0 Elbeszélés.
1 A Föld teremtésekor ez a mi országunk tele volt gonosz szellemekkel.
2 Az igazi emberek nem mehettek a fenti földhátak mentén, mindig egy földbe vájt odúban éltek.
3 Akkor élt egyszer Joompu, akit egy öregember nevelt fel.
4 A sátruk egy földnyelv lejtőjén állt.
5 Egyszer látja Joompu: egy Óriásdémon Öreg tart a sátruk felé.
6 Akkor Joompu meztelenül előugrott, megragadta a szánját, felmászott a domtetőre, aztán elkezdett leszánkázni, az Óriásdémon Öreg mellé érkezett.
7 Erre azt mondta Joompu: "Hé, Joompu szánja, állj meg! Megérkeztünk a nagyapád mellé."
8 Akkor Joompu szánja itt megállt.
9 Az Óriásdémon Öreg azt mondta: "Hú, hú, ez a te szánod nagyon jó! Hogyan tud menni így magától?"
10 A nagyapja azt mondta: "Add el a szánodat, én megveszem."
11 Akkor Joompu azt mondta: "Hé, nagyapa, ingyen odaadom neked. Vidd el egy napnyi útra, de a ruháidat hagyd itt, úgysem fagysz meg ruha nélkül, én már egy fél napja ruhátlanul utazok ebben a te nagy országodban."
12 Akkor az Óriásdémon Öreg levetette a ruháit, útnak indult.
13 Ahogy így ment, a teste olyan lett, mint a hó.
14 Akkor azt mondta: "Úgy érzem, nagyon átfagytam."
15 Akkor beült a szánjába, azt mondja: "Joompu szánja, hopp, hopp! Nagyon megfáztam."
16 Akkor Joompu szánja nem akar menni sehová.
17 Az Óriásdémon Öreg ott halt meg azon a helyen, ahol megfagyott.
18 Erre azt mondta Joompu:
19 Nyomorult halál, ahogy megöltelek.
20 Akkor gondoskodott a nagyanyjáról.
21 Ő lett a nagy Jawmal.