1 1. Jav-Mal kalandjai
2 Élt Öregapó Öreganyóval, folyton nagy, meleg jaguskában [kabátban] ültek.
3 Így ültek még addig, amíg Lahanako találkozott velük, nem mentek ki sehová, nem ettek.
4 Egyszer Öregapó Öreganyó felé fordította a fejét [és azt mondta]:
5 - Öreganyó, miféle emberek vagyunk mi veled, hiszen úgy tűnik, az emberek esznek.
6 Te fiatalabb vagy nálam, készíts hát ételt.
7 Öreganyó dühösen meredt Öregapóra, és azt mondta:
8 - Te vagy fiatalabb nálam, honnan vetted, hogy én vagyok fiatalabb?
9 Amikor elkezdtünk együtt élni, én szíjazgattalak téged.
10 Öregapó azt felelte:
11 - Én sapkát kötöttem neked, hogy is lehetnék fiatalabb nálad?
12 Veszekedni kezdtek, az egyik [Öregapó] azt mondta, hogy ő az idősebb, a másik [Öreganyó] azt mondta, az idősebb ő.
13 Végül egymásnak estek.
14 Harcoltak!
15 - Öreganyó, nem maradhatunk itt együtt.
16 Te menj a padlólapnak és női cipőknek szánt szán felé, én meg megyek a sátor-oszlopoknak szánt szán felé.
17 Öregapó kirohant az utcára, elment a sátor-oszlopoknak szánt szán felé, elővette alóla a fejszéjét.
18 Öreganyó is kiment az utcára, azt mondta:
19 - Öregapó elment, nekem is, úgy tűnik, mennem kell.
20 Elment a padlólapnak szánt szánig.
21 - Nekem semmi sincs a kezemben, Öregapó, úgy tűnik, fogta a fejszét, nekem volt egy nyírfakéreg kosaram, fogom hát azt.
22 Fogta a nyírfakéreg kosarat, és elment.
23 Lahanako Öregapóhoz ment.
24 Az hét napig megy, a hetedik napon azt mondja:
25 - Lucfenyőm, egy sátorhoz hasonló tűnt elő.
26 Egész életében elment mellette, nem ment oda a lucfenyőhöz, amely sátorhoz volt hasonló.
27 Jó lenne odamenni hozzá.
28 Odament az óriási lucfenyője törzséhez [aljához].
29 Az ágak a csúcsán felfelé törekedtek.
30 - Ha ebből a hatalmas lucfenyőből próbálnék csinálni valami hasznosat az embereknek, akkor ennek sikerülnie kell.
31 A hatalmas lucfenyő törzsét kivágta [a gyökerénél], mint egy csónakot, két oldalról.
32 A lucfenyő kidőlt.
33 A lucfenyő csúcsából a késével csónakot csinált.
34 Meglett a tundrai facsónak-[koldanka], azt mondja:
35 - Könnyűnek tűnik, nem [lesz] nehéz leereszteni.
36 Úgy döntött, hogy oldalára fordítja a csónakot.
37 - Az előbb nagyon könnyű volt, most miért nehezült el?
38 [Öregapó] visszanézett:
39 - A csónakom orrát megragadta valami kéz.
40 A kéz nyomán törzs emelkedik ki a hatalmas lucfenyő [egykori] tövénél.
41 Azután feltűnik az egész törzs.
42 - Tyirnyij-Veszako [Világmindenség-Öreg], miért viselkedsz rosszul?
43 Körös-körül sok fa van, miért vágtad ki a fámat, amely a sátram tetejéül szolgált?
44 Úgy látom, végezni kell veled.
45 Tyirnyij-Veszako azt mondta:
46 - Jangyehe-Veszako [Alvilág-Örege], van-e erőd ehhez?
