1 A Folyóöreg.
2 Melyik szinjai lakos ne ismerné a Szent-fokot és a wošluχ-ot (a városi öblöt)?
3 A mašow falu felett, ott, ahol a folyó háromfelé ágazik, két nagy, erdős földnyelv fekszik, amelyek a Jávorszarvas-tóba nyúlnak.
4 Ez a tó tavasszal olyan nagy szokott lenni, hogy a túloldalon a fűzfák alig-alig látszanak szabad szemmel.
5 A Szent-fokhoz és wošluχ-hoz minden tavasszal eljönnek a szinjai lakosok, hogy étel- és véráldozatot mutassanak be.
6 A jómódú emberek véráldozatot mutatnak be, a nem jómódúak ételáldozatot mutatnak be.
7 Az átutazó férfi egy kis tálkát tesz oda, a kis tálkát sem odatevő férfi legalább pénzt dob a vízbe.
8 Egy tavasszal hal-ügyekben a [falusi szovjet] titkárral átutaztam a falvakon.
9 Váratlanul egyszer csak wošluχ-hoz érkeztünk, az emberek áldozati helyére.
10 A Nyírfa-foktól a Jávorszarvas-tavon utaztunk.
11 Szél, eső, hó, köd, nem látni semmit!
12 A szélben valahogy elkúsztunk wošluχ-hoz.
13 Elállt az eső és a hó.
14 A szél annyira felerősödött, hogy a Jávorszarvas-tavat [a hullámhabtól] úgyszólván elfoglalták a sirályok; a hullámok olyan magasak, hogy a háztetőig érnének.
15 Megérkeztünk wošluχ faluba, egy férfi sincs otthon.
16 Bármelyik asszonyt kérdezzük, hová mentek a férfiak - egy asszony sem lehel lélegzetet (azaz egy asszony sem szól semmit)!
17 Mialatt ott járkálunk [keresgélve], a folyó forrása felől egy asszony, bár vonakodott, elkezdett végül beszélni: "A férfiaink [a szent helyhez] wošluχ-hoz mentek áldozni."
18 Azt mondja nekünk: "Ha [nektek] szükségetek van a férfiakra, egy gyerek oda tud vezetni titeket."
19 Erre azt mondjuk: "Tudjunk, hol áll wošluχ-nál minden fa! Nincs szükség gyerekre, [magunk] megyünk."
20 Odaértünk a férfiak áldozati helyére, kikötöttünk, behúztuk a csónakunkat, a kormánylapátokat és az egyebeket rendben hagytuk.
21 Amikor odaértünk, a keresett férfiak már megérkeztek, kisebb részük azonnal elkezdett egyesével és párosával felénk tartani.
22 Odamentünk az emberekhez, üdvözöltük őket.
23 Az áldozó emberek nagy tüzet gyújtottak [és] a tűz köré fekve gyülekeztek.
24 Minden ember végzi a dolgát.
25 Az egyik férfi gyökérzsinórt készít, a másik férfi kötelet vág [a hálónak], az egyik férfi alszik; az éneklő ember énekel, a mesemondó ember mesét mond.
26 Három nagy üst lóg a tűz fölött.
27 Három rénökör, akkorák, mint a lovak, nagy tehénbőr-szíjon egy nyírfához vannak kötve.
28 Egy új, vörösre festett, négy személyes hajóban ül a Folyóöreg: kövér, mint egy férfi, nemzedékek óta gyűjtött selyemkendőkbe [és] guś-bundába öltözve.
