1 A Vu-murt és a kötélverő ember.
2 Egy ember a tóparton kötelet font.
3 Fonása közben kijött (t. i. a tóból) hozzá a Vu-murt.
4 Kijővén így kérdezte: "ember, minek fonod te ezt a köteled?"
5 "Ennek a tónak fenekét felfelé fordítani (tkp. helyezni)" - mondta az ember.
6 "Te talán igen erős [vagy], szerfölött dicsekedel; ne dicsekedjél, inkább birkózzunk meg (mimagunk) előbb, akkor megtudjuk ki közülünk (tkp. kink) erősebb!"
7 "Hogy lehetne (tkp. hol van) én velem birkóznod, előbb birkózzál az én öreg apómmal!" - mondta az ember.
8 Így szólván az erdőbe küldte a Vu-murt-ot a medvéhez.
9 A medve meglátván a Vu-murt-ot: "minek jöttél ide?!" - kiáltotta durva hangjával.
10 Ezt hallván a Vu-murt nagyon elkezdett remegni és kevés híja (tkp. kevés csak), hogy le nem esett lábáról.
11 Azután fejét is lábbá téve a tóba futott.
12 Itten a tópartbeli embert meglátván így szólott: "ezután hiszem, [hogy] te igen erős [vagy]; milyen rettenetes [már]-csak öreg apád is, pedig magad még erősebb lehetsz. Azért ezután mi (magunk) futva próbálkozzunk (tkp. keressük, próbáljuk meg); a ki előbbre halad, az fog győzni".
13 Megegyeztek, hogy háromszor körül futják a tavat.
14 Midőn így futni kezdtek a tó körül, az ember lóra ült és igen messzire hagyta el a Vu-murt-ot.
15 Ezt látván a Vu-murt ismét [így] szólt az embernek: "Ej, ej, te úgy látszik igen erős vagy, a lovat te csak mint valami kicsiséget lábad közé szorítottad és igen gyorsan futottál; én úgy sem értelek el téged; azért ezután gyalog fussunk!"
16 "Ugyan minek akarsz te még futni, én téged bárhogyan is elhagylak - mondta az ember; - menj inkább most mérkőzzél az én kis öcsémmel (futván), ha neki eléje kerülhetsz (tkp. ha elejét veszed), akkor magam fogok menni".
17 "Hol a te öcséd?" - kérdezte a Vu-murt.
18 "Az erdő szélire menvén csapd össze kezeid és így kiálts: hej embernek kis öccse, nosza fussunk versenyt! akkor ő futni fog" - magyarázta az ember a Vu-murt-nak.
19 A Vu-murt az embernek szava szerint az erdő szélire ment és összecsapván kezeit, az erdőből egy fehér nyúl jött ki.
20 "Ez az embernek kis öccse!" - gondolta a Vu-murt s a nyúl után kezdett futni.
21 Futván, futván, egészen elvesztette szeme elől a nyulat.
22 Végtére is elfáradt s megszűnt futni (tkp. megállott futásból).
23 Azután ismét az emberhez ment s így szólott: "igaz, te erősebb [vagy] nálam; azért én arra kérlek téged (tkp. kérem tőled), hogy ne bántsd az én tómat! Ime én pénzt adok neked, annyit, a mennyit venni (tkp. vevén) csak kedved jön".
24 Az ember a Vu-murt-tól csak egy teli kalap pénzt kért magának.
25 A Vu-murt [azt] felelte: "legyen úgy!".
26 Akkor az ember hazatért s udvarán egy nagy gödröt ásott.
27 Azután annak tetejét befödte, csupán egy kalapfenék nagyságú lyukat hagyván meg.
28 Arra a lyukra ráhelyezte feneketlen kalapját.
29 Rövid idő (tkp. valamennyi) múlva eljött a Vu-murt az emberhez a pénzzel.
30 Az ember azt parancsolta, hogy öntse a kalapba a pénzét.
31 A Vumurt öntvén, öntvén, nem látja (tovább) a pénzét.
32 Az ember parancsolja a Vu-murt-nak, hogy hozzon megint pénzt s töltse meg a kalapját.
33 A Vu-murt hozott: de nem töltötte meg a kalapot; ismét hozott: megint nem töltötte meg.
34 Úgy hordott, hordott (t. i. pénzt) [míg végre] heted napra nagy nehezen megtöltötte a gödröt.
35 Azon időtől fogva a kötélverő ember jól kezdett élni; egy ünnep alkalmával (tkp. idején) én ellátogattam hozzá (tkp. érkeztem), igen boldogan él.