2 Volt egyszer egy hétházas falu.
3 A hétházas faluban egy szegény ember.
4 A többi ember gazdag népek. Egy ember szegény ember.
5 Este étel nincs, reggel étel nincs.
6 Gyereke sok van.
7 Vadat-halat keresve bárhogy jár, semmi sincs.
8 Egyik ősszel a gazdag emberek vadászni mentek.
9 Ők együtt mentek, a szegény maga ment.
10 Ment, ment, egy helyen meghált, két helyen meghált, messzire ment vadászni.
11 Ment, ment, egyszer besötétedett.
12 Még tovább megy.
13 Egyszer nagyon sötét lett.
14 Hódarabot éve lépked tovább.
15 Nagyon elfáradt.
16 Éjszaka lett, az erdő mélyén megy.
17 Így ment, így ment.
18 Egy helyen ház van.
19 Oda ért, a házhoz.
20 Bement.
21 Tüzifát amint keres, tüzifa nincs, a tűzhely mögött kotorászott, kotorászott, és nyírkérget talált.
22 Tüzet gyújtott.
23 Néz.
24 A ház belsejében egy holttest ott fekszik.
25 Ő félni kezdett.
26 A tűzhöz ült. Szótlanul ül.
27 Egyszer az a holttest fölül.
28 "Hétházas faluban lakó szegény ember, mit keresni jöttél?"
29 "Vadászni jöttem."
30 "Vadat öltél?"
31 "Nem, vadat nem öltem."
32 "És mit keresni jöttél ide?"
33 "Besötétedett.
34 A házat nem ismertem, véletlen jöttem ide."
35 "Holnap hova mész?"
36 Ő hang nélkül ül.
37 "Ha megéhezel, a ház túlsó felére menj.
38 Ott talán valami ételt találsz."
39 "Fazekad nincs?"
40 "A házamban van fazekam.
41 Ha megéhezel, főzz!
42 Főző helyről amennyi étel marad, holnap amikor elindulsz, magaddal vidd!"
43 "Hát semmit sem lőttél?
44 Fáradt ember vagy.
45 Feküdj le!"
46 Lefeküdt.
47 Feküdt, feküdt.
48 Egyszer kivilágosodott.
49 Fölkelt.
50 Kiment.
51 Szánjába az ételt kivitte, szánjába rakodotta.
52 Az a holttest pedig lefeküdt.
53 "Engem valóban látsz vagy nem?
54 Én az Erdei szellemek urának lánya vagyok.
55 Meglátjuk, nem ölsz-e valamilyen állatot hazamentedben."
56 Haza ím ment másnap.
57 Olyan sok vadat ölt, hol rént, hol rókát, hol mókust, hol medvét, minden állatot, sokat ölt.
58 Puskával lövöldözni kezdett.
59 Lőtt, lőtt, egy nap alatt szánja tele lett, lőtt.
60 Szánjába rakodni már nem volt hely.
61 Egyes dolgokat otthagyott.
62 Hazafelé kezdte húzni.
63 Ím ment, ment.
64 Úgy tűnik, a többi ember hazament, úgy tűnik, semmit sem lőtt.
65 Vagy egy helyen meghált, vagy két helyen meghált.
66 Egyszer hazaért.
67 A házból az asszony kilépett.
68 "Úgy tűnik, sok állatot öltél?
69 A többiek öltek állatot?"
70 "A többiek nem öltek."
71 "Korábban nem öltél ennyit.
72 Sok állatot elejtettél."
73 "Én az erdei szellemek urának lányát láttam.
74 Ő mondja: Öltél állatot?
75 Onnan eljöttem után állatot öltem."
76 Az ő népe lakomát csapott.
77 Összegyűltek.
78 "Az az ember sok állatot ölt.
79 Ezt az embert meg kell ölni."
80 Azoktól az emberektől egy gyermek küldetett hozzá.
81 "Az emberektől oda hívatsz."
82 "Miért?"
83 "Te sok állatot öltél.
84 A nép örült."
85 Odament.
86 Az első házhoz ért, hanti nincs, második házhoz ért, hanti nincs, harmadik házhoz ért, hanti nincs, negyedik házhoz ért, hanti nincs, ötödik házhoz ért, hanti emberek nincsenek benn, hatodik házhoz ért, a ház tele van, az összes ember ott van.
87 Bent beszélnek.
88 Az emberek között van egy öreg apó.
89 Öregapó mondja:
90 "Hogyan kell megölni?"
91 Azt mondják:
92 "Tűzbe tenni kell, tűzbe kell elégetni.
93 Kezét-lábát eltörve tűzbe tenni kell, a gyerekeivel együtt.
94 Holnap így teszünk.
95 Így az általa megölt állat, hal hozzánk kerül."
96 Az az ember azt a beszédet hallotta.
97 Hazafelé sírva ment.
98 Hazaért.
99 Az asszony mondja: "Miért sírsz?"
100 "Az emberektől halálra ítéltettünk."