29 A dolgok, amelyeket már nem öltött magára [a Folyóöreg], szabadon [a földön] fekszenek.
30 Mindkét oldalon őrzi őt két férfi.
31 Az oldalt álló férfiakhoz nem szabad közel menni.
32 Egy buta kisgyerek a Szellemöreg hajójának az orrára ült, a két férfi elhajította őt [és] tovább is gurult.
33 Amikor megérkeztünk, az emberek régóta vagy rövid ideje [áldozati] pénzt kötöttek fel [a fákra].
34 Egy kisebb fenyőfára olyan sok pénzt kötöttek, [hogy] lehajlottak az ágai.
35 Miután felkötötték a pénzt, kirakták az [ételes] tálakat.
36 Mialatt így nézelődünk, így szól a tʼotʼi-öreg: "No, emberek, sámánkodni kell, egyikőtöknek le kell ülni sámánkodni!"
37 Az emberek kórusban mondták: "A kis folyóforrás-Filipp fia és tʼotʼi fia üljenek le sámánkodni!"
38 Bár tʼotʼi fia húzódozott, mégis leült, a néptől kényszerítve, sámánkodni.
39 A nép egyike hallatja a hangját: "Hogyan, mi van ma veled? Bármelyik más napon - akár hívnak téged, akár nem - azonnal, rögtön leülsz oda!"
40 Erre azt mondja tʼotʼi fia: "A két orosz ott áll! Nem volna rossz elküldeni őket."
41 Az emberek azt mondják: "Talán hozzád érnek az oroszok? Nyugodtan állnak a helyükön."
42 tʼotʼi fia csak sámánkodott, sámánkodott, a néphez fordult, [és] azt mondta: "Emberek! Három helynek szenteltem a rénökröket: a foltos ökröket a Szent-fok öregjének szenteltem; a fehér ökröket a Folyóöregnek szenteltem; a fekete ökröket a 'láb alatti öregnek' szenteltem. Végeztem!", mondta tʼotʼi fia.
43 A kis folyóforrás-Filipp fia is leült sámánkodni, olyan hosszan sámánkodott, amennyi idő az üstnek kell a forráshoz.
44 Azokkal a szavakkal beszélt, ahogyan tʼotʼi fia beszélt.
45 Miután kis folyóforrás-Filipp fia végzett, az emberek felvették a tálakat; miután felvették a tálakat, vették a szárított halat.
46 Előkészültek arra, hogy [levágják és] megnyúzzák a rénszarvasokat, tʼotʼi fia átfurakszik a tömegen a rénszarvasokhoz közel, a szellem (a Folyóöreg) rókabundáinak nyalábjával.
47 A rénszarvas torka fölé emeli a rókabunda nyalábot.
48 Valahányszor a magasba emeli, imádkozva kiált fel az égi istenhez.
49 Ahogy kiált, úgy kiáltanak a többiek is.
50 A rénszarvasok most már készen álltak a levágásra.
51 A levágás előtt hétszer kiáltanak fel a mennyei istenhez.
52 Miután egészen lenyúzták a rénszarvasokat, vérrel hintették meg a szent fákat; a Folyóöreg arcát is bekenték vérrel.
53 A három nagy üstöt most a tűz fölé akasztották.
54 Nyers húst osztottak ki; [amint] felforrt az üst, főtt (üst)húst osztottak ki.
55 A nyers húsból minden férfi három darabot kap, a főtt húsból négy darabot kap.
56 Aki keveset szokott enni, eleget kap; aki sokat szokott enni, éhesen áll fel, mint amilyen korábban is volt.
57 A nap nagyon alacsonyan állt.
58 A lenyúzott bőröket mind a Folyóöreg közelébe, a fejeket az egyik oldalra fektették.
59 Miután összeszedték a megmaradt tálakat, felhevítették a varázsdobot, śańka azt mondja: "No, emberek, a varázsdob készen áll; ki fogja ütni?"
60 Az emberek kórusban mondták: "A Filipp-öreg owoləŋ-ből fogja ütni!"
61 A Filipp-öreg leült, hogy üsse a dobot, kima azt mondja: "Imádkozz a szellemekhez! Legyenek olyan jók, engedjenek el minket innen! Mikor szűnik meg a szél? Mikor vonulnak a halak, korán vagy később (lassan)? Fogunk halat nyáron vagy nem? Elfogadta a Folyóöreg az idehozott rénszarvasainkat vagy nem? Míg újra idejövünk, hadd éljünk egészségesen!"