47 A csónak peremét tartva odamentek egymáshoz, harcolni kezdtek.
48 Végül Tyirnyij-Veszako megingott, Jangyehe-Veszako nyerésre állt.
49 Maga alá gyűrte Tyirnyij-Veszakót.
50 - Jangyehe-Veszako, tényleg eldöntötted, hogy megölsz?
51 - Igen, eldöntöttem.
52 - Jangyehe-Veszako, az én húsom rossz ízű.
53 Mit csinálsz velem?
54 - Megeszlek.
55 - Hisz nem vagyok jóízű.
56 [Inkább] a Fiamat küldöm el [neked].
57 Elküldöm [neked] a Fiamat.
58 Őt edd meg.
59 - Nem!
60 Tyirnyij-Veszako, becsapsz engem!
61 Hogy kerülne ide?
62 - Hogy kerülne ide, hát itthagyom a késemet, ő eljön érte, akkor te elkapod őt.
63 - Igazat szólsz-e?
64 Ha tényleg elküldöd őt, ám legyen.
65 Tyirnyij-Veszako hazament.
66 Lahanako Öreganyóhoz ment.
67 Öreganyó megy, elér egy nem befagyott folyóhoz.
68 - Miféle folyócska ez, az egész medre látszik, micsoda szép víz.
69 Iszom vizet, van nálam kanál.
70 Vizet gyűjtött a kosárral, kiitta.
71 Miután teleitta magát, azt mondta:
72 - Furcsa!
73 Mi történt velem?
74 Hány napja jövök már, és mégsem fáj semmim. A hajam színe olyan lett, mint a házasságom napján, és nem fáj semmim.
75 Kár, hogy kicsi a kosaram, viszek vizet Öregapónak.
76 Színültig töltötte a kosarat, és hazament.
77 Lahanako odament Öregapóhoz.
78 Ő hazatért.
79 Öreganyó is jön.
80 Öregapó meglátta a sátrát [és azt mondta]:
81 - Furcsa!
82 A sátram fel van melegítve.
83 Ó igen!
84 Öregapó a fejszéjét letette a sátor-oszlopoknak szánt szán alá, bement a sátorba, Öreganyó már tüzet gyújtott.
85 Öregapó leült az ágyra.
86 - A feleségem nagyon öreg volt, mi történt vele?
87 Csendben nézte [őt].
88 - Öregapó, mit nézel rajtam, mit láttál meg?
89 - Igen!
90 Téged nézlek.
91 Nagyon fiatal lettél, mi történt?
92 Úgy nézel ki, mint a házasság[unk] napján.
93 - Akarsz inni?
94 - Vizet, persze, akarok.
95 Napokig nem ittam.
96 Öregapó kiitta az egész kosár vizet.
97 - Öregapó, mi történt veled?
98 Megszépültél!
99 - Minden betegségem megszűnt.
100 - Öregapó, úgy nézel ki, mint a házasság[unk] napján.
101 Öreganyó hozzátette:
102 - Én találtam valamit, de te találtál-e valamit?
103 Öregapó azt felelte:
104 - Ha valamikor megjelennek majd a föld lakói, akkor hasznos dolgot csináltam, koldankát vájtam.
105 Öreganyó megfőzte a húst, kivette az üstből.
106 Leültek enni.
107 Öregapó a késért nyúlva azt mondta:
108 - [Ó,] elfelejtettem a késemet.
109 - Hol felejtetted a késedet?
110 - [Mondtam neked,] hogy koldankát vájtam, a kést a csónakban hagytam.
111 Öreganyó azt mondta:
112 - Egyél az én késemmel.
113 Öregapó hátradőlve azt mondta:
114 - Nem, nem fogok női késsel enni.
115 Elküldöm a fiamat, úgy kell legyen, hogy hozza el a kést.
116 A gyermek, nem kérdvén, hová és miért kell mennie, felkelt és rögtön kiment [az utcára].
117 Lahanako elment a Gyermekkel.
118 A Gyermek ment, ahogy az Apja, hét napig.
119 A hetedik napon azt mondja:
120 - Ott a csónak, amelyet az Apám készített.