101 Az asszony is sírni kezdett.
102 Sírnak, sírnak, sírnak.
103 Lefeküdtek.
104 Az a hely nem jutott Isten eszébe.
105 Isten gondolja: "Én állatot-halat adtam.
106 Őt a nép megölni ítélte.
107 Hogyhogy ez a nép máshogy gondolkodik, mint én?"
108 Így lefeküdtek.
109 Az a nép mondja: "Égi áldozatot kell csinálni, földi áldozatot kell csinálni."
110 Másnapon oda hívják.
111 Feleségével, gyerekeivel mind mentek.
112 Akinek egy rénje volt, leölte, akinek egy lova volt, leölte, akinek egy tehene volt, leölte, akinek egy birkája volt, leölte lakomát csinálni.
113 A húsos fazekak a tűzön főnek.
114 Az öregember mondja: "Az üstöket vegyétek le a tűzről!"
115 Az a férfi feleségével, gyerekeivel ott ül.
116 Azokat a húsos fazekakat nekik enni lerakták.
117 Enni kezdtek, evén ülnek.
118 Amikor jóllaktak, az emberek nagyon részegek voltak.
119 Ez az ember hazament feleségével, gyerekeivel.
120 Hazaértek, lefeküdtek.
121 Reggel lett, kivilágosodott.
122 A falu túlsó végén nincs hang.
123 Egyik fiának mondja ez a férfi: "Az ott maradt emberekhez, nosza, menj el!"
124 A fiú elment.
125 Járt, járt, visszajött. Apjától kérdeztetik: "Az emberek vajon ott maradtak-e?"
126 "Azok az emberek mind meghaltak.
127 Egy kislány onnan életben maradt."
128 Az az ember feleségének mondja: "Oda menj, azt a lányt ide, haza hozd!"
129 Az asszony ment, ment.
130 Az asszony azt a lányt hazahozta.
131 "Azokkal a holttestekkel kell csinálni valamit?"
132 Az asszony mondja:
133 "Tűzbe kell tenni őket."
134 Az az ember oda ment.
135 Azokat a holttesteket kihúzta.
136 Kihozattak, egy helyre tétettek.
137 Tűzbe gyújtattak, tűzben megégettek, mind megétettek.
138 Az a férfi attól kezdve egyedül kezdett élni.
139 Hosszan élnek, röviden élnek.
140 Éltek, éltek.
141 A gyermeket nevelik.
142 Egyszer felnőtt nővé nőtt.
143 Egyik fiának ígérte.
144 Éltek, éltek.
145 Egyszer a házaspárnak egy gyereke született.
146 Így éltek, éltek.
147 Hétházas falu népéből kinőtt.
148 Ahány ember korábban volt abban a faluban, annyi emberré lett.
149 Így élnek abban a faluban.
150 Egyszer száz emberré lettek.
151 Száz emberré váltuk idején azt a férfit vezérré tették.
152 Egyszer olyan sok emberré lettek, egyszer olyan sok emberré lettek mint a szúnyogok.
153 A valamiben szükséget szenvedő emberek a vezérhez mennek.
154 Neki adatnak szükséget szenvedő emberek.
155 Kenyeret hiányoló ember hozzá jön, kenyeret ad.
156 Dohányt hiányoló ember hozzá jön.
157 Ruhát hiányoló ember hozzá jön.
158 Így csak élnek.
159 Egyszer az Isten lenéz.
160 Milyen [n.n.] emberek.
161 Isten mondja: "Nem tudom, honnan nőtt ez a nép ekkorára."
162 Nézte, nézte, mind bűnös nép!
163 Isten gondolja : "Ez a nép bűnt kell csinálni.
164 Melyik bűnt csinálom előbb?"
165 Halászni-vadászni kezdtek.
166 Vadat, halat mind öltek.
167 Az Isten lenézett. [Az emberek] húgaikkal, nénjeikkel élnek együtt.
168 Az Isten megharagudott.
169 Az időjárás esőssé, szelessé változott.
170 Nincs már mit vadászni, halászni.
171 Naphosszat esik.
172 Így élnek.
173 Sehova se mennek.
174 Egyszer Isten önmagában gondolja: Ennek a népnek teheneket küldök.
175 A tehenektől eltapostatnak, a tehenektől eltapostatnak, eltapostatnak.
176 Isten lefele néz, pár ember még él.
177 Isten magában gondolja: lovakat is küldök, a lovaktól eltalpostatnak.
178 Eltapostatnak, eltapostatnak.
179 Isten lefele néz, pár ember még él.
180 Egyszer Isten gondolja: "Hogy máshogy csináljam?"
181 Egyszerre fentről Istentől tűz küldetett.
182 A tüzet meggyújtotta.
183 A fát, a füvet mind megeszi.
184 A földet is megeszi.
185 Az a nép a tűztől mind elégetett.
186 Megevődtek, megevődtek.
187 Arról a helyről csak egy ember maradt.
188 Az az ember önmagában gondolja: "Egyedül hogy fogok élni?
189 Hova kell még máshova mennem?
190 Egyszer úgyis Istenhez kell menni.
191 Istenhez jelként megyek."
192 A Holdra ment.