62 Az owoləŋ-i Filipp-öreg nekiállt sámánkodni.
63 Elkezdett egy sámándalt énekelni, abbahagyta, újra elkezdett sámándalt énekelni, újra abbahagyta.
64 Végül elkezdte a sámándalt.
65 A Filipp-öreg sámánkodott, sámánkodott, a néphez fordult.
66 Az emberek azt mondják: "No, mit mondanak a szellemek (emberek)?"
67 A Filipp-öreg azt mondta: "Megszűnik-e holnapután a szél, nem világos. A vonuló halak nagyjából Ob-dorszkig értek el."
68 A kötélvágó férfi felhagyott a kötélvágással, a gyökérzsinórt készítő férfi felhagyott a gyökérzsinór készítéssel; mindenki néma, a legkisebb hang sincs!
69 A népből egy férfi hallatja a hangját; "Miért rossz pontosan megmondani, mikor szűnik meg a szél?"
70 Ezekre a szavakra az owoləŋ-i Filipp-öreg felállt, mint egy mit sem tudó férfi [, és elment].
71 Hat-hét férfi ült [most] le sámánkodni.
72 Mindannyian bizonytalanul beszélnek: "Megszűnik-e holnapután a szél, nem világos!"
73 Miután mindannyian végeztek a sámánkodással, a Folyóöreget tíz ember valahogy kihúzta a partra.
74 A [jól megterhelt] négy személyes hajó még mindig a vízfelszínen lebeg.
75 Megvirradt a másnap.
76 Amikor reggel felkeltünk, a napfelkeltének még csak a vöröse szállt fel.
77 Most az asszonyok ételt készítve, kis bolhaként futnak ide-oda.
78 A férfiak valahol megint összegyűlnek.
79 A pénzes tarsolyuk alja elkopott az ezüstpénz utáni keresgélésben!
80 Itt-ott kiáltanak a férfiak, ezüstpénzt keresve.
81 Most az asszonyok, akik az ezüstpénz miatt sarokba szorultak, megint kismadarakként futnak ide-oda.
82 Minden férfi a lehetőségei szerint öltözött fel; a vagyontalan ember máshonnan [kölcsönzött ruhákat és] vette fel őket egy időre.
83 A nap alig emelkedett fel vagy szinte egyáltalán nem, a férfiak felálltak [, és] mind egyszerre indultak el.
84 Itt-ott dobognak a férfiak a hajókon.
85 Nemsoká összegyűltek.
86 Úgy egy órával később minden férfi a helyén volt.
87 Egy nagy csónakban ülő férfi egy nagy csónakba ült, egy öt fős hajóban ülő férfi egy öt fős hajóba ült.
88 Mindenki oda ült, ahova akart.
89 Az, hogy hová gyülekezik minden férfi, mindkettőnknek olyan [sötét] volt, mint egy komor őszi este.
90 A titkár kiáltott: "Jegor, gyere ide, volna itt valami!"
91 A titkár megkérdezte Jegort: "Hová gyülekeztek ti, férfiak?"
92 Erre Jegor azt mondta nevetgélve: "De hát biztosan tudod, hová gyülekeznek a szinjai lakosok ezekben a napokban, amint a hajnal vöröse felszáll."
93 A titkár tovább unatkozik, mint egy mit sem tudó ember.
94 Végül megtudta azt, amit tudni akart.
95 Az emberek beültek [a csónakokba, és] evezni kezdtek fogadásból; csak ötször evezték körbe a tavat.
96 Amikor elmentek, szórakozást keresve elindultam a barátommal a parti homok mentén a nyíllövő-vörösfenyőhöz.
97 Amikor a nyíllövő-vörösfenyőhöz közeledtünk, hallottuk, ahogy valaki a víz felől odakiált nekünk: "Ti véres szívek, akiket a Sátán nem pusztít el, miért jöttetek a szent helyre, ki kért ide titeket a szent helyre?"