121 Odament a koldankához.
122 Elkezdte átnézni a csónakot mindkét oldalon, mindkét kezével elkezdte fordítani, azt mondja:
123 - A csónak nagyon nehéz?!
124 Körbepillantott megnézni, hogy miért olyan nehéz.
125 - Hát ki fogja a csónakom peremét?
126 A föld alól egy kéz bukkant fel.
127 - Igen!
128 Tyirnyij-Veszako megtartja a szavát.
129 A Gyermek kezét megragadván azt mondta:
130 - Drágám!
131 Apád kiadott téged, hogy egyelek meg.
132 Megragadta a Fiút.
133 A hatalmas lucfenyő [egykori] tövébe [a Fiúval] kezdett lefurakodni.
134 Ím valamennyi időt száguldanak az alsó földön, nappal volt, a föld felszíne látszott.
135 A Gyermeket a bal karja hajlatára dobva úgy futott, hogy körülöttük minden elmosódott.
136 Az én oldalamon tél van.
137 Néhányan felkiáltanak:
138 "Jav-Mal, hol vagy?
139 Szerencsétlen rénjeim meghalhatnak a hidegtől.".
140 A másik oldalon nyár van.
141 Az emberek a hőségben nem tudják befogni a szétfutkosó réneket, egyre ismétlik:
142 "Jav-Mal, hol vagy?
143 Szerencsétlen rénjeinket elveszíthetjük".
144 Hét napig futnak.
145 Hét nap múltán elöl óriási tábortűz jelent meg.
146 Ezen a tábortűzön sípolva forr egy nagy rézüst.
147 Megálltak az üst mellett.
148 Ó igen!
149 Az üst maga leült a földre, a hús maga kilökődött.
150 Enni kezdtek, [az Öreg] azt mondja:
151 - Ezen a helyen éjszakázok, ha távoli helyekre utazok.
152 Nagyapód aludni készült, azt mondja [a Fiúnak]:
153 - Feküdj mellém.
154 Valahonnan egy felhő széle kinyúlt a maradék melegért, ahogy a gyalogos berántja az öve alá a ruhája alját.
155 Észre sem vettem, hogy elaludtam.
156 Reggel, amikor eljött a felkelés ideje, újra forrt a rézüst.
157 Ettünk.
158 [Öregapó az Ifjút] a jobb karja hajlatára dobta.
159 Éjjel a tegnapi emberek annyi áldozatot hoztak, hogy az áldozati rének fejeiből domb képződött, körös-körül hallatszik:
160 "Jav-Mal, irgalmazz!
161 Jav-Mal, irgalmazz!"
162 A hetedik napon felemelkedtek a hatalmas lucfenyő [egykori] tövéhez a felső földre.
163 - Meg kellene téged ennem, de akarsz-e élni?
164 - Persze, élni akarok.
165 - Egész éltemben arról álmodok, hogy a Szél-Cárjának-Lányát feleségül vegyem.
166 Menj, ha nem hozod el őt, megeszlek.
167 - Hová kell mennem?
168 - Ha tudnám, hová kell menni, már rég elmentem volna, de most, nézz rám, már öreg vagyok.
169 E szavakat mondván, Jangyehe-Veszako elrejtőzött a lucfenyő [egykori] tövébe.
170 Tyirnyij-Veszako-Fia lázasan gondolkodik, [hogy mit tegyen]. Elment, amerre a szeme lát.
171 Hét napig megy.
172 A hetedik nap azt mondja [magának]:
173 - Hát ez meg mi?
174 Amikor Apám késéért mentem, akkor hét napig mentem, lám nem fáradtam el úgy, mint most, lesoványodtam, úgy tűnik.
175 Kezdett pihenni egy kis időt, amennyi alatt a nyilak megteszik a távolságot a célig.
176 - Látszik, nem jutottam el semeddig, csak lesoványodtam.
