Fia-Gazdag-Szerencsés-Kereskedőnek.
459 - Te vetted el a Madaram egy tollát?
460 Ha tán nem ismernél, én Ogaja-Cár vagyok.
461 Régóta éreztem, hogy jönni fogsz.
462 Csak azt nem értem sehogyan sem, hogy kerültél ide?
463 Látom, a Madaramat már elvetted.
464 Ha akarod, elcserélhetjük.
465 Az Arany-Ábrázatú-Lóra.
466 Együgyű azt feleli:
467 - Sok olyanom [lovam] van.
468 Akár egy párt is adhatok neked.
469 A katonák azonnal el is engedték őt.
470 Együgyű kirohant az utcára.
471 A Nagyanyához futott.
472 A Nagyanyja türelmetlenségében úgy kivájta a földet, hogy egész homokdomb képződött ott.
473 A Nagyanyához menvén Együgyű megvakarta a fejét:
474 - Hol találom az Arany-Ábrázatú-Lovat?
475 És csak most hallottam róla, és hogy merre él, nem tudom.
476 Odament a Nagyanyához.
477 Nagyanya megszólalt:
478 - Korábban mondtam neked: ne nyúlj a madárházikóhoz.
479 Most már nem hozol helyre semmit.
480 Együgyű ez idő alatt végig egy helyben kering.
481 Nagyanya azt mondja:
482 - Tudod a szót, amit mondani akarsz?
483 Mondd.
484 - Igen.
485 [De] hogyan mondjam, azt nem tudom.
486 Azt beszélik, létezik egy Arany-Ábrázatú-Ló.
487 [A Cár] ezt [a Lovat] kéri.
488 Medveanya azt kérdi:
489 - Mit feleltél?
490 - Megígértem.
491 Azt mondtam, hogy sok olyanom van.
492 - Együgyű, most már nagyon fürge vagy [merész, meggondolatlan].
493 No, ha egyszer már megígérted, akkor megyünk, megkeressük.
494 Felemelkedtek, amint [Együgyű] Nagyanya hátára ült.
495 Nem tudni, mennyit mentek, Együgyű végre előrenézett.
496 Ahogy korábban is, tűzvillanáshoz hasonlóan viharfelhők jelentek meg előttük.
497 Öreganyód egyre csak repül.
498 Jobban megnézvén Együgyű rájött, hogy előttük templomok kupolái vannak.
499 Nagyanya ereszkedni kezdett.
500 Leült a templom udvarán.
501 Nagyanya azt mondta:
502 - No, látod.
503 Oda bemész.
504 A templomban van kétszer hét ajtó.
505 Mindegyik ajtónál Kétszer-Hét-Szablyát-Tartó-Őr áll.
506 A templom mélyén áll majd a Ló kantár nélkül.
507 A kantár egy szögön lóg.
508 Ahhoz ne nyúlj.
509 Vezesd ki [a lovat] kézzel, kantár nélkül.
510 Csak a pata szögeit húzd ki, azok a padlóhoz vannak rögzítve.
511 Ismétled el korábbi szavaimat:
512 "Nyolcfülű-Nagyanyám varázslatára, Kétszer-Hét-Katona, aludjatok el egy pillanatra!"
513 A Katonák hegyes vaskarók között állnak.
514 Csak egy picit kell megdőlni, és a homlokukat megszúrják velük.
515 Együgyű leugrott Nagyanyáról.
516 A templomhoz ment.
517 Odamegy az ajtóhoz.
518 És valóban ott áll Kétszer-Hét-Katona.
519 Együgyű halkan elismételte a Nagyanya szavait:
520 - Nyolcfülű-Nagyanyám varázslatára, Kétszer-Hét-Katona, aludjatok el egy pillanatra!
521 Kétszer-Hét-Katona eldobta a szablyáját, és arccal előre ráborult az éles karókra.
522 Együgyű meg átlépvén a Katonák fölött, bement a házba.
523 Úgy ám, ott áll a Ló.
524 Nem lehet ránézni, a homloka olyan, mint az égő tűz.
525 Nincs rajta semmi.
526 És [ő] nagyon nyugodt.
527 Ránézésre nagyon erős.
528 A hasa egy ölnyi.
529 Az arany patája a padlóhoz van rögzítve.
530 Együgyű lassan kihúzta a szögeket, két lépést ment a Lóval előre, és azt gondolta:
531 - Milyen lesz neki mégis a kantárban, amit én készítek?