98 Továbbmegyünk, mint mit sem tudó emberek.
99 Kiabált, kiabált, végül elfogyott az ereje.
100 Akkor megint hallottunk valakit beszélni: "Ha ma hazamentek - tépjék szét kutyák a nyomorult fejeteket!"
101 A csónak orra nem érintette a partot vagy csak alig, [akkor] az owoləŋ-i Filipp-öreg azonnal kiugrott a partra.
102 Hatszor-hétszer futott előre és vissza.
103 Elment lasszó-hossznyira, megállt.
104 Folyó mellékági emberek, jöjjetek utánam a partra, álljatok sorba, egy ember a másik után!
105 Az emberek azonnal készen voltak, mintha már várták volna ezt.
106 Az owoləŋ-i Filipp-öreg odakiált a folyó mellékági embereknek: "Van mindegyikőtöknek pénze vagy nem? Ha valakinek semmi sincs, szerezzen máshonnan!"
107 Aki pénzt birtokló ember volt, [az] nem szólt egy szót sem, odadobott három ötkopejkást; akinek nem volt pénze, mástól vett kölcsönbe, és odadobta.
108 A Filipp-öreg azt mondta: "Jöjjetek sorban utánam! Ahová én lépek, oda léptek ti is! Aki nem hallgat a szavamra, azt azonnal hazaküldöm."
109 A Filipp-öreg figyelmeztette az embereket: "Ne gondoljátok, [hogy] ez olyan, mint wošluχ-ban volt! Sem egy fűgyökeret, sem egy cserjeágat nem szabad eltörni!"
110 A folyó mellékági emberek felsorakoztak a Filipp-öreg mögé, mint egy kötél, így mentek fel a parton.
111 Így maradt a dolog.
112 Erre mi ketten visszamentünk.
113 Amikor sötétedett, [láttuk:] a tó hullámai között öt nagy csónak sodródik fel-le.
114 Közelebb jöttek: [ezek] fogadást kötött emberek.
115 A szinjai emberek a folyó mellékági emberekkel együtt eveznek fogadásból.
116 A folyó mellékági emberek, tíz férfi, harminc férfi ült egy csónakban.
117 A bordájukig [a fedélzetre felcsapó] víz borítja a csónakokat.
118 - Lassan megint kihunyt az esti vörösség.
119 Minden férfi kezdte végezni a dolgát.
120 Akinek gyökérre volt szüksége, az erdőbe ment gyökeret hozni; akinek vörösfenyő varsaléc kellett, elment vörösfenyő varsalécet vágni.
121 A kártyázni induló férfi kártyázni indult, a karikát dobni induló férfi indult karikát dobni, az álmos ember lefeküdt.
122 Mialatt az ételnél ültünk, besietett nemli ('Névtelen') az ajtón.
123 Utána kiáltottam: "Szervusz, nemli, gyere csak ide, van egy szavam [beszélni veled]!"
124 Azonnal megfordult, [vajon] hívták-e vagy sem, "nemli, ülj le, ülj le enni!"
125 Készen is áll rá, mint egy éhes ember tavasszal.
126 Koma, nincs valami kis meséd? Mesélj csak, hogy szórakozva teljen el az éjszaka.
127 Rákerült a sor, hogy mondjon egy mesét.
128 Azt mondtam: "Most nincs kedvem épp egy mesét hallgatni. Mi volna, ha most a szent-foki utadról mesélnél?"
129 Elkezdtem őt kérdezgetni.
130 Amire szükségem volt, mindent megkérdeztem.
131 Egyszer kérdeztem - és ő mindjárt egy könyvet olvasott nekem fel.
132 Minden titkos dolgot elmesélt.
133 nemli elkezdett hát mesélni.
134 "Most legelőször utaztam a Szent-fokhoz. Hogyan utaznak az emberek a Szent-fokhoz, ez nekem a mai napig olyan [sötét] volna, mint egy komor őszi este, ha ma nem utaztam volna.