177 Ím így megy, elgyötörten, könnyű hóvihar volt, elöl a fűzfás partnál fekszik egy Vörös-Róka, a széltől védett oldalán hóval befújva.
178 - Elgyengültem.
179 De ha sikerülne elkapni ezt [a Rókát], kicsit megerősödnék a vérétől.
180 A lágy havon utolérte a Rókát.
181 A Rókát utolérte, maga alá gyűrte.
182 Úgy döntött volna, hogy megeszi, [de akkor] a Rókácska megszólalt:
183 - Tyirnyij-Veszako-Fia, komolyan úgy döntöttél, hogy megeszel?
184 - Igen, komolyan úgy döntöttem, hogy megeszlek, nagyon éhes vagyok.
185 - Meg akarsz engem enni?
186 - Igen!
187 - Talán bizony jóllaksz, ha megeszel engem?
188 Holnap megint nem lesz mit enned.
189 Most hová mész?
190 - Hová megyek, Szél-Cárjának földjére megyek.
191 - Tudod, hol van Szél-Cárjának földje?
192 - Tudom-e, nem tudom-e, úgyis oda megyek.
193 - Gondolod, hogy Szél-Cárjának földjére könnyű eljutni?
194 - Csak megyek.
195 - Szél-Cárjának földjén nem lesz-e szükséged segédre?
196 - No, rendben van.
197 Segédre szükség lesz.
198 És téged ha megeszlek, ugyanúgy éhes maradok.
199 Elindultak együtt.
200 Egy hétig mennek.
201 Tyirnyij-Veszako-Fia teljesen elgyengült.
202 Rókácskád meglátott elöl egy hatalmas cirbolyafenyőt, sátorhoz hasonlót.
203 Kis idő múltán Rókácska azt mondja:
204 - Tyirnyij-Veszako-Fia, mit látsz?
205 - Nem látok semmit.
206 - Ott egy hatalmas cirbolyafenyő, sátorhoz hasonló, nem látod?
207 A cirbolyafenyő alatt, amely sátorhoz hasonló, Hatlábú-Óriási-Jávorszarvas áll.
208 Most hozzá fordulunk, a Hatalmas-Jávorszarvas megrémül; a Hatalmas-Jávorszarvas megrémül, te a hatalmas, sátorhoz hasonló cirbolyafenyő kinyúló ágai közé ülsz, én meg néhány nap múlva odaűzöm [Hatlábú-Óriási-Jávorszarvast] ehhez a szétterülő cirbolyafenyőhöz, akkor te igyekezz ráülni.
209 Amikor elindultak a Jávorszarvas felé, úgy futásnak eredt, hogy csak úgy repültek a földrögök.
210 Akkor a Róka a Hatalmas-Jávorszarvas után iramodott.
211 [Tyirnyij-Veszako-Fia] felmászott a cirbolyafenyőre az ágak közé.
212 Nem tudni, meddig várt, de megjelent Hatalmas-Jávorszarvasod, Rókája a lába felé kap.
213 [Jávorszarvas] a fához rohant.
214 Tyirnyij-Veszako-Gyermeke ahogy ugrott, a Jávorszarvasra ült, a mutatóujjával mindkét oldalon megragadta a szája sarkát, körülöttük minden csak elsuhant.
215 Nem tudni, hová haladnak.
216 A Róka is a Jávorszarvas hátán volt.
217 Hét napig száguldanak.
218 A hetedik napon Rókád megharapta a komáját:
219 - Tyirnyij-Veszako-Fia, előre nézel?
220 - Nézek.
221 - Mit látsz?
222 - Semmit sem látok.
223 - Látod elöl azokat a bíborvörös felhőket?
224 - Látom.
225 - Hogy gondolod, mi ez?
226 - Nem tudom, mi.
227 Úgy tűnik, felhők.