532 Hisz észrevehető lesz.
533 Látja, a kantár úgy lóg ott, hogy könnyű volna elvenni.
534 Odalépett.
535 Aranyból van.
536 Érte nyúlt.
537 Magához húzta.
538 Oda van erősítve.
539 Erősebben húzta.
540 Három templom harangja megszólalt, Kétszer-Hét-Katona talpra szökkent.
541 Minden Katona megütötte Együgyűt, ő elvesztette az eszméletét.
542 Amikor magához tért, a Cár előtt térdelt.
543 A Cár azt kérdezi tőle:
544 - Csak nem te vagy Együgyű?
545 Hallottam rólad.
546 Mire kell neked a Lovam?
547 Együgyű hallgat, egy szót sem bír mondani.
548 - Mi az, erősen megvertek a Katonáim?
549 Lenyelted a nyelved?
550 [No] ha szükséged van a Lovamra, akkor elcserélhetem.
551 Hozdd el nekem a Naparcú-Szépséget, és én odaadom a lovamat.
552 Együgyű leült:
553 A mi földünkön olyan emberből sok van.
554 A lovat meg arra akartam használni, hogy tűzifáért menjek vele.
555 A cár e szavakat hallván kidüllesztette a szemeit, a Katonák pedig, akik Együgyűt tartották, szélnél gyorsabban széledtek szét.
556 Együgyű pedig talpra szökkent és kiszaladt az utcára, a cár ott maradt kinyújtott kézzel.
557 Nem sokáig ment Együgyű.
558 Megjelent a Nagyanyja előtt.
559 Együgyű, amíg a Nagyanyához ment, elgondolkodott:
560 - Hol találom én a Naparcú-Asszonyt?
561 Ha meggondolom, hogyan is kellene kinéznie egy naparcú embernek?
562 Nem is ismerem a földet, ahol él.
563 Együgyű felnézett a Napra.
564 A Nagyanya előtt találta magát.
565 Nagyanya rögtön mondta:
566 - Mondtam neked, hogy ne nyúlj a kantárhoz.
567 De ez már a múlté.
568 Mit mondasz?
569 - Meg akartam kérdezni: hol lakhat a Naparcú-Asszony?
570 Milyen ő?
571 Mi nem is ismerjük őt.
572 E föld cárja ezt az asszonyt kérte.
573 - És te mit mondtál?
574 - Azt mondtam, hogy olyan ember sok van a mi földünkön.
575 És én hozok neki egy olyat.
576 - Ha már egyszer megígérted, akkor repülünk és megkeressük őt.
577 Együgyű felült Nagyanya hátára.
578 Felfelé száguldottak.
579 Nem tudni, mennyit mentek, előttük különféle fénylő felhők jelentek meg.
580 Közelebb repülvén [hozzá], Nagyanya a föld felé iramodott.
581 Együgyű alaposan megnézvén megértette, hogy ezek templomok kupolái.
582 Nagyanya azt mondta:
583 - Amikor odaérsz a házhoz, bújj el a középső ajtó mögé.
584 És várd a Naparcú-Asszonyt, az erdőcskében sétálót.
585 Amikor elhalad melletted, ragadd meg a bal kezénél fogva.
586 Az aranygyűrűt, melyet a középső ujján hord, vedd le és dobd a földre.
587 Vedd le a gyűrűt, hallgass ide, ne keresd a földön, ő utánad megy szabadon [saját akaratából], saját munkásának vél téged.
588 Mondd:
589 "Nyolcfülű-Nagyanyám varázslatára, Naparcú-Asszony, aludj el egy pillanatra!"
590 Ahogy elalszik, vedd a karodba és hozd ide.
591 Együgyű azt felelte:
592 - Most megértettem.
593 Öreganyó valahonnan ruhát húzott elő, Együgyű felöltözött úgy, mintha Naparcú-Asszony munkása lenne.
594 Hallgatván Nagyanyja tanácsaira, Együgyű elment a házhoz, elbújt az aranyajtó mögé, és nem sokat várt.
595 Hirtelen az erdőcske felragyogott, mintha nappal lenne.
596 Együgyű felnézett [és felkiáltott]:
597 - Mi történt?