135 Odaérkeztünk, minket, folyó mellékági embereket külön, oldalra ültettek.
136 Először leültünk, aztán minden férfi egy fél rubelt dobott oda [áldozatként].
137 A Szent-fokon mi, folyó mellékági emberek nem csináltunk semmit, a mi dolgunk az volt, hogy ott üljünk.
138 A szinjai lakosok tüzet gyújtottak, fát vágtak, vizet hordtak, ételt készítettek, húst osztottak ki, [nekünk] anyagdarabokat kötöttek [a fákra].
139 Nem engedték meg nekünk, hogy egy fűgyökeret, egy faágat megmozdítsunk.
140 A mi dolgunk csak annyi volt, hogy egész nap a kezünket összekulcsolva üljünk.
141 Ha valaki az ülőhelyéről kicsit oldalra mozdul - azonnal észrevesznek, megint visszaültetnek.
142 Ha vizet iszol, akkor a merőkanálba is két-három ötkopejkást kell dobnod.
143 Ha nyilakat gyújtasz meg a tűzben, a tűzbe is négy-öt ötkopejkást kell dobnod.
144 Bármihez érsz hozzá, mindenhez pénz kell!
145 "Üres erszénnyel nem lehet a Szent-fokhoz utazni. Amikor (először) odautaztam, az erszényem az ezüstpénz miatt elállt tőlem, mint egy kosár, mostanra csak két darab ötkopejkás maradt meg. Jamkurt boltjában harminc rubel ezüstpénzt váltott be az apám, mi, három férfi az összes pénzt eldobáltuk sok helyre. Most egy falat kenyér sincs otthon, amit foggal haraphatnánk; mivel kéne kenyeret vennünk, nem világos!
146 "Reggel [korán, amikor] akár hajnalodik, akár nem - a férfiak, akik az áldozati rénszarvasokat hozták magukkal, gyorsan pénzt követelnek. Minden férfira 40 rubel jutott; hogy mivel fizetnek, nem világos! Milyenek az owoləŋ-i Filipp-öreg-féle öregek? Az embernek még a meleg nyelvét is kitépik! Ha semmi pénzt nem adsz, az is szörnyű, talán betegséget idéz rád. Ha csak egy kicsit is ellenkezel, azonnal betegséget idéz rád, mint egy szitkozódó sirály. Ha egyáltalán nincs semmid, vedd le neki a nadrágodat, nem könyörül!"
147 Azt kérdeztem: "Hány rénszarvast vittetek a Szent-fokhoz?"
148 - "Öt fehér ökröt, hét közönséges rénszarvast."
149 Tovább kérdeztem: "Hová vittétek a lenyúzott bőröket?"
150 - "Két szénfekete bőrt a földbe temettünk a 'lábak alatti öregnek', egy bőrt a vízbe süllyesztettünk, három bőrt fellógattunk. A maradék bőröket megvették az emberek."
151 Azt kérdeztem: "Ki sámánkodott és hány férfi sámánkodott?"
152 - "Mindenféle emberek sámánkodtak, lehetett vagy húsz férfi."
153 - "Mit mondanak az emberek, akik sámánkodtak?", kérdeztem; "eláll a szél hamarosan vagy később?"
154 - "Nincs értelmes véleményük, különféléket fecsegnek. Egyesek azt mondják, holnap eláll a szél, mások azt mondják, holnapután áll el. Így fecsegnek különféléket, az ember nem tudja, kinek kéne hinnie. Bár szerettem volna éjjel elmenni vörösfenyő varsalécet vágni - [de] talán holnap eláll a szél [és] indulnunk kell. Tegnap wošluχ-ban mindenki tette a dolgát, bármi dolga is volt éppen. A Szent-fokon meg csak ülj ott egész nap, a füledet a kezednek támasztva!"