228 - Ezek nem felhők.
229 Ez Mennydörgés-Ifjú Városa.
230 Ő már meglátott minket.
231 Felénk jön.
232 Az ő Kutyája - egy Barna[medve].
233 Azt mondja: "Hadd verekedjenek meg a Kutyácskáink".
234 Verekedni fogunk.
235 Rendben, verekedjünk.
236 Aztán azt mondja: "Hadd verekedjenek meg a Lovaink".
237 A komák odamentek egymáshoz.
238 Azt mondja [Mennydörgés-Ifjú]:
239 - Nekem van Kutyácskám, neked is van Kutyácskád, hadd verekedjenek meg a Kutyácskáink.
240 Azt mondja [Tyirnyij-Veszako-Fia]:
241 - Neked nagy Kutyácskád van, de rendben, hadd verekedjenek.
242 Jaj!
243 Igen!
244 Róka leugrott a Jávorszarvas hátáról a földre.
245 Mesélte [Lahanako].
246 ["A Kutyácskák"] így a földön összekaptak.
247 Róka talpra szökkent.
248 Róka ahogy ugrik, [a Medvét] úgy megragadja a torkánál, hogy annak a lélegzete is elakad.
249 - Furcsa!
250 A Kutyácskád kicsi, de megölte a Kutyácskámat.
251 Hadd verekedjenek meg a Lovaink.
252 - Nem tudom, de hát hadd verekedjenek.
253 [Tyirnyij-Veszako-Fia] megfogja [a Jávorszarvast] a szája sarkainál, Hatalmas-Ló mennydörgő nyerítéssel ugrott.
254 A Jávorszarvas többször megütötte a Lovat, és mintha mi se történt volna, elfutott.
255 [Mennydörgés-Ifjú] azt mondta:
256 - Én hívtam a Lovamat, de a tiétek elfutott.
257 - Igen, elfutott.
258 Azt mondja [Mennydörgés-Ifjú]:
259 - Most menjünk be a házamba.
260 Rókácskád azt mondja:
261 - Tyirnyij-Veszako-Gyermeke, gondolsz valamire?
262 - Gondolok.
263 - Hogy szándékszol tovább élni?
264 - Nem tudom.
265 - Hogyhogy nem tudod?
266 Nem azt mondtad, hogy utaznak a gondolataid?
267 Komád azt mondja: "Megveszem azt a te Kutyácskádat".
268 Te engem, persze, sajnálsz.
269 Kis idő múltán azt mondod: "Nem tudom".
270 De te magad nézd meg jól: a pitvarban Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr [hever], [a Tehénbőr] csücskét meglátod.
271 Odamentek a [Mennydörgés-Ifjú] házához.
272 [Tyirnyij-Veszako-Fia] csendeskén körülnéz, mindenhol körbesétálva.
273 A pitvar bal sarkában látszik a Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr sarka, még vörös.
274 A Róka rámutat a mancsával.
275 Bementek a házba.
276 Sokféle étel van.
277 Valamiféle borok állnak ott.
278 [Mennydörgés-Ifjú] azt mondja.
279 - Neked van Kutyácskád, az én Boldogtalan-Kutyámat [az] megölte. Megveszem a tiédet.
280 - Ó!
281 Ő a komám, de ha egyszer tetszik neked, hát vedd meg.
282 - Mit kérsz hát cserébe?
283 - Egy része annak, amit kérek, látható.
284 - Hol hát?
285 Ha látható, hozd ide.
286 - Az úton láttam meg.
287 Kint.
288 - Kint.
289 Nézzük hát meg.
290 Kimennek.
291 Ott van a Tehénbőr.
292 Azt mondja:
293 - Ott van az, amit kérek.
294 - Hol?
295 - Íme.
296 - Mit csinálsz egy Nedvesre-Áztatott-Tehénbőrrel, alig mozogsz.