598 A Nap leesett a földre?
599 Mitől lett ilyen ragyogás az erdőcskében?
600 Csak ne legyen még ennél is fényesebb.
601 Együgyű szemeiben sötét felhők úsztak.
602 Kis idő múltán Együgyű meglátja a Naparcú-Asszonyt.
603 Mi történhetett vele, de a Naparcú-Asszony láttán elakadt a lélegzete [Együgyűnek], a lábai pedig vitték előre.
604 Közelebb érvén a Naparcú-Asszonyhoz, Együgyű hirtelen feleszmélt.
605 Nem gondolkodván sokáig, elkapta őt a bal kezénél, a középső ujjáról lehúzta a gyűrűt és a földre dobta.
606 Együgyű végigkísérte tekintetével a földön guruló gyűrűt, mert hisz izzott az, mint a tűz.
607 Előrelépett.
608 Naparcú-Asszony kezére nézvén azt mondta:
609 - Sehogy sem néz ki a keze gyűrű nélkül.
610 Még egyszer megnézte a kezét.
611 - Nagyon rossz ez gyűrűcske nélkül.
612 Aligha kezd el hordani egy egyszerűt, melyet én veszek.
613 Meg kell keresni a gyűrűjét.
614 Bár odaadom őt a Lóért[-Arany-Ábrázatúért].
615 Gondolataiban sajnálta őt.
616 - Meneküljek talán el a Nagyanya elől?
617 De ő milyen jó [hozzám]!
618 Naparcú-Asszony csendesen lépdel, fejét sem fordítja a hozzáugró Együgyű felé.
619 Együgyű nevetségesnek tűnik.
620 Együgyű elkezdte a gyűrűt keresni.
621 Naparcú-Asszony egy fához dőlve vár, amíg Együgyű a fűben térden kúszva keresi a gyűrűt.
622 Belefáradt abba, hogy állva várjon, Naparcú-Asszony leült egy padra.
623 Együgyű meg, ugye, a gyűrűt keresi a fűben.
624 És meglett [a gyűrű].
625 Naparcú-Asszony, úgy látszik, tudja mindezt.
626 Naparcú-Asszony szemei elkerekedtek, arca még jobban ragyogott.
627 Együgyű egy lépésnyire volt Naparcú-Asszonytól, és az erdőcske is véget ért.
628 A gyűrű kiesett Együgyűnk kezéből, és a földre esett, egy helyben pattogva.
629 Nem sokat gondolkodván Együgyű meghúzta a gyűrűt.
630 - Hogy is nem vettem észre, hisz egy lánchoz van erősítve.
631 Még egyszer meghúzta.
632 A gyűrű olyan, mintha oda volna nőve.
633 Naparcú-Asszony mintha értette volna mindezt, és alig hallhatóan azt mondta:
634 - Ne nyúlj hozzá.
635 Maradjon csak ott.
636 És eltűnt a fák mögött.
637 Az ajtóhoz ment.
638 Együgyű óvatosan magához húzta őt a kezénél fogva, és elsuttogta Nagyanya szavait:
639 - Nyolcfülű-Nagyanyám varázslatára, Naparcú-Asszony, aludj el egy pillanatra!
640 Naparcú-Asszony a földre hullt, mint egy tollacska.
641 Együgyűnek sikerült karjába vennie őt, ránézett a gyűrűre, melyet nem engedett el a kezéből, majd ránézett a Naparcú-Asszony kezére.
642 - Nem, a gyűrűje nélkül rossznak tűnik.
643 Csak nem fog hordani egy egyszerűt, melyet én vettem?
644 Minden erejéből meghúzta a gyűrűt, míg a karjaiban tartotta az alvót [Naparcú-Asszonyt].
645 Mi történt hirtelen?
646 Együgyű majdnem elvesztette az eszméletét.
647 Az erdőcskében, a cári ház mellett, a házak közt úgy szólaltak meg a harangok, hogy futott is Száz-Katona-Szablyával.
648 - Megölte Naparcú-Asszonyt!
649 Szét kell a szablyákkal kaszabolni!
650 A legidősebb akkor felkiáltott:
651 - Álljatok meg!
652 Vigyük a cárhoz.
653 Lehet, hogy elaludt a Lánya.
654 Nyakon ragadták Együgyűt, vitték a cárhoz.
655 Viszik.
656 Itt-ott drágaköves házak állnak, a cári ház belül arannyal díszített, bent a cár ül a trónon, Együgyű pedig az alvó Naparcú-Asszonyt tartja a karjában.
657 A cár felállt.
658 Alattvalói mind elmentek.
659 Csak a legidősebb maradt.
660 A cár azt mondta:
661 - Mi történt a Lányommal?
662 - Nem történt vele semmi.
663 Alszik.
664 A legidősebb az őrök közül felkiáltott:
665 - El akarta rabolni a Lányodat.
666 Még jó, hogy a gyűrűt is akarta, különben már elrabolta volna őt.
667 Együgyű azt feleli:
668 - Haza akartam vinni.
669 Mert aludni akart.
670 A gyűrű valahogyan leesett a földre.
671 Úgy döntöttem, felveszem.
672 És akkor nekem rohantatok.
673 A cár azt mondta:
674 - Nem fogsz engem becsapni, Lányom soha nem alszik el, a gyűrű nem esik le a kezéről, három lánccal van odaláncolva a csuklójához.
675 Feleli Együgyű:
676 - Úgy ám, el akartam rabolni.
677 Cár:
678 - Ki tanított téged?
679 Merre élsz?
680 - Merre élek, nem tudom.
681 Saját földemet nem ismerem.
682 Sokáig tartott eljutnom ide.
683 Nem e földnek vagyok lakója.
684 [Én] az Ég-Lakója vagyok.
685 Apám az Ég-Cárja.
686 Téged már felismertelek, te vagy a Nap-Cárja.
687 Te most az én hatalmamban vagy.
688 Ha ezt elmondom Apámnak, megöl téged.
689 Most egyik alattvalód sem ütött meg engem.
690 Csak szét akartak volna kaszabolni a szablyáikkal.
691 Nap-Cárja azt felelte:
692 - Azt beszélik, Ég-Cárjának-Fia jó vadász, minden prédát elfog.
693 Lányomat csak jó vadásznak adom.
694 El kell hoznod egy Állatot.
695 Mindjárt megnézem a föld térképét.
696 Mi a legnagyobb préda, melyet fogni lehet?
697 Nem fogsz sokáig késlekedni, elhozod holtan.
698 Ha nem tudod megtenni, én magam vágom el a nyakad a szablyával.
699 Apádnak pedig elküldöm a testedet és azt mondom:
700 "Én öltem meg Tolvaj-Fiadat."
701 A cár kezdte nézegetni a térképeket.
702 Aztán lerakott egyet Együgyű elé, és azt mondta:
703 - Bizonyára ismered ezt az Állatot.
704 Nyolcfülű-Anyamedve.
705 Valahol a földön él.
706 Őt kell elhoznod.
707 [Hisz] azt mondják, [hogy] te jó vadász vagy.
708 Akkor hozd hát el.
709 Együgyű erőst gondolkozott.
710 Aztán elnevette magát.
711 Azt mondta:
712 - Nekem sok ilyenem van otthon.
713 Hiszen én nevelem őket.
714 Mind egyformák.
715 Nyolc láb, nyolc fül.
716 - Ne késlekedj.
717 Hozd.
718 Ha nem, akkor szétkaszabollak.
719 [Együgyű] kiment az utcára.
720 Nem ment sokáig.
721 Megjelent a Nagyanya előtt.
722 Nagyanyához odamenve megszólalt:
723 - Nagyanya!
724 Megint nem hallgattam meg a tanácsaidat.
725 Óriási bajba kerültem.
726 Ezt mondván sokáig hallgatott.
727 Aztán ránézett Nagyanyára.
728 Nagyanya rá várva hét homokdombot kapart ki.
729 [Nagyanya] meg is haragudott:
730 - Beszélj!
731 Hiszen már nagyon sokáig hallgatsz.
732 Ahogy Együgyű hirtelen elsírta magát, Nagyanya nyakát átölelte, orrát a szőrébe temette.
733 - Mi van veled?
734 Hiszen nem vagy kicsi [gyerek].
735 - Hogy ne sírnék?
736 Arra utasítottak, hogy egy Állatot, hozzád hasonlót hozzak el, és ha nem hozom el, szétkaszabolnak.
737 Mert hiszen Ég-Cárja-Fiának hívtam magamat.
738 De róla kiderült, hogy szenvedélyes, jó vadász.
739 Nagyanya azt monda:
740 - Ne sírj.
741 Valamit kitalálunk.
742 Menjünk, én nagyon könnyű leszek, és te elviszel [a Cárhoz].
743 Erősnek tűnsz majd előtte.
744 Ők megpróbálnak majd felemelni engem, de nem sikerül nekik.
745 És lám, amíg így beszéltek, Öreganyó megnyugodott.
746 Együgyű felemelte Nagyanyját.
747 A vállára vette [az Állatot].
748 Elvitte a cári udvarba.
749 Bevitte a cári házba.
750 A cár már a kapuban várta őt.
751 Együgyűt és a prédát látva felnevetett:
752 - No, te tényleg vadász vagy.
753 Gyorsan visszajöttél.
754 - Hát hogyne!
755 Egész életemben őket vadászom.
756 Meg aztán, késlekedni nem szeretek.
757 Cár:
758 - Gyere ide, tedd be a vasládába és zárd le, hogy ne rohadjon el.
759 Behoztak egy ház-nagyságú ládát.
760 A ládába a Medveanyát betették.
761 Együgyű könnyei záporoztak, mint a jégeső.
762 Azt mondja a Cár:
763 - Most elvihetitek.
764 És mi végre megvendégelünk.
765 Eszünk, iszunk.
766 Együgyűt beöltöztették medveszőrrel körülvarrt ruhákba, Együgyű lett a legszebb a földön és a mennyekben.
767 - Nekem nem kell semmi.
768 Együnk és elmegyek.
769 Cár:
770 - Persze, és esküvőt tartunk.
771 Együgyűd:
772 - Nem tudom.
773 Estére, miután jót ettek, jót ittak, megtartották az esküvőt.
774 Amikor besötétedett, Együgyű azt mondta:
775 - Megyek.
776 Még előzőleg mondta a Nagyanya, hogy most csak ne késlekedjen, ő be tudja őket érni.
777 Együgyűnk három lovat fogott be a hintó elé.
778 Azzal elindult.
779 Senkit nem vitt magával, azt mondván:
780 - Kár volna megfagyni.
781 Amikor beesteledett, megremegett a föld.
782 Együgyű körbenézett.
783 A cári városban lángok lobbantak fel, szél süvített.
784 Cári-Leány megijedt:
785 - Mi történt a házamban?
786 Csak nem halt meg az apám?
787 Együgyű:
788 - Nem történt semmi.
789 Mindjárt meglátod.
790 Hamarosan a felhők közt valami fekete jelent meg.
791 A fülei zaja olyan volt, mint a villám.
792 Együgyű:
793 - Ne féljen a szíved.
794 Ez a Nagyanyám.
795 Nagyanya közel ment Együgyűhöz, és azt mondta:
796 - Küldjétek vissza a lovakat.
797 Nem jutottatok messzire.
798 Most pedig üljetek fel a hátamra!
799 Nem megyünk sokáig.
800 Előzőleg Együgyű eltévesztette az utat a Nagyanyját várva, ezen kívül, úgy tűnik, jól megnézte az Asszonyt, hisz hamarosan el kell hagynia.
801 Mégis Nagyanya hátára ültek.
802 Nagyanya háta [azon nyomban] kiszélesedett, három embernek elég hely lett.
803 Együgyűnk el is aludt az Asszony mellett.
804 Egy idő múltán Nagyanyja keltegetni kezdte.
805 Naparcú-Asszony is keltegeti, azt mondja:
806 - Ébredj.
807 Úgy tűnik, megérkeztünk hozzád.
808 Felnézett Együgyű.
809 Felismerte a templomot, ahol elkapták [őt].
810 Nagyon elkeseredett.
811 Elváltuk előtt erősen magához ölelte Naparcú-Asszonyt.
812 Könnyei úgy hullottak Naparcú-Asszony vállára, mintha dézsából öntötték volna őket.
813 Naparcú-Asszony is, szegényke, elsírta magát, és átölelte az ő Együgyűcskéjét.
814 Nagyanya nézte őket, nézte, ő is elsírta magát, azt mondja:
815 - Ne sírjatok.
816 Miért sírtok, hisz egymásra találtatok!
817 Mindjárt kitalálok valamit.
818 Nyolcfülű-Öreganyó azt mondja Naparcú-Asszonynak:
819 - Maradj itt.
820 Elbújtatták az Asszonyt.
821 Nála [Együgyűnél] úgy tűnt, volt ennivaló.
822 Termosz, talán.
823 Nyolcfülű-Öreganyó azt mondta:
824 - Én most Naparcú-Asszonnyá változom.