155 Ahogy így csevegtünk, pirkadni kezdett a [rövid] nyári eleji horgász-éjszaka.
156 A nap a fák csúcsáig emelkedett.
157 Felálltunk, ketten két különböző oldalra mentünk.
158 Amíg a nap felhevült, lassacskán az emberek elkezdtek felkelni.
159 A férfiak, akik a rénszarvasokat hozták magukkal, akár felnyitották (szakították) a szemüket, akár nem - aki csak találkozott velük az úton, azt kényszerítették arra, hogy pénzt fizessen.
160 Itt-ott férfiak kiáltanak, pénzt keresve.
161 Eltelt-e egy (üst)óra vagy sem, a folyó másik oldalán [is] olyan lármát hallottunk, az egész föld csak úgy dübörgött.
162 Most a szegény embereket, akik alig ettek, állva összehívták.
163 A kéregető férfi itt-ott kinyújtja a kezét, pénzt követelve.
164 Behajtották a pénzt.
165 Aki pénzzel bíró ember volt, nem szólt egy szót sem, odaadta [a pénzt].
166 A nyírfakéreggel bíró férfi a nyírfakérgét adta oda, a mókusbundákat bíró férfi mókusbundákat adott.
167 Aki erdőben hagyott jószággal (azaz rénszarvassal) bírt, az erdőben hagyott jószágára gondolt.
168 Mindenki azt adta, amije volt.
169 Akinek nincs az erdőben hagyott jószága - az mire gondoljon?
170 Az egyik férfi csak a két kezét akaszthatná le - ő mit ad?
171 A másik férfinek egy darab kenyere sincs, amit a fogával rághatna, mivel kellene megfizetnie a rénszarvas-áldozatot?
172 kima kiált: "Szervusz, nemli, gyere ide, fizess pénzt!"
173 nemli nincs készen a halmaradék-leveses üsttel, ugyan mit tudna pénzt fizetni!
174 Mint egy mit sem tudó ember, tovább merte a levest [és] így beszél magában: "Locsogjatok máshol tovább!"
175 Mondja, úgy, hogy idáig elhallani: "Nem megyek, amíg bele nem merültem a leveses tálam belsejébe! Ha a földig (hasig) elmerülök a leveses tálamban, nem tudni, mikor múlik el ez a [hosszú] nyári eleji nap."
176 Végül belefáradtak a várakozásba.
177 Egy második férfit küldtek, hogy hívja nemlit.
178 Az elküldött férfi visszajött (ide) [és] mondja: "nemli belefeküdt a halmaradék-leveses üstjébe, nagy nehezen tudtam őt kihúzni."
179 nemli idejött, teljesen ellepve a levessel, csak a szeme látszott ki.
180 Mialatt nemli előjön, az owoləŋ-i Filipp-öreg azt mondja gőgösen az embereknek: "Akár jön, akár nem - miféle tetveket tudna ő adni!"
181 nemli azt mondta: "Igen, mi az? Miért hívtatok engem így, mit kéne felemelni? Ha valamit fel kell emelnetek, úgy felemelitek ti, emberek, annyian, mint egy hadsereg, magatok is!"
182 A Filipp-öreg erre azt kiáltja, az ínyét rágva: "Ne beszélj (lélegezz) itt, micsoda gazdag úr! Miattad tízszer kell kérni menni!"
183 nemli azt mondja: "Mit dühítesz [engem] ennyire! Gazdag - igen, gazdag [vagy te], ki ne ismerne téged! Gazdag embernek tartasz engem - a gazdag emberek talán halmaradék-levest esznek ilyenkor? Amíg te [jó] fagyasztott zsírt [és] hátzsírt rágsz, talán a többi ember is fagyasztott zsírt [és] hátzsírt rág?"
184 A Filipp-öreg azt kiáltja: "No adj, adj pénzt! Ne ugass, mint egy kutya! Belefáradtunk abba, hogy rád vártunk."
185 - "Látod, nincs semmim, amit adhatnék! Ha nem hiszed, nézd [csak] a ruháimat!", suttogja nemli kissé aggódva.