297 Majd vonszolod?
298 - Valahogy [boldogulok].
299 - No hát, vidd cserébe azt [a Kutyácskáért].
300 (Komája ehhez azt mondta: "A ház sarkáig, persze, vonszolod majd, de a sarokhoz érvén a hóra fekteted, a lábaidra az egyik peremét feltekered, és azt mondod: «Messzi földre vigyél el engem»".) - Vidd hát!
301 [Ő meg] elvonszolta.
302 A ház szélénél szétterítette a Nedvesre-Áztatott-Tehérbőrt, és a peremét a lábaira tekerve, azt mondta:
303 - A Szél-Cárjának földjére vigyél engem, Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr.
304 Akkor alatta a Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr felrepült.
305 Így lebeg az ég és a föld között.
306 - Ó!
307 Én így megyek, de Rókácska, akihez úgy hozzászoktam, maradt.
308 - Nem.
309 Itt vagyok.
310 Róka kinyújtózva ül a farkán.
311 Hét napig száguldanak.
312 Hét nap múltán Rókácska megharapta a komáját.
313 Azt kérdi [tőle]:
314 - Előre nézel?
315 - Nézek.
316 - Látod elöl a fehér felhőket?
317 - Látom.
318 - Ezek nem felhők.
319 Ez a Szél-Cárjának Városa.
320 Mondd, - oktatja Rókád, - Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr, érj földet a lék mellett.
321 Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr leesik a lék mellett, és még csúsznak [valameddig].
322 - Tyirnyij-Veszako-Gyermeke, ott, a lék mellett van egy lapát, ezzel a lapáttal túrd szét a havat olyan nagyságban, amilyen a Tehénbőr, hogy látható legyen a jég, ott azt terítsd szét.
323 Ülj a Tehénbőrre, és onnan magadtól is tudod, hisz te vagy Tyirnyij-Veszako-Fia.
324 Hová ment Róka, nem tudni.
325 Reggel, a napfelkelte első sugaránál megláttak egy Embert, aki két vödörrel jött vízért.
326 Vállrúdon vitte őket, imbolyogva.
327 A jégre a lék mellett valami leereszkedett.
328 Foglyocska [madár] ül az úton?
329 Vagy miféle Állat?
330 A két vedrét a földre tette.
331 - Ha valaki elfogná ezt a Szép-Állatkát, tetszene-e a Mi-Úrnőnknek?
332 Félrerakván a vödröket, üldözni kezdte [a Foglyot], elkapni nem tudja, egyre elszalasztja.
333 - Úrnőm a játékokban fürgébb, mint én, hadd szórakozzon.
334 [Hazasietett.] A hó kavargott a lábai alatt.
335 - Hej?!
336 Találtam valamilyen állatkát.
337 - Állatkát?
338 - Fogolyhoz hasonló, nagyon Szép-Állat, a tolla is gyönyörű.
339 - Kinek való egy ilyen Állat?
340 - [Szórakozásból], ő annyival fürgébb nálam, mint amilyen te voltál a játékaink idején.
341 - Csak az emberek ne ébredjenek fel.
342 - Az emberek alszanak.
343 [Az Úrnő] felöltözött.
344 Elmentek.
345 Meglátta őket [Tyirnyij-Veszako-Fia], azt mondja:
346 - Két ember jön.
347 - Ott van - [mondta a vízért jövő Ember - E. Puskarjova].
348 - Látom, milyen mókásnak tűnik!
349 A ruhaujját feltűrvén, a kabátszárnyát felhajtván Úrnője üldözni kezdte a foglyot, már-már utoléri és újra elszalasztja.
350 És így [mennek] egyre messzebb és messzebb.
351 Foglyod pedig, akit az Úrnő üldöz, a Nedvesre-Áztatott-Tehérbőrhöz futott, az Úrnő utána, [a Fogoly] a Nedvesre-Áztatott-Tehérbőrre lépett, az Úrnő utána.