825 Nézzétek.
826 Nagyanya megrázta magát, és lett belőle Naparcú-Asszony.
827 Az a kettő nagyon meglepődött.
828 [Nagyanya] azt mondta Együgyűnek:
829 - Menjünk.
830 Együgyű óvatosan vezette őt, kézen fogva.
831 Megérkeztek a cári házba.
832 A Cár az ablakból meglátván őket, fulladozva megjelent az ajtónál, a Naparcú-Asszony kezét csókolja, homlokát a földhöz veri [hajbókol], Együgyű meg halkan nevetgél.
833 A Cár zajong, kiabál:
834 - Alattvalók, ételt készítsetek.
835 Most mulatni fogunk.
836 Együgyű azt mondja:
837 - Adjatok nekem egy zsákot, tegyetek bele meleg ételt, hozzátok ide a Lovamat, én elmegyek.
838 A Lovat a kantárral két ember odavezette.
839 Együgyű fogta a Lovat, és azon nyomban elszaladt.
840 Ahogy a Nagyanya mondta, hogy csinálja.
841 A Cár pedig a Naparcú-Szépséget a házába viszi, az Együgyűről már el is feledkezett, körüljárja feleségét.
842 Együgyű is elment a feleségéhez, [aztán ők] elmentek az erdő felé, hisz nincs szúnyoguk, ettek, alszanak.
843 Eljött az este.
844 A Cár és felesége elmentek sétálni.
845 [Az] a felesége előtt így-úgy sündörgött, ömlöttek belőle a szavak.
846 Ránézett a feleségére, és látja, [hogy] valami történt vele.
847 Az arca szörnyeteg-arccá vált, medvepofává változott.
848 Hamarosan teljesen átváltozott medvévé.
849 Cárod hanyatt esett.
850 Elvesztette az eszméletét.
851 Nyolcfülű-Öreganyó pedig elment a gyermekeihez.
852 A gyerekek már felébredtek és várták őt.
853 Öreganyó azt mondta:
854 - Ne késlekedjetek.
855 Menjünk.
856 Keresni fognak.
857 Együgyű azt kérdi:
858 - Hogyan viszem magammal a lovat?
859 - Fölteszed rám.
860 Együgyű a feleségével Nagyanya hátára ült.
861 Lovuk nyomban lefeküdt.
862 Nézte Együgyű, hát Nagyanya hátán van még egy embernyi hely.
863 Ezután eltűntek a felhők mögött.
864 Együgyű fülében csak úgy süvít a szél.
865 Nem sokáig mentek.
866 Nagyanya ereszkedni kezdett.
867 Azt mondja:
868 - Most menj el Dobicsáért.
869 Együgyűnk kezdte sajnálni a Lovát.
870 - Nagyon jónak bizonyult ez a Lovam, jó lenne hazavinni.
871 Az Asszony is ezt mondta.
872 Nagyanya azt mondja:
873 - Jól van, valamit kitalálunk.
874 Most Ló lesz belőlem.
875 Elviszel engem hozzájuk.
876 Együgyű Nagyanyjára vetette a gyeplőt.
877 A Medveanya Lóvá változott.
878 Arany sörényét a földön húzta.
879 Patája egyre kopog.
880 Viszi a Lovat a cári házhoz.
881 A Cár már várja őt.
882 A Lovat látván Együgyűhöz futott.
883 Azt mondja:
884 - Enni fogsz?
885 Vendégeskedsz?
886 És persze minduntalan kiabál az alattvalókra.
887 Együgyű azt feleli:
888 - Nem fogok enni.
889 Hosszú az utam.
890 Megyek.
891 A Madarat már odahozták.
892 Dobicsát fogván Együgyűnk futva futott.
893 Vissza Naparcú-Feleségéhez.
894 Rögtön bementek az erdőbe a Nagyanyát várni.
895 A Cár este azt mondja:
896 - Jó lenne a városon át lovagolni az új Lovon.
897 Alattvalói felnyergelték a Lovát.
898 Felült a Cár a Lóra, lovagolni ment.
899 Szelíd volt a Ló.
900 Amit a Cár akar, azt csinálja.
901 Egy idő múltán a Cár leugrott a Lováról.
902 A Lova pedig Nyolcfülű-Medveanyává változott.
903 A Cár elvesztette az eszméletét.
904 Nyolcfülű-Medveanya pedig elment Együgyűhöz, és azt mondta:
905 - Gyorsan keljetek föl, keresni fognak minket.
906 Együgyűnk, Naparcú-Asszony és a Lova [Együgyűnek] Nagyanya hátára ültek, és elindultak fölfelé.
907 Elbújtak a felhők fölött.
908 Nem sokáig repültek.
909 Egy idő múltán Öreganyó a föld felé ment.
910 - Együgyű, ott vagyunk, ahol haldokoltál.
911 Együgyű felismerte [a helyet].
912 Itt, a fűzfás folyó partján hagyta el akkor az ereje.
913 - Én elmegyek a gyermekeimhez.
914 Ti menjetek haza.
915 Megállás nélkül.
916 Nem megállva.
917 Nem hosszú az utatok.
918 Három éven át fogtok menni.
919 Medveanya valahonnan egy dobozt húzott elő, és szánná változtatta.
920 Két évet mentek.
921 A harmadik év kezdetén elértek egy útelágazáshoz, ahol ő már valamikor járt.
922 Együgyű azt mondta:
923 - Közeleg az éjjel.
924 Aludjunk.
925 Már nagyon elfáradtunk a két évnyi úton.
926 Pihenni kell.
927 És együnk.
928 Közben beesteledett.
929 Együgyű belerúgott az Arany-Ábrázatú-Lóba, [a Ló] ággyá változott.
930 Az este csendes és meleg volt.
931 Együgyű elaludt.
932 Az éjszaka közepén feltűnt Két-Gyalog-Járó.
933 Az egyikük azt mondja:
934 - Együgyű már ideért.
935 A másik azt feleli:
936 - Öljük meg.
937 Elvágjuk a nyakát a szablyával.
938 Ez az ő Két-Testvére.
939 - Holmiját, mintha csak úgy találtuk volna, egymás között elosztjuk.
940 Legidősebb-Báty azt mondta:
941 - Naparcú-Asszony az én feleségem lesz.
942 A Ló a tiéd.
943 Dobicsát vagy Apánknak adjuk, vagy a miénk lesz.
944 Átvágták Együgyű nyakát, a testet a bokrokba dobták.
945 Lahanako Nyolcfülű-Öreganyóhoz ment.
946 Öreganyó lábai újra benőttek [a földbe].
947 Elsorolja ő mindenféle állat hangját, egyik lába sem válik el onnan [a földtől].
948 Elgondolkozott.
949 - Együgyű ott van.
950 Nem történt-e vele valami?
951 Ahogy ezt kimondta, a lábai kiszabadultak.
952 Elrepült a fűzfák csúcsai fölött.
953 Hamarosan a parthoz ért.
954 A fűzfás bokorhoz ért, ahol Együgyű feküdt.
955 Megnézte a bokrok között.
956 Látja, Együgyű ott hever.
957 Együgyű feje a másik oldalon fekszik, és a szemei pislákolnak.
958 Megragadta Együgyű fejét a hajánál.
959 Szájában tartva a törzshöz vitte.
960 Odavitte a fejet a törzshöz, egyszer megnyalta, minden a helyére került, összeforrt.
961 Kétszer meglegyintette Együgyűt.
962 Együgyű fel is ült.
963 Azt mondja:
964 - Sokáig aludtam.
965 Mindkét oldalán keres valamit.
966 Hirtelen kiáltással talpra szökken:
967 - Mi történt velem?
968 Feleli Nagyanya:
969 - Semmi sem történt veled.
970 Én mondtam neked, ne éjszakázz az úton.
971 Most, ahogy hazamész, egy folyócska köszönt téged.
972 Azon hattyúk úszkálnak majd.
973 Próbálsz a hattyúkhoz odamenni, belépsz a vízbe, de ott egy lyuk lesz.
974 Nem akarsz a vízbe esni, a fűbe kapaszkodsz.
975 De hamar elengeded, mert folyni kezd a taknyod.
976 Taknyos kölyök leszel.
977 A szád mindkét oldalán folyni fog a taknyod, a ruhád ujját a földön húzod majd.
978 Ezekkel a szavakkal [Medveanya] felrepült, Együgyűd még észre sem vette, és már eltűnt a felhők között.
979 Együgyű elindult.
980 Nem tudni, mennyit ment, egyszer csak szemben találta magát egy folyócskával, melyen hattyúk úszkáltak.
981 Önkéntelenül belépett a vízbe, a hattyúkhoz indult, majdnem elesett, de belekapaszkodott egy fűcsomóba.
982 Azt tartja.
983 Hamarosan megindult a taknya.
984 Áthúzza a kezét az orra alatt, érzi, de egyre csak tartja a füvet.
985 Hamarosan egészen áttaknyosodott, próbálja megállítani, de csak folyik.
986 A ruhaujját a földön húzza, padlóra lép [lábbal].
987 Hét napig megy.
988 Egy idő múltán népes város tűnt fel [előtte].
989 Hamarosan betért oda.
990 A házat, ahol Együgyű élt, nem ismerte fel, hiszen ő maga egész kicsivé változott.
991 Így menve meglátott egy fát vágó Orosz-Öreget, valamikor pap lehetett: sárgaréz keresztjét vasláncon húzta a földön.
992 Ahogy az Öreg felemeli a fejszéjét, Együgyűnk átugrik a fejsze alatt.
993 Fát-Vágó-Öreg azt mondja:
994 - Miféle bolond ez?
995 Ha megölöd, azt mondják, megöltél egy jó embert.
996 Kis idő múltán Öreganyó meghallotta az Öreg szavát:
997 - Kivel kezdtél megint pörlekedni?
998 - Dehogy is [senkivel].
999 Itt egy Piszkos-Orosz-Undorító-Gyerek az én fejszém alatt ugrándozik, hogy ne lehetne szétdarabolni.
1000 - Ne bántsd.
1001 Hisz látszik, ez egy Hontalan-Orosz-Gyerek.
1002 Együgyű ezt hallván elhallgatott a helyén.
1003 Öreganyó azt mondja a házban:
1004 - Lehet, hogy örökbe kéne fogadnom?
1005 Kiment az utcára.
1006 Kézen fogta Együgyűt, és hazavezette.
1007 Elkezdte Együgyűt etetni, Együgyű nem bír nyugton maradni.
1008 Már rég nem evett.
1009 Orosz-Öreg bement a házba.
1010 Ravaszul, fenyegetően néz [Együgyűre].
1011 Elkezdett Öreggel-Öreganyóval élni.
1012 Fát vág, minden házimunkát elvégez.
1013 Egy idő múltán Orosz-Öreg ünnepi ruhákba öltözik.
1014 - A város peremén, Szerencsés-Gazdag-Kereskedő házában esküvőt ülni gyülekeznek, úgy tűnik.
1015 Holnap mindenkit vendégségbe hívnak.
1016 Együgyű mindent értett.
1017 Reggel csodálatos idő volt, felébredt, felöltözött.
1018 Azt kérdezte:
1019 - Itt maradok?
1020 - Hogy maradnál itt?
1021 Városunk minden lakójának ott kell lennie.
1022 Öreg, Öreganyó, mindenki elment oda.
1023 Együgyű [végre] felismerte a saját házát.
1024 Odamentek Gazdag-Szerencsés-Orosz-Öreg házához.
1025 Sokan összegyűltek.
1026 Kézen fogva Orosz-Öreged odavitte Együgyűt.
1027 Együgyű csendeskén ült.
1028 Hirtelen látja ám, [hogy] Naparcú-Asszony bort hoz, egyetlen embert sem hagy ki, a gyerekeket is megkínálja.
1029 Odamegy Együgyűhöz.
1030 Odanyújtotta a bort.
1031 [Együgyű] a bal kezével fogja meg.
1032 A jobb keze be volt kötve.
1033 [Naparcú-Asszony] azt mondja:
1034 - Fogd meg a jobb kezeddel.
1035 - Fáj a kezem.
1036 - Kérlek, fogd meg, hisz nem nehéz.
1037 Együgyű kinyújtotta a kezét.
1038 A kötés alól úgy ragyogott, mint a Nap.
1039 Minden orosz tekintete Együgyű felé fordult.
1040 Naparcú-Asszony [őrá mutatva] azt mondta:
1041 - Ő itt a Férjem.
1042 Mindenki nagyon meglepődött, beszélni kezdtek:
1043 - Ez a Piszkos-Gyerek nem lehet a Férjed.
1044 Együgyű megrázkódott és olyan lett, mintha a földről és égből jött volna.
1045 Az Asszony mindent elmesélt:
1046 - Megölték őt a Bátyjai.
1047 Mindkét-Bátyját kikergették az utcára.
1048 Pásztorok lettek.
1049 Együgyű meg jól kezdett ott élni.
1050 Az Orosz-Öregnek nagy vagyona lett.