186 A Filipp-öreg azt mondja: "Ki húzott ki téged [ilyen] pőrén? Miért nem öltözöl fel?"
187 nemli azt mondja: "Te talán, egy gazdag ember, felveszel egy ilyen [szép] ruhát, bármilyen nap is van éppen. Miben is látnál szükséget? Tegnap a Szent-fokon valamelyik férfinak két-három húst adtál, most meg a pénz miatt szorult helyzetbe hozol minket. Vonulnak-e a halak vagy sem - ha vonulnának a halak, beeveznél a tóba, négy-öt hálót dobnál a vízbe - talán egy kis csónaknyi halat fognál!"
188 A szegény nemli bár kéri, hogy télig várjanak - de hogyan is hallgatna erre a Filipp-öreg! [Azt mondja]: "Még hosszabb határidőt kér! Nem kapsz, adakozz végre!"
189 Végül nemli feldühödött, nemli levette a nadrágját, és odadobta a Filipp-öregnek.
190 Nesze, fogd, ha szükséged van a mocskos nadrágomra. A mocskos nadrágomon kívül nincsen semmim. Ha lenne bármim, érdemes volna-e mégis itt állni egész nap?
191 Ezekre a szavakra azt mondja a Filipp-öreg: "Ha valamikor újra hozzám jössz, hogy sámánkodjak, lesz hozzád egy szavam!"
192 Erre nemli közelebb lép: "Mi jót tettél te velem? Valóban nem látom, hol maradnak az általad véghezvitt jó cselekedetek. Ott fekszik a halott, aki miattad hűlt ki, dermedt meg. Ha kell, ásd őt ki! Miattad vágtam le [áldozatként] az egyetlen rénökrömet, amim volt. Bár egész tavasszal azon voltál, hogy éjt nappalá téve meggyógyítsd a feleségemet, [de] alighogy eltűnt a hátad az ajtó mögött, az asszony holtan esett össze."
193 A Filipp-öreg, [konok] mint egy Ob-szikla, nem hagyott alább.
194 Végül nemli odahajította neki az egyetlen régi fejszét, amije volt.
195 Nesze, fogd, ha az a mohó szíved ennyire ég [utána]!
196 Az owoləŋ-i Filipp-öreg erre azt mondta: "Ér a fejszéd úgy harminc rubelt?"
197 nemli azt mondja: "A te szíved nem könyörül! Ha máskor kapok még valamit, azt is neked adom."
198 A Filipp-öreg még ott állt egy kicsit, beszélt, miközben megveregette nemli egyik vállát: "Koma, ha vonulnak a halak, jössz-e talán, hogy fogj nekem 10 vagy 6 (?) hálónyi halat?"
199 nemli még ott állt egy kicsit, azt mondta: "Jönni - hogy is jönnék! Támasszam talán fel a nagyapámat [a sírból], hogy halat fogjak? A leszállítási normán kívül [a szövetkezetnek] még szükség van halra, hogy télen legyen mit enni! Miben látnál szükséget, ha nem fogsz halat? Az Urálon úgy dübörög a rénszarvas-csordád, mint a zúgó szél, az Obon úgy dübörög a lócsordád, tehéncsordád, mint a zúgó szél! Ha nem kínálok semmit a vízből (a kezedbe), télen még úgy is éhenhalok."
200 Amíg nemli odahajította a régi fejszéjét, azt mondta: "Nesze, fogd csak az emberek szemetét. Valamikor [ezek a dolgok hozzám] visszakerülnek. Hosszan élsz, röviden élsz - egyszer, amikor a szemeid a vasrudas otthonukból kipillantanak, megjön az eszed!"
201 nemli azt mondta, amíg (háttal) megfordult: "Te - te élj csak, én - én is élek. Közel lehet téged látni, távol nem lehet téged látni. Az itt elmondott szavaid itt is maradnak!", mondta nemli sóhajtva.
202 Mialatt így veszekedtek, a nap kezdett nyugodni.
203 Mialatt így éltek, eltelt a második nap, eltelt a negyedik nap.
204 Vártuk ugyan a szélcsendet, vártuk - belefáradtunk a várakozásba.
205 Péter nevet: "Amíg szélcsend lesz, az örökbefogadó ember talán már örökbefogadott, az ember, aki gyermeket befogad, [talán már] befogadott egy gyermeket!"
206 Mialatt a szélcsendre vár, a kenyér nélküli embernek nincs több kenyere, a hús nélküli embernek nincs több húsa.
207 Akinek a csónakok legénysége közül volt halmaradék-levese, az a férfi jól megvolt [azon]!
208 Végül a halmaradék-leves is elfogyott.
209 A tizedik napon estefelé kissé enyhült a szél.
210 Megfogod az evezőt - az evező eltörött; megfogod a csónakot - a csónak eltörött; megfogod a sátor nyírfakéreg-szőnyegét - azok [már] csak nyírfadarabok; megfogod a sátorrudat - a sátorrúd eltörött!
211 A (legénységgel bíró) csónakokon nem voltak épen maradt tárgyak.
212 Csak a tizenegyedik napunkon szűnt meg végre a szél.
213 Még ezt a tegnapi [viharos] Jávorszarvas-tavat is gazdag zsírral öntözik.
214 A Jávorszarvas-tó egészen sima, mint egy alvószőnyeg, sehol sem látni hullámot.
215 A tíz napon át éhségtől gyötört, szegény emberek most boldogan lélegezve futnak ide-oda.
216 Amikor lenyugodott a nap, a csónakok kiúsztak a tóra, mint kacsák a fiókáikkal.
217 A Jávorszarvas-tóra pillantasz - mindenhol körülötted vitorlás árbócok, mintha cövekeket ütöttek volna a tóba.
218 Mindenki megy az útján.
219 Egyesek vonuló halat fogni utaznak, mások a vonuló hal miatt laŋkiwoš-ba (Mókusvárosba) utaznak, egyesek a hal miatt askurt-ba utaznak (Ob-falu), mások maradnak, hogy a nyári szégyével fogjanak halat.
220 Az először induló csónakok eltűnnek a Szent-fok mögött.
221 A gyengébb csónakok még a növénnyel benőtt partmenti vízben erőlködnek.
222 Utoljára mi ketten is csónakba ültünk, és elindultunk.
223 Bemártottam a két evezőmet a vízbe, elkezdtem evezni.
224 A szemeim elnéztek a folyó vége felé: egy öt személyes hajó négy férfival egész lassan úszott lefelé a fűzfák között.
225 Bár vártuk, hogy közelebb jöjjön - de az öt személyes hajó csak egy helyben lebeg a víz felszínén.
226 Végül belefáradtunk a várakozásba, odakiáltottunk: "Nem, hát ki hallott ilyet, a hajó még mindig csak áll ott! Utána kell járni, mi történt a különös hajóval."
227 Elkezdtünk odafelé evezni.
228 Minél közelebb megyünk, az annál távolabb megy.
229 Amíg így haladunk, végül kiértünk a tóra.
230 A tavon körben mindenhol fehér anyagdarabok!
231 Egyesek drótot dobtak [a vízbe], mások íjakat dobtak pénzzel; a kilőtt nyilak rovátkáihoz pénz és gyűrűk voltak kötve, az íjhúrokra drót volt kötve.
232 "Milyen ördög elől menekültök így?", kérdeztem őket.
233 Az öt személyes hajó a Folyóöreg súlya miatt csaknem egy magasságban van a víz felszínével.
234 A Folyóöreg tetőtől-talpig [fehér] nyírfakéreggel van borítva.
235 Egy kicsit beszélgettünk, [aztán] a két csónakkal két irányba eveztünk.
236 A Folyóöreget a nyár időszakra luχ-jor-kurt-ba vitték (Szellem Gazda falujába), mi mašow falu felé eveztünk.