352 És akkor a Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr felrepült.
353 És akkor a Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr leereszkedett oda, ahol [valamikor Tyirnyij-Veszako-Fia] találkozott Rókájával.
354 Mindannyian talpra szökkentek.
355 Róka azt mondja.
356 - A Nedvesre-Áztatott-Tehérbőr itt marad, innen menjetek gyalog.
357 Ez az én földem, itt maradok.
358 Hét napig mennek.
359 A tundrai csónakhoz mentek, amelyet az apja készített.
360 Ebben a pillanatban a lucfenyő gyökerei közül kiemelkedik Jangyehe-Veszako.
361 - Elhoztad a feleségemet?
362 - Nem tudom, tiéd-e ez az asszony, de hoztam egy nőt, [Jangyehe-Veszako,] az asszonyt megfogta a vállánál, az alsó ajka mögé dobta.
363 Azt mondta:
364 - Elhoztad a feleségemet, de megeszlek téged.
365 Újra eltűntek a lucfenyő gyökerei alatt.
366 Ahogy akkor is, az emberek Jav-Malt hívják.
367 Megint hét napig megyünk.
368 Elértek a múltkori éjszakázás helyére, megint felrepültek, megint a hatalmas lucfenyő tövénél voltak.
369 [Jangyehe-Veszako] leeresztette Fiát a földre, azt kérdezte:
370 - Körbeutaztunk veled, mit láttál?
371 Azt feleli [az Ifjú]:
372 - A jobb oldali emberek a hidegtől szenvednek, alig tudták összegyűjteni a rénjeiket, a bal oldali emberek a forróságtól szenvednek, szintén alig tudták összegyűjteni a rénjeiket.
373 Körös-körül kiáltoztak: "Jav-Mal, szabadíts meg minket!" Jav-Mal, úgy tűnik, az őrzőjük.
374 Mindenki azt kiáltotta: "Jav-Mal!"
375 Az Öreg azt mondta:
376 - Jav-Mal te vagy.
377 Szabadítsd meg őket a bajtól.
378 Elmondtak már minden varázslatot.
379 Az Öreg a zsebében matatva azt mondta:
380 - Fogd ezt.
381 Most menj, menj az atyai házhoz, bal oldalán az atyai sátornak a szakadék egyik végét két folyó mossa, aztán összekapcsolódnak, a nyíl foka itt erdős lesz, ezt a kis dobozt tedd a fejed alá, ott aludj is el.
382 Elment.
383 Az Apja sátrához ment.
384 A hat sátor-oszlopnak szánt atyai szán mellett tapsolt a ruhaujjával.
385 A feje fölött egy hang hallatszott:
386 - Asszony, hová mentél?
387 Hét ég mögé mentem.
388 Hallani, ahogy Öreganyó szólt lentről.
389 - Férj, hét fagyott föld mögé mentem.
390 Miféle Fiunk van nekünk?
391 Mi haszna az ilyen Fiúnak?
392 Ahogy elválasztott minket egymástól, Legifjabb-Fiunk - a Róka - a legjobb gyermekünk.
393 - Öreganyó, most már ne éljünk együtt, csak néha fogunk találkozni a sátorban, amelyben valamikor éltünk.
394 Te leszel az Emberek-Teremtőasszonya, én meg az égben fogok élni.
395 [A Fiú] fogta az Apja kis fejszécskéjét, a sátornak a vörösfenyővel minden rúdját összezúzta.
396 A szakadékhoz ment.
397 Alvilági-Nagyapja beszélt arról, ahová két folyó folyt, aztán összeértek; bement az erdőbe, odament egy kerek tisztásra, kinyitotta a doboz tetejét, a fejét a dobozra fektette, lefeküdt aludni.
398 Felébredt.
399 Látja, hogy egy házban alszik, és a felesége a Szél-Cárjának-Lánya. Jav-Mallá